HOME JOGOK
A negativista játszma
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 11:13 GMT +2, 2004. április 8.Az itthon maradt harmincasokkal közéleti dolgokat megvitatni többnyire nagyon demoralizáló.
Szóval ez a pozíciónk, rögzítsük, tegyük be a fényképalbumba, nézzük meg jól, mert hogy ez az, amit meg kell változtatnunk. Amikor harminc körüli, ittragadt romániai magyarokkal beszélek, egyrészt a terítékre kerülő témák szürkesége nyomasztó, de főleg az, hogy jelentős leegyszerűsítéssel a rendszer démonaként a politikumot azonosítjuk.
Levezetéseink notóriusan körbeforognak, mindig ahhoz az önigazoló képlethez jutunk, hogy a rendszer eleve rossz, mert a dilettantizmus bele van építve, bármit tennénk is, a sakkfigurák eleve rosszul vannak a táblán.
Ha elfogadjuk azt, hogy a romániai magyar társadalom dilettáns társadalom (merthogy az), akkor ezt úgy fogadjuk el, mintha mi ebben nem lennénk cinkosok (azok vagyunk). Ez nem morális kérdés, hanem technikai. Ha a társadalom nem nyújt számunkra egyféle jövő perspektívát, mert hát ugye nem nyújthat, ha egy stratégiai tervezés nélküli, veszteség-orientált társadalom (mert az), akkor kreáljunk mi perspektívát önmagunk számára.
Gondolkozzunk nagyléptékben,
de hidegen és szenvtelenül. Ha azt látjuk, hogy Erdély középtávon kiürül, akkor legyünk mi azok, akik átlátják, felmérik és mindenféle hisztéria nélkül ki tudják üríteni. Ha azt látjuk, hogy Erdély szűz föld, legyünk mi azok, akik innovációikkal benépesítjük.
Ha azt látjuk, hogy Erdély csak kontextuális kérdés, találjuk meg mi hozzá a szövegkörnyezetet, ha azt látjuk, szuverén entitás, legyünk mi azok, akik bekeményítünk a világnak. De jutnunk kell valamire, még akkor is, ha tévedünk, mert tévedni jobb, mint stagnálni.
Hagyjuk a szlogeneket, Verestóyt, Borbolyt, a korrupciós szarságokat. A tehetetlenség felismerése még nem cselekvésképesség. Azonosítsuk saját kis személyes felelősségeinket, és ami a lényeg: találjunk örömöt a felelősségvállalásban. A felelősség nem abban áll, hogy tartsuk az erdélyi frontot, hanem abban, hogy tegyük a legjobban azt, amit teszünk, hogy ne ússzuk meg, hogy legyen tétje annak, ha nem gondoljuk végig.
Ha morálisan közelítjük meg a kérdést,
akkor tartsuk immorálisnak azt, ami konzervál, ami újratermel, ami kontraszelektál, ami felületes, ami minőségi kompromisszumokat tesz, ami ünnepli saját szerencsétlenségét és tehetetlenségét. Nem az a kérdés, hogy könnyű-e vagy nehéz feloldani magunkból a negativizmust, hanem az, hogy annyira kiürültünk, hogy mi harmincasok már egymás számára sem jelentünk igazán ingergazdag közeget.
Feladatazonosításunk vagy a modellek kigondolása sehol nem tart. "A rendszer megkerülhetetlen, de belépni hülyeség, mert bele van építve az önmegújulás képtelensége" ; – több verziónk van ennek a szentenciának a megfogalmazására, mint Tőkésnek az RMDSZ lesajnálására, vagy mint Markónak az egységdelírium osztására.
Mi vagyunk igazán nevetségesek, nem ők, mert ha valakik, akkor mi tényleg lehettünk volna mások. Szóval "a rendszer megkerülhetetlen" . OK. "Egy a veszteseket gyártó rendszer". OK. Tehát? Tehát mi a teendő? A statikus képletek is mozgásban vannak, találjuk meg a tengelyeket.
Fogjuk meg, szedjük darabokra,
osszuk szét, kommunikáljuk ki, szerezzünk bele pénzt, intézményesítsük és kérjük számon magunkon és egymáson. Minden egyéb csak tovább szövi negativista játszmánk önlogikáját. Mert van egyféle perverz öntetszelgés abban, ahogy kijön az emberekből az, hogy a romániai magyar társadalom önerőből képtelen a modernizálódásra:
"világos, hogy a politikum mindent megfojt, hogy az idő csak periferikusan halad, hogy egyetlen bevált túlélési modell a szimbólum-businessben minden értelmező és kritikai reflex elfojtása. Nem tehetünk mást, rábízzuk magukat a telefoncsörgésre, hátha egy magyarországi hívással valaki lefejvadász bennünket" (ezek a mondatok valóban elhangzottak).
Húzzunk el, ha kell, maradjunk, ha kell, de jussunk valamire, és ne termeljük önmagunkban újra azt a nemzedéket, amelyet le kellene váltanunk. De ne is tartsuk őket az egyedüli felelősnek amiatt, amivé váltunk.
Nem tudom, egyáltalán lehetséges-e, de a cselekvés kategóriáit és a morál kategóriáit ne mossuk össze. Jól élni technikai kérdés, jókat szenvedni morális. Ha tehetjük, válasszuk külön.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!