HOME JOGOK
A Hargita Népe ügy – kiértékelés
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 10:19 GMT +2, 2009. március 24.Az aláírásgyűjtési akció március 11-én indult, március 15-én zártuk le. 285 személy támogatta nevével az ügyet.
Egyfajta hagyomány, hogy a nagyobb hullámokat keltő Transindex-akciók után közzéteszünk valamiféle kiértékelőt is. Ez is az, a Kozán Istvánt, a csíkszeredai Hargita Népe megbízott felelős szerkesztőjét megszólítani próbáló aláírásgyűjtési akciónk kapcsán. De válasz Fekete A. Oszkár olvasói levelére is.
Az aláírásgyűjtési akció március 11-én indult, és van egy rövid, de fontos előtörténete. Egy csíkszeredai barátom felhívta néhányunk figyelmét egy, a Hargita Népében megjelent szövegre. Elmondta, ő ugyan nem tartja magát liberálisnak, mégis felháborítja az, hogy hasonló agresszivitású szöveg megjelenhet a Hargita Népében. Azzal keresett meg, hogy valamilyen módon foglaljunk állást a szöveg kapcsán.
A szöveg György Attila Liberálisok c. írása. Rövid, baráti társaságon belüli egyeztetés történt arról, hogy jogilag felelősségre vonható-e Kozán István a gyűlöletkeltő szöveg publikálásáért. Az ismerősi körömbe tartozó jogászok véleménye egybehangzó volt, a szöveg közzététele egyértelműen törvénysértőnek tűnt. Közben mentek-jöttek a mailek, kialakult egy spontán kis csoport, amely informálisan egyeztetett arról, mit kellene tenni. Itt szeretném megköszönni Gáspárik Attila és Eckstein-Kovács Péter segítségét a mozgósításban. Megegyeztünk abban, hogy semmi jót nem szül az, ha bepanaszoljuk a Hargita Népe láthatóan még nem különösebben felkészült felelős szerkesztőjét, és bírságot fizettetünk a szerkesztőséggel. Az eljárás amúgy nagyon egyszerű, egy rövid mailt kell írni, amihez csatolni kell az inkriminált szöveget, és a hatóság kivizsgálja az ügyet. Úgy döntöttünk, megbeszéljük az ügyet az érintett vezetőkkel.
Ezért március 9-én felhívtam Karda Emesét, a Hargita Népe kiadóját, akitől azt kértem, a lap határolódjon el György Attila nézeteitől. Magánemberként hívtam fel, kérésem informális volt. A beszélgetés korrekt, de alapvetően tartalmatlan volt. Ezt követően felhívtam Kozán Istvánt is, aki azt a benyomást keltette, hogy nincs véleménye, és nem tudja megindokolni, miért került be a szöveg a lapba. Később még hívtam Karda Emesét, akivel abban maradtunk, hogy még egyeztetünk, de nem válaszolt a hívásomra. A „beszéljük meg, és egy gesztussal vagy értelmes beszélgetéssel is beérjük” szcenárió ezennel megbukott.
Aztán kialakult egy szöveg, amelyet, úgy terveztük, hat-nyolc személy ír alá, és nyitva hagyjuk az esetleges csatlakozni vágyóknak. Egészen eddig a pontig senkit nem avattam be a Transindextől. Miért? Előttem van az az eset, amikor az igen flashmobunkat elkezdték úgy értelmezni, mint egy Eörsi Mátyás melletti szimpátia-tüntetést – hozzá kell tenni, ez állt az SZDSZ hivatalos kommünikéjéban is. Nem akartam, hogy ismét politikai túsz legyen egy markánsan civil véleménynyilvánítás. Ezért nem Transindex-kiadóként, hanem civilként vettem részt az állásfoglalás szövegezésében.
A Transindex sajtókommunikéként kapta meg a nyílt levelet, de rögtön melléállt az ügynek, aminek örültem, de láttam ennek veszélyeit is. Mert ha a Transindex felvállalja, már nem csak pár civilről, hanem az erős brand equity-vel rendelkező, véleményformáló tényezőről van szó, ami egész más dimenziót adhat a problémának.
Mi volt a cél
Célunk már első pillanatban teljesítve volt – bár minden ilyen egyszerűen menne. Ha a Hargita Népe elhatárolódik a jogi értelemben egyértelműen uszító szövegtől, vagy ha állást foglal a szöveg mellett, vagy ha sunyizik, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna – mindhárom helyzet állásfoglalást jelent. A Hargita Népe lapult, ami nem nagy intellektuális dicsőség, de igazolja azt, hogy nem Európa legmarkánsabb kiadói értékrendjű napilapjával van dolgunk.
Mit váltott ki az aláírásgyűjtési akció
1.
Az akció sikere elsősorban abban van, hogy felmutatta, adott egy számottevő, európai gondolkodású, a gyűlöletkeltés ellen állást foglalni akaró romániai magyar elit. Az akcióhoz a romániai magyarság emblematikus figurái csatlakoztak, írók, szerkesztők (többek között a Hargita Népe egykori főszerkesztője, Borbély László is), számos jogász, ügyvéd, egyetemi előadó, közéleti szereplő, nagyon sok diák. Több olyan politikus is, akiknek a tevékenysége Csíkszeredához kötődik. Van politika a populizmuson túl? Ilyen intellektuális erődemmonstráció láttán a Hargita Megyei Tanácsnak fel kell vennie napirendre a „mi lesz a Hargita Népével” ügyet. Jó-e a Hargita Népe olyannak, amilyen – biztos vagyok benne, hogy sok olyan csíkszeredai beszélgetést generáltunk, amelynek ez volt a szüzséje.
2.
Nagyon hervasztó volt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács vezetőjének témában született blogbejegyzése. Azt javasolja, az értelmiségi csoportok üljenek le, és beszéljék meg problémáikat egy pohár bor mellett. Nem tudom eldönteni, hogy Borboly lényegvak-e, hogy nem veszi észre, nem személyes konfliktusról, hanem jogi problémáról van itt éppen szó. Úgy sejtem, valamiféle bölcs nátháni pózba merevedve Borboly szeretné elkerülni, hogy a Hargita Népe esetleg rosszat írjon róla – a Hargita Népe és a megyei tanács évek óta húzd meg-ereszd meg játékot játszik, és a pozíciók tisztázása javában zajlik.
Vezetőként Borboly vállalhatna annyi kockázatot, hogy félreteszi nyilvánosság-neurózisát, és észreveszi: nem csak elméleti probléma az, hogy valaki egyszer egy kis helyi lapban ír egy cikket arról, hogy köpd le az ellenfeleidet, mert jogod van hozzá. Most már látom, nem György Attila és nem Kozán István korlátoltsága az igazi probléma, hanem a helyi vezető passzív bátorítása. Sok konfliktus elkerülhető lett volna, ha egy banális leköpési ügy után a közösség vezetői markánsan állást foglalnak. Azért nem adtam fel, még várom, hogy Borboly magáévá tegye az ügy dimezióit.
3.
Ugyanakkor nagyon látványos reakció volt a Borbély Zsolt Attila–Erdély.ma ellen-aláírásgyűjtési akciója is. Nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be egy olyan, György Attila melletti szimpátiaakcióban, amely alapvetően párhuzamos síkokon haladt. Mert mint jeleztem, nem György Attila ellen foglaltunk állást, hanem az ellen, amit a szövegben képvisel, és ami sokkal régebbi, mint György Attila, és sokkal szebben, hitelesebben is ki van fejtve számtalan írásban, mint ahogy György Attila tette. Hogy milyen veszélyeket rejt az, ha nálunk, Erdélyben is normává válik a „köpd le, mert más, mint te” Magyarországon mainstreamnek számító attitűd, például a közpénzből működő Hargita Népe segítségével, talán nem kell ecsetelnem.
Az ellen-aláírásgyűjtési akcióban részt vett a magyarországi konzervatív média egy része is, ami jelentősen hozzájárult sikeréhez. Az Erdély.ma egy tiszteletreméltó erdélyi konzervatív site, amely véleményem szerint nem ismerte fel, hogy milyen típusú magyarországi szellemi tartalom importőrévé válik. Abban a pillanatban, amikor megindult az ellen-aláírásgyűjtés magyarországi promója, már mi is oda kellett figyeljünk arra, hogy miket engedünk fel a mi listánkra. Miért? Mert több tucatnyian tettek kísérletet arra (elsősorban magyarországi IP-címekről), hogy gyűlölet- és félelemkeltő üzeneteket töltsenek fel a Transindex aláírásgyűjtési fórumába.
Aláírta az akciónkat Adolf Hitler, Goebbels, Mesterlövész Mögötted, Halálfejes, Szopjál Véres Faszt, basszátok meg mocskos hazaárulók, dögöljetek meg mind, lógni fógtok, ti is zsidó hazaárulók vagytok stb., stb. Gondolom, az Erdély.ma szívesen tör egy kis borsot a Transindex orra alá, de azt nem hiszem, hogy a site-nak az volt a célja, hogy eszköze legyen a fentiek erdélyi inváziójának.
Mi lehet az oka ennek a gyűlölethullámnak? Talán ezek a srácok magyarból nem nézték gyerekkorukban a tévében a Süsü, a sárkányt, ami egy olyan lényről szól, akit száműztek mássága miatt, de befogadták őt az emberek, akik nagyon megszerették? A Pom-Pom meséit, ahol fura szerzetek vonulnak fel, de mind szeretetreméltó egyéniségként illeszkednek be a város társadalmába? A Vízipók csodapókot, aki egészen más, mint a keresztes pók, mégis jóbarátok?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!