ÉLET ÉS TUDOMÁNY
Azt hiszem, nem vagyok jó magyar
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 16:55 GMT +2, 2006. április 12.Esetleg esettanulmányokon keresztül, mert kérdőíves szociológiai módszer nincs arra, hogy megmérjük, mit is álmodnak a romániai magyarok
Az elég gáz, hogy ennyire macerás az ügy, mert hát milyen jó lenne, ha kiderülne, hogy tudatalattink merre burjánzik a náció tudatalattijához képest. A dolgot persze
nem gondolom nagyon komolyan,
de egy kicsit azért mégis. Tudniillik az utóbbi hónapokban többször beszélgettem magyarokkal, arról, hogy mit jelent jó magyarnak lenni. És ezeken a beszélgetéseken nem jutottunk semmi egyértelműre.
Itt alá kell húznom, hogy minden ismert zsurnalisztikus megoldást és politikai instant bölcsességet elővigyázatosan kerültünk. Lehet ezek nélkül is beszélgetni – elismerem, választások környékén nehéz elhinni –, de egyes fórumokon több tucat ember is tanúja volt annak, hogy igenis működik.
Mint mondtam, megoldást sohasem találtunk, inkább jellegükben is, formájukban is nagyon különböző verziókat, de ezekből sem nagyon sokat. Voltak egyfelől a szellemes aforizmák (pl. jó magyar az, aki azon tépelődik, mit jelent jó magyarnak lenni), aztán az indentitás-hóborttal kapcsolatos válaszok (jó magyar az, aki annak tartja magát) vagy kognitív-nyelvészetiek (jó magyar az, akinek az első nyelve a jó magyar.)
Külön kiemelném a következő ötleteket: jó magyar az, akit nem hagynak jó magyarnak lenni, vagy ennek éles ellentéte, jó magyar az, aki abból él, hogy jó magyar.
Azt mondani, jó magyar az, aki totális-magyar – ez tartalmaz némi csúsztatást is, de talán közelebb vihet minket a megoldáshoz. Ehhez viszont közelebb kell kerülnünk a totál-magyarhoz és ezt semmilyen más módszerrel nem tehetjük, mint a pszichoanalízissel.
Mi az, ami meghatározza a totál-magyar tudatalattiját? Ha arra vagyunk kíváncsiak, miről álmodik a nemzet, azt majd a politikusok elmondják, de ha konkrétan arra, mit álmodik a nemzet, ahhoz rá kell fektetni a magyarságot egy óriási nagy díványra. Ez nem megy: ezért esettanulmányokat kell készítenünk.
Kezdem is magammal.
A tegnapi álmom az volt, hogy egy hatalmas jéghegyek övezte völgyben vagyok (aki már látta az Ice Age 2-t, az tudja, mire gondolok) és a környező fehér hegyekre különféle színes grafikai elemeket helyezek (gigantikus, kézmozdulatokkal irányított Photoshop, úgy dolgozom, mint Tom Cruise a Minority Reportban). Sokat bosszankodtam, mert nem tudtam eléggé összemosni a gigantikus rasztereket.
Elmesélem Annamarinak, aki elmondja, hogy neki is volt nemrég egy hasonló álma: az érzelmeit próbálta meg beletenni egy Excell-táblázatba, de sehogy nem sikerült, és ez nagyon dühítő volt számára. Amúgy nem ritka, hogy ha veszek valamit, aminek nem jó a mérete, akkor álmomban beimportálom Corelbe, és ott átméretezem.
Összefoglalva. Az én és családom hozzájárulása a romániai magyar tudatalattihoz: hollywoodi filmek képei különféle amerikai szoftverek használatával párosítva. Hát milyen magyar az ilyen?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!