HOME JOGOK
Erdély FM – gyakori kérdések
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 11:38 GMT +2, 2007. április 23."Leendő csapatommal egy olyan médiaintézményt indítunk, amire nincs modell. Csak arra van minta, hogyan ne csináljuk."
Miért vállaltam el?
Nemrég lett nyilvános, hogy elvállaltam a megbízást az új erdélyi közszolgálati rádióprojekt, az Erdély FM létrehozására. Ezzel kapcsolatban eddig a következőket nyilatkoztam: Nagy Zsolt, a Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumi elnöke elfogadta a javasolt koncepciót. Abból, ahogyan ezek az egyeztetések lezajlottak, úgy érzem, minden okom megvan arra, hogy úgy gondoljam: valóban a koncepcióm megvalósítása a feladatom – nem több, nem kevesebb.
Az elképzelés kerete: a helyi kereskedelmi rádiók számára készíteni értelmes, hallgatóorientált műsorokat. A növekedési bázis széles, később helyi rádiós jelenlétünk mellett saját frekvencián szólna éjjel-nappal a romániai magyar Erdély FM.
Eddig tíz frekvencia tulajdonosával vagy műsorigazgatójával egyeztettem műsorrácsot. Elképzelésemet hol óvatos optimizmussal, hogy pedig lebilincselő lelkesedéssel fogadták. A következő napokban
további egyeztetéseket tervezek,
most már a közszolgálati rádiós kollégákkal is. Fontos volt megbizonyosodnom arról, hogy leendő partnereim fogadókészsége őszinte, és sem személyemet, sem a kezdeményező intézményt, sem pedig a projekt alapkoncepcióját nem utasítják el. Csak ezután hoztam meg végleges döntésemet arról, hogy bevállalom a projektet.
És amit eddig nem mondtam el: ugyanilyen lényeges kérdés volt számomra az, hogy megértsem, miért én kaptam ezt a feladatot. Először persze olyan dolgok villantak be, amelyek egyidőben voltak hízelgőek és kínosak rám nézvést. Hogy miért én – számomra ez nem egzisztenciális-pszichológiai kérdés, hanem egy menedzser kérdésfeltevése, aki érteni akarja, mit várnak el tőle megbízói, és meg akarja saccolni,
van-e érkezése megfelelni az elvárásoknak.
A korábbi médiaprojektjeim mind arról szóltak, hogy olyasmit objektiváljak, amit lehetetlen. Kritikus hangnemű, erős teljesítményszemléletű, markáns modernizációs ideológiájú, tulajdonképpen minden hagyomány nélküli elképzelések megvalósításán dolgoztam.
Ezek közül a legismertebb szubkultúraként indult, aztán annak rendje és módja szerint mainstream média lett. Az utóbbi években legtöbb energiámat ennek az erős véleményformáló médiának a tartalom- és márkaépítésébe fektettem. Ez a média viszonylag kis költségvetéssel mostmár a hirdetők számára is izgalmas mennyiségű embert ér el nap mint nap.
A Transindex lehetetlennek indult. Aztán lett Médiabefutó, az Erdély-imázs ötletverseny, az Adatbank.ro, és nem kis számú kisebb-nagyobb internetes projekt.
A lehetetlennek van egy jellegzetes ontológiája, ami úgy sejtem, nagyon hasonló annak az ontológiájához, amivel ezután lesz dolgom – a szükségszerű elkerülésének ontológiájához. Leendő csapatommal egy olyan médiaintézményt indítunk, amire nincs modell.
Csak arra van minta, hogyan ne csináljuk.
Szóval miért én? A romániai magyar társadalom modernizációs szele elérte az RMDSZ-t is; főleg Nagy Zsolt és Kelemen Hunor politikai szótárában egyre gyakoribb kifejezés a modernizáció, de a szemléletmód nem áll távol Markó Bélától vagy Takács Csabától sem.
Elismerem, az, hogy ki mit vetít bele a modernizálás, modernizálódás, modernizáció ideológiájába, az lehet nagyon-nagyon különböző is, de egy dolgot egyre többünk számára egyre nyilvánvalóbban jelent: ha a romániai magyar politikai-kulturális establishment nem enged a szélnek, később engednie kell a viharnak.
Persze nem tudom, én vagyok-e legmegfelelőbb "prevenciós csapattag". Sejtem, de nem igazán merem megfogalmazni, mi a valódi kulturális tétje az első romániai magyar tömegmédiumnak. Azt viszont tudni vélem, hogy ha ez a projekt megbukik – nyugi, nem fog megbukni, de ha mégis –
csak én leszek felelősségre vonható,
nem az RMDSZ és nem annak elöljárói. Miért? Mert mint korábban jeleztem, biztosítékaim vannak arra vonatkozólag, hogy a leendő, általam rekutált csapat hozza meg az Erdély FM tartalmi döntéseit, és nem politikusok.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az RMDSZ tabutéma lesz a politikai műsorokban, hanem azt, hogy a témákat, közelítéseket, súlyozásokat a szerkesztőségi munka során, különféle policy-k révén határozzuk meg – szerkesztőségen belül. Lehetetlen lesz? Hát ez az új melóm, erről beszéltem!
Mit értek modernizáción?
A nemzedékváltás nem jelent okvetlenül modernizációt. Akadnak nemzedéktársaim, akik – annak ellenére, hogy választhatnak – úgy választanak, hogy a régit termelik újra. Új zakóban új technológiákat használnak, divatos szokásokat vesznek fel, de a lényeg ugyanaz marad. Az ő esetükben életkoruk sem számíthat enyhítő körülménynek.
Nem hiszem, hogy attól, mert valakinek van egy honlapja, már modern ember, vagy attól, hogy nem szereti a régit, már eleve lesz elképzelése arról, milyen legyen az új. Nem hiszem, hogy a divat modern, mert ennek logikájában semmi nem szánalmasabb, mint ami korábban divat volt.
A modernizáció nem a romániai magyar problémáinkat feloldó univerzális tisztítószer. A modernizáció mindenekelőtt annak képessége, hogy hidegvérrel tudatosítsuk azt, hogy
hol, miben kell változtatnunk.
Most a harmincasokon a sor, hogy átvegyenek bizonyos kompetenciákat, amelyek a negyvenesek hiánya miatt az ötven-hatvanasok felelőssége volt. És talán pont a negyvenesek hiánya miatt alakulhatott ki az, hogy a romániai magyar elit számos vonatkozásban alulteljesít.
Kegyes hazugságokra építjük kulturális önértékelésünket, konok önbecsapásra gazdasági teljesítőképességünket, üres fesztivizmusra a politikum és a többi társadalmi alrendszer kapcsolatát. Vagyis van helye a modernizációnak, mert a modenizáció a kegyetlen önértékeléssel kezdődik, és merőben új intézmények építésével folytatódik. Ezt értem modernizáción.
Probléma az, hogy nem tudjuk, hányadán állunk magunkkal és a világgal.
Tévképzeteink gyakran egészen megdöbbentőek. Mit tudhatunk, sejthetünk, remélhetünk Bukaresttől és Budapesttől? Hogyan is néz ki a romániai magyar társadalom számokban? Hosszú távon
milyen politikai alternatívái vannak a romániai magyaroknak?
Milyen fedezete van kulturális-gazdasági felsőbbrendűség-tudatunknak? Mi a valós tétje EU-jelenlétünknek? Nem lenne hatékonyabb szülőföldön maradás helyett a szülőföldre visszatérésről beszélni, elfogadni a mobilitás szabadságát és felfüggeszteni a morális zsarolást?
Nem kellene inkább felnőtt, értelmes emberekként kezelni a médiafogyasztókat, választókat, kultúrafogyasztókat és vállalni a szembesítés kockázatát, ugyanakkor átruházni rájuk bizonyos döntések felelősségét?
Probléma az, hogy kevés élő mítoszunk van. A média nem gyárt sztárokat, ami kiszolgáltatottá tesz bennünket a globalizációs hatásoknak,
megfosztja a legtehetségesebb fiataljainkat a sikerélményektől
– és tegyük hozzá, megfosztja a világot a kortárs erdélyi specifikum megismerésétől.
Vagy közelítsünk máshonnan: szellemi metabolizmusunk szempontjából mikor volt utoljára fontos esemény egy romániai magyar színházi előadás, egy új regény, képzőművészeti tárlat stb.?
Minden lehetőségünk megvan arra, hogy kitoljuk szellemi univerzumunk határait, de a lényeges kulturális vívmányok nem kapnak elég súlyt és elegendő nyilvánosságot.
A jelenlegi berendezkedés csak nagyon kis mértékben támogatja az igazán számottevő teljesítmények társadalmi elismertetését, vagyis magát a teljesítményorientáltságot. Probléma az, hogy
nem tudjuk, mi a közös bennünk.
Csökkenti biztonságérzetünket, hogy nem kap arcot az, milyen sokan és mennyi félék vagyunk. Nem válik mindennapi élményünkké, hogy mekkora, milyen színes és milyen szeretetreméltó a mi kis másfél milliós családunk.
Folytathatnám, de az hiszem, a fenti mátrixból már kirajzolódik, mit értek modernizációs problematizáláson, illetve milyen ügyek mentén képzelem el a munkám.
Mert elsősorban nem egy rádióprodukciós iroda elindítása és működtetése a feladatom, hanem egy számos vonatkozásában már létező, új médianyelvtan hatásmaximalizált alkalmazása.
Érthető, konstruktív, felelős üzenetet megfogalmazni tudó, barátságos. Integratív, előitéletmentes, szórakoztató. Romániai magyar, nem abban az értelemben, hogy "romániai magyar".
Hogyan képzelem el az együttműködést a partner rádiókkal?
A partner kereskedelmi rádiók számára létkérdés, hogy olyan műsorokat helyezzenek el frekvenciáikon, amelyek növelik, és nem lefele nyomják hallgatottságukat.
A megbízóim színvonalas, a közszolgálatiság felé mutató tartalmakat várnak el az Erdély FM csapatától, nem tutira menő gagyikat. Nem egyeztetni akarom a szempontokat, hanem egyenesen olyan tartalmakat szeretnék gyártani, amelyek
mindkét horizonton vállalhatók lesznek.
Nem lesz könnyű, és a kísérletezést sem kerülhetjük el. Sokat kell még tanulnom a rádiós kollegáktól, ugyanakkor meg kell győzzem őket, hogy a médiafogyasztók nyitottabbak az értelmes tartalomra, mint talán a kereskedelmi rádiós társadalom egy része gondolná. Már most szeretnék kikötni néhány dolgot:
– nem tervezek agresszív Erdély FM brandinget, nem úgy képzelem, hogy meg kell szállnunk azokat a frekvenciákat, amelyek műsorainkat befogadják
– nem hiszem, hogy miután az Erdély FM saját frekvenciákon kezd működni, meg kell szüntetni a korábbi partnereinkkel az együttműködést
– nem hiszem, hogy a rádióprodukciós stúdió ne működhetne együtt akár a közszolgálati szerkesztőségekkel is.
Mit várok el a leendő munkatársaimtól?
Kérem a befolyásos apukákat, ne hívjanak többet: a tizennyolc fős csapatban nem akad elfekvő olyan embereknek, akik állást és nem kihívást keresnek.
Az Erdély FM egy része kötelező módon profikból áll, de esélyt akarok adni a médiás tapsztalattal nem rendelkező, ám nyitott, kreatív, munkabíró ,humán érdeklődésű jelentkezőknek is. Részletek az erdelyfm.ro-n – nyitott kapukat döngetnek azok, akik nem csak gondolkodnak és éreznek, hanem lélegeznek is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!