ÉLET ÉS TUDOMÁNY
Time
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 17:04 GMT +2, 2003. november 10.Mi, romániai magyarok valójában a múlt felé meséljük el történetünket, eredeztetünk és nem következtetünk, nem tápláljuk, hanem koptatjuk az időt, erre a törekvésre valamilyen egészen-egészen különleges okunk kell hogy legyen.
"Normális: aki el tudja mondani a történetét " Történetünk elmesélése viszont, már a szigorú epikai elemeken túl is, rendkívül eltérő lehet, mert elmesélhetjük például – és ez a bevett – a történetet kronológiája szerint, de fordított kronológiában is, ahogy az életrajzokat szokás írni. Vagy elmesélhetjük heurisztikusan, vagy egy-egy gyújtópontra összpontosítva, Moebiusfonal-szerűen, vagy ezek kombinációját alkalmazva, és akár egész-egészen másképp is.
De a legnormálisabb történetmesélés valami miatt mindig kronológiai, ez van a nyelv szerkezetébe ágyazva, és ehhez képest minden más törekvés deviáns, önerotizált. Ha például fordított kronológiában mesélünk, jóval kevesebb az eszközünk, mint a kronológiai fűzés esetében, és ami a legrosszabb, az érthetőség kedvéért, folyamatosan jeleznünk kell, hogy ami következik, az korábban történt – a kronologikus mesélésben ez magától értetődő.
Vagyis, ha mégis megpróbálunk a múlt, és nem a jelen felé mesélni, valamilyen különös, egészen nyomós okunk is kell legyen rá. (Mi, romániai magyarok valójában a múlt felé meséljük el történetünket, eredeztetünk és nem következtetünk, nem tápláljuk, hanem koptatjuk az időt, erre a törekvésre valamilyen egészen-egészen különleges okunk kell hogy legyen.)
*
Részlet Mo-ce logikai kánonjaiból:
Az ok: amivel rendelkeznie kell valaminek, hogy létrejöjjön.
A szükségszerű: ami nem marad el.
A megismerés: összekapcsolás.
A gondolkodás: keresés.
Az emberség: testet öltött szeretet.
Az erő: ami testünket mozgásba hozza.
Sok-sok oldalon keresztül folytatódik a meghatározások sorozata, de egy sem az idővel kapcsolatos. Ennek jelentenie kell valamit, például azt, hogy a kínai bölcs nem foglalkozott popszöveg-írással. Kéznél van egy új csávó, Benni Benassi techno-composer. Egyik új száma a közepén mintha véget érne, de mégsem, amolyan helybenfutásra késztető. Szövege könnyen megjegyezhető:
Time is what you need.
Képzeljünk el egy szobát, ahol olyannyira ideálisak a körülmények, hogy egy pingpong-labda a végtelenségig verődik vissza a szemközti falakon. Az örök visszatérés intuíciója nem egyszerűen a szorongás és az irónia eszeveszett keveréke (Nietzchénél) hanem annak a belátása, hogy a világ saját magába feszített, lehetőségei korlátozottak, mert a minőségek lehetősége, bár végtelen, mégis korlátozott.
Ha az univerzum 14 milliárd éves, és még ugyanennyi ideig biztosan nem történik vele semmi meglepő, ez még nem örök visszatérés, de már jele lehet a minőségi korlátozottságnak. A lépték más, a képlet nem, mert ez a pingponglabda szobába zártságának képlete. És ez nem valamilyen absztrakt gondolat, néhány évvel ezelőtt dj. Sash megőrjítette az európai klubokat egy olyan, finoman szólva repetitív számmal, amelynek a szövege annak volt az ismétlése, hogy Encore une fois.
*
Heideggert? Én élvezem – mondta valaki, aki amúgy más forrásokból is tudja, mit fedhet a szó: "élvezet". És, hogy a dolgok mennyire nem lineárisan következnek egymásból, arra van egy másik példám, addig is maradjanak a csatornán, reklám után visszajövök.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!