HOME JOGOK
Újabb adalék a rommagyar elit igénytelenségéhez
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 10:07 GMT +2, 2008. augusztus 4.Laikus vagyok, nem tudom, hogy László Márton Máthé Jánosról írt monográfiája fontos-e vagy sem. De Erdély FM-es kollégáimmal csináltunk a könyvről egy műsort.
>> A műsor itt letölthető >>
Mióta olvastam ezt az anyagot, pár dolgot jobban veszek – úgy értem, nem csak a témáról, hanem arról, hogyan működnek az emberek.
A könyv egy Kovászna megyei falusi értelmiségiről szól, aki fiatalkorában sikeresen építette közösségét, idős korában pedig autodidakta történészként több történelmi tematikájú munkán is dolgozott. Amíg tehette, szűkebb közössége jólétét építette, amikor már nem tehette, védte, ami még védhető.
Egészen megindító, hogy a már öreg Máthé János milyen erőfeszítéseket tett, hogy képben maradjon a világ dolgaival. Nem volt PDA-ja, és a Google sem volt nagyon elterjedt akkoriban, viszont jött hajnalban a vonattal vagy a busszal a központi sajtó, amit a postás addig nem vitt ki, amíg Máthé ki nem olvasta – öreg korában már nem volt pénze előfizetésekre.
Máthé levelezésben állt a magyarországi akadémiai körökkel, itthoni levéltárakban kutatott. Mindeközben a szeku komplex megfigyelési akciókban próbálta kikémlelni szándékait, mederbe terelni tudományos munkáját. A titkosszolgálat akkora apparátust vetett be megfigyelésére, hogy emberünknek a leghalványabb elképzelése sem lehetett róla.
Különös történet, hús-vér karakterekkel.
Sokirányból és jól dokumentált a monográfia, stílusa mégis olvasmányos, igazán szépirodalmi. Ha valakit érdekelne, hogyan néztek ki a komcsi hétköznapok egy Kovászna megyei faluban, hogyan csúszik szét minden, és hogy milyen megőrző technikái lehetnek egy elkötelezett, erős identitású értelmiséginek: ez az a könyv, amivel kezdenie kell.
De hagyjuk a könyv tartalmát. Nézzük meg a borítóját, és nézzük meg, mennyi esélyt ad arra, hogy észrevegyük, megvásároljuk, otthon kézbe vegyük.
I. A borító jelentéktelen. Ezt a grafikus azzal érte el, hogy banális betűtípust használ, a szerkezet pedig maga az ősunalom. A színek sem különösebben vonzák a tekintetet, de vizuálisan kimondottan kényelmetlen, ahogy a tervező a dosszié-fedőlapot és a portréfotót összekombinálja.
A sorozat layoutja szerint egy szekusdosszié fedőlapja illusztrálja a borítót . Az akták fedőlapjai rondák, nem könyvborítóra valók. Ezekből a reprintekből sokat lehet közölni a kötet vizuális mellékletében, de ahhoz, hogy borítótémaként vagy motívumként működjön, kreatívabb grafikus kellene. Ez így nagyon fapados. Nem minimalista, nem elegáns, hanem: fapados.
A borítón van még egy – nem tiszta, milyen vizuális elv szerint – össze-vissza kivágott, valszeg Máthé János fotó. Alatta igazi Photoshop-giccsekhez méltó árnyék. Minek? Hogy Máthé van-e a képen, ez nem derül ki. Ezt úgy szokták, hogy a belső címlap hátoldalán jelzik, a borítót XY fotójának felhasználásával stb. AB tervezte. A fotón van még egy személy, egy gyerek, ki lehet ő? Ja, hogy ez egy montázs! Most kezdem érteni.
II. A borító konfúz. A kötet szerzője, az anyag közzétevője László Márton, ami nem derül ki valami könnyen. Merthogy minden jel arra utal, hogy Máthé János könyvéről van szó. A szerző célja az volt, hogy szimulálja azt, hogy íme, megjelent Máthé János könyve. Jó ötlet, nagyon bután kivitelezve.
III. A borító nem segít a vásárlónak abban, hogy megtudja, mi is a könyv tartalma. Őszintén: engem csöppet sem érdekel Magyarhermány kronológiája. De ez a kötet nem is erről szól. Arról szól, hogy
Egy székely falu és a Securitate
Székely értelmiségi típusok
Egy székely falu karakterei a kommunista időszakban
– és még sok minden másról. Ezeket az aspektusokat kellett volna kiemelni egy címben, ez sokkal érdekesebbé tehetné a művet.
A könyvesboltokat példának szokták felhozni arra, hogy a vásárlók döntései nagy arányban a polcok előtt, az áru mustrálása közben hozatnak meg. Ezzel a totálisan non-informatív borítóval ez a könyv valószínűleg eladhatatlan.
A helyzetet tovább súlyosbítja,
hogy nincs ellátva fülszöveggel – olyan kötési eljárást választottak, ami lehetetlenné teszi, hogy legyen fülszöveg. Ilyenkor viszont a könyv hátára szokás felírni a bemutató-promotáló szöveget. A kiadvány hátoldala teljesen üres, ennek a nagyon értékes marketingfelületnek a használatáról teljesen lemondott a kiadó. Ez szerintem dilettáns, mert itt a pénz- vagy szakemberhiány nem hozható fel enyhítő körülményként. A kiadó azt fejezi ki ezzel: nem érdekli a könyv, nincs róla különösebb mondanivalója.
IV. A kötet nem promoválja a sorozat korábbi részeit. A Pro-Print Könyvkiadóweboldalán még találtam két kötetet a sorozatból – jelen kötet nem jelenik meg a honlapon. De ezt most ne firtassuk. A lényeg, a könyvből semmit nem tudunk meg a sorozat korábbi vagy tervezett köteteiről. Pedig a sorozatoknak a piaci logikája az, hogy darabjai egymást adják el.
V. A kötet nem tartalmaz vizuális mellékletet. A több mint 300 oldalas kötet, profi lábjegyzetekkel, mutatókkal, román és angol nyelvű kivonattal van ellátva. Ahogy kell. De azon az idétlenül elhelyezett portrén kívül, ami a borítón látható, semmilyen vizuális támpontot nem nyújt. Najó, persze, CD-DVD mellékletről ne hőzöngjünk, de néhány oldalnyi családi portré még biztos elfért volna, ha a kiadó komolyan veszi a kéziratot.
Összegezve: adott egy kompromisszumok nélkül megírt, potenciális történelmi bestseller, amit a Pro-Print, a Communitas Alapítvány támogatásával 500 példányban kiad. Egyik Communitas-kurátornak azt meséltem, hogy szerintem a könyvkiadók érdekeltek abban, hogy el is eladják a Communitas által támogatott könyveket. Teljesen hülyének nézett.
Most nem akarom lökni a rizsát arról, hogy nálunk a könyvkiadási kultúrát nem '89 után kellett felszedni, merthogy volt már némi hagyománya azelőtt is. Elmondhatnám azt, hogy az Alutus könyvműhely vagy a Koinónia – de nyilván más műhelyek is – tudják ezt iparági standardok szerint, vagy afelett csinálni.
Ezt a könyvet nem jó kézbe venni, mindemellett mindenkit arra buzdítok, vásárolja meg László Márton kötetét, és tegyen rá valami improvizált, újságpapírból készített borítót.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!