HOME JOGOK
És most jöjjön valami egészen más: Markó Béla
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 11:51 GMT +2, 2004. szeptember 6.Nem lehet könnyű helyzetben Markó Béla, aki méltán érezheti, hogy már megint ő vitte el a rühes balhét, miközben ezt valószínűleg senki sem fogja igazán méltányolni. Kivétel talán az a szűk kör, amely félig-meddig a vele való jó viszonyra építi egzisztenciáját.
A messianizmus, a hiúság és a székely konokság furcsa keveréke bevállaltatta Markóval azt, amit normális ember az ellenségének sem kíván, hogy tudniillik pávatollat tűzzön a seggébe, Vadimmal vitatkozzon a kereskedelmi tévében, ahol ki tudja, még milyen gusztustalanságokat műveltetnek az emberrel a választási showban. A legkellemetlenebb mégsem ez, hanem egyes magyarok – olykor fájóan jogos – értetlenkedése. Markó elsősorban ezek ellen fogja magát lelkileg felvértezni. Mi ellen is? Vegyük sorra:
Hogy Frunda azt csinál, amit akar, és csak akkor vállal dolgokat, amikor nincs jobb ajánlata, sok mindenről szól, de pártfegyelemről a legkevésbé sem. Innentől kezdve a kérdés egyszerűen úgy merül fel, hogy Markó (akinek amúgy számos egyéb kampányfeladata is lenne) bevállalja-e vagy sem.
Ha igen, Markó-túladagolás állhat elő, főleg akkor, ha az elnökjelölt nemlétező beszédírói nem találnak ki valami igazán újat és izgalmasat. (Nem fognak.) Az erózió veszélyén túl ismét megmérettetik az, amiben a második és harmadik RMDSZ-es vonal már alig hisz, hogy Markó személye valóban integráló hatású lehetne és képes ugyanúgy felébreszteni a magyar szavazók RMDSZ-kondicionáltságát, mint négy évvel ezelőtt bárki más.
Munkatársai valószínűleg abban is egyre kevésbé hisznek, hogy a magyarok ádázabbjai valamiféle bizarr bölcsesség alapján a parlamenti választásokon másképp működnek majd, mint a helyhatósági választásokon, megvilágosodik kicsi székely autonomista agyuk és fegyelmezetten visszatérnek az RMDSZ-es listák pecsételésének hagyományához.
Nos, ez valószínűleg nem így működik, Eckstein még elgondolkodtatta volna az autonomista deszantokat, de Markó csöppet sem fogja, mert ebben a kontextusban ő az ellenpólus jelképe, a megújulni nem tudó RMDSZ inkrimináló bizonyítéka. Annak az RMDSZ-nek, aki mindenben Markó Béla és Markó Béla között választ, annak az RMDSZ-nek, amelynek a romániai pártok közül a legtöbb két-, illetve hárommandátumos képviselője van.
Az árnyalatok ilyenkor nem számítanak, hanem csak az, hogy az RMDSZ környékén nincs elég arc, kong az egyéniség-raktár, egy Eckstein vagy Horváth Andor megkockáztatásához pedig nincs elég vér a pucában.
Miközben nem az a cél, hogy az RMDSZ adja Románia államelnökét, hanem az, hogy annak révén, akit jelölsz, üzenj valami újat és modernet, valami megnyugtatót, valami szimpit, valami mást a romániai magyaroknak – ez pedig kimaradt. És ez az az észrevétel, ami vélhetően a legrosszabbul esik Markónak, aki abban az igazán hülye helyzeben van, hogy leghidegebb tárgyilagosságában is csak maga és magamaga között választhat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!