ÉLET ÉS TUDOMÁNY
Kis DivX-esztétika
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 15:56 GMT +2, 2006. július 11.Utazásélményhez hasonlót nyújt, ha belenézünk abba, mi kavarog a különféle file-csereberélő rendszerekben.
Vegyük például a pár százas lakótelepi DC++ hálózatot – ott azok az emberek vannak jelen, akiket naponta látunk, persze a neten nem tudjuk azonosítani őket, de tudjuk, hogy ők a szomszédaink, és hogy globálban és extrémben mit tartanak a gépeiken, pontosabban hogy mit hajlandók ebből megmutatni nekünk.
A mainstream-tartalmak mellett sok az ún. viral anyag, de sok a házilag készített “média” is. Egy biztos, az anyagok jelentős része mozgókép, és ezek szinte kizárólag DivX kódolású filmek.
A DivX-es médiák fogyasztása milliók számára mindennapos tevékenység. A fogyasztott DivX-es mozgóképek ha többségében a mainstream tartalmak másolatai is, a használat során mégis számos anti-mainstream elem jelenik meg. És minthogy a használat legalább annyira meghatározza a médiát, mint a média a használatot, a DivX több, talán nem is tudatosított újdonságot hoz a médiahasználatban. Melyek ezek?
1. Többrétegűség. Jelentős kultúrája van annak, hogy a DivX-ekhez házilag készítenek fordítás-feliratokat. Ezek a feliratok, minthogy külön állományok, külön életet élnek, a felhasználók javítják, csereberélik, karban tartják ezeket. Annak ellenére, hogy a feliratok készítése technológiailag egyszerű – számos ügyeske ingyenes szoftver áll rendelkezésre – sok időt igényel, és rengeteg vesződséggel jár.
Ezért előfordul, hogy az önkéntes fordító elkezdi szórakoztani magát és a “hivatalos“ fordítás mellett nem hivatalos, többnyire vicces tartalmú beszólásokat is beír a szövegbe. Olyan ez, mint amikor moziban vagy, és a nézőtérről valaki hangosan kommentál – és ezek a kommentek gyakran egészen jól sikerülnek. Van, hogy egyáltalán nem, a lényeg: nem vagy egyedül.
2. Függés. A DivX-ek hol neten, hol más hordozón, jellemző módon írott CD-n vagy DVD-n jutnak el a fogyasztókhoz. A megíráskor, illetve a letöltéskor adódhatnak kisebb adatforgalmi problémák, amelyeknek a következménye, hogy itt-ott kimerevedik a kép, összefolynak a színek, reszel a hang. Ezeket a hibákat speckó kis szoftverek elég ügyesen retusálni tudják.
A filmek retusálása viszont speciális figyelmet, egyféle, a gyűjtőkre jellemző gyöngédséget feltételez. Olyan ez, mint ahogy egyes építészeti elméletek olyan lakóhelyek építését szorgalmazzák, amelyeket a lakók folyamatos tatarozással tartanak életben.
A filmek és feliratok naiv kijavítása nagyon rövid időn belül több száz tételes gyűjteményeket kényszerít ki. Aki egyszer aktívan részt vesz a DivX-elésben, már meg is csinálta magának a bajt.
3. Hazárd. Aki elkezdi a DivX-ek gyűjtését, gyakran akadhat olyan filmekre, amelyek nem valamilyen ismert nyelven beszélnek, de nincs is hozzájuk érthető felirat. Ilyenkor alakul ki az a képességed, hogy a beszéd megértése nélkül részesítsd magad teljes értékű filmélményben.
A teljes értékű filmélmény a DivX esetében más, mint mondjuk a televíziós filmek esetében: minthogy a számítógépen könnyen lehet ide-oda ugrálni a filmben, a teljes értékű filmélmény azt is jelentheti, hogy pár helyen beleszúrsz a filmbe, és itt-ott megnézel az egészből pár másodpercet. Ennyi elég ahhoz, hogy lejöjjön egy esetleges, de erős hangulat-dózis.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!