HOME JOGOK
Hogyan vesztette el Soós Zoltán
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 16:25 GMT +2, 2016. június 8.A hajrában Soós le tudta építeni hátrányának legjavát, és, ha még két hétig tart a kampány, valószínűleg legyőzi Floreát. De a kampányból nem volt még két hét.
A teljes képhez hozzá kell tenni két dolgot. Marosvásárhelyen még nem szavaztak olyan kevesen esélyes magyar jelöltre, mint most Soósra (25557-en): Frunda 28837, Borbély 34347, Kelemen 34652, Fodor 44838. Ugyanakkor a szavazatszám különbség sem volt még ennyire kicsi a vesztes magyar és a nyertes román jelölt között (a vesztes Fodor ügy bonyolultabb, ne menjünk bele). Sokféleképpen értelmezhetjük a számokat, de azt nehéz elvitatni, hogy Soós, bár rekord kevés szavazatot kapott, rekord közel volt. Durván 1800 szavazatra. És ez valóban eredmény.
A másik szempont: valószínűleg nem is magyar szavazó az, aki nincs ebben a pillanatban meggyőződve arról, hogy Florea elcsalta a választásokat. Lehet, hogy csalással nyert, de lehet, hogy nem. Most némi vigaszt nyújthat az önsajnálat, hogy tudniillik a sors igazságtalan velünk, de ennek hosszútávon benító hatása van. Ilyen értelemben jó mihamarabb feladni az áldozati retorikát, és cselekvésbe fojtani frusztrációinkat.
*
A felmérések és a városi hangulat is meggyőzően modelleznek egy nagyon speciális magyar választói magatartást. Az RMDSZ és az EMNP némi megkopottsága miatt a magyarok bizonyos része Dan Mașca (POL) listájára szavazott, ami több ok miatt is megnyerő alternatívának tűnhetett. Például azért, mert a listán magyar identitású emberek is befutó helyen voltak. Ha a POL polgármester-jelöltjére szavazni elfecsérelt szavazat lett volna, a POL városi listájára nem. Ezzel a szavazatoptimalizálási számítással nem kevés magyar élt is, és kombóban a POL listára + Soós Zoltánra szavazott. Ha elfogadjuk azt az óvatos hipotézist, hogy a POL szavazatainak 40%-a magyar, és ennek mondjuk fele követte a fenti szavazási mintát, akkor így legalább 800-1000 olyan szavazó voksolt Soósra, aki az RMDSZ- vagy az EMNP-listára nem. (Ezt az is igazolja, hogy Dan Mașca 800 szavazattal kapot kevesebbett, mint a pártja, ami önmagában nem lenne logikus).
Mindeközben, ha az RMDSZ és az EMNP tanácsosi listáira leadott szavazatok számát összeadjuk, meglepő eredményre jutunk. Az RMDSZ + EMNP tanácsosi lista közösen népszerűbb, mint Soós Zoltán. Konkrétan kicsit több, mint 1000 a különbség. Vagyis volt olyan magyar, aki magyar pártra szavazott, de Soósra nem. Egy egyszerű számítással kiugrik, hogy ha a POL-szavazó magyarok legalább fele Soósra szavazott, mint korábban állítottam, és mégis körülbelül ezerrel kevesebb szavazat jelenik meg Soós neve mellett, mint az RMDSZ + EMNP mellett, összességében, nagyságrendileg 1800-2000 olyan mobilizált magyar szavazó volt, aki szavazott magyar pártra, de nem szavazott Soósra. És ez az 1800-2000 szavazat elég lett volna ahhoz, hogy Soós megnyerje a választásokat.
Miért nem szavazott körülbelül 2000 RMDSZ- vagy EMNP-szavazó Soós Zoltánra? Erre véleményem szerint egy magyarázat van. Az, hogy Soós alábecsülte a vásárhelyi magyarok intoleranciáját. Sose becsüld alá a vásárhelyi magyarok intoleranciáját!
Miről is van szó? A dolognak volt egy rítusa: jólértesült bennfentesek félhangon az ember fülébe súgják: tudtad, nem, hogy Soós a Hit Gyülekezetének tagja? Na, mit szólsz? Durva, nem? A magam során többször is tájékoztatva voltam erről a “bizarr szörnyűségről”. Az izgalmas hír, gondolom, pillanatok alatt szétfutott, mint ahogy az is, hogy ennek a szerencsétlen fejleménynek nem is Soós az oka, hanem a felesége, aki beráncigálta ebbe a hülyeségbe. A történet minden elmesélésnél tovább duzzadt, iszonyat butaságok kezdtek terjedni. Aztán a dolog mintegy hivatalossá vált: az egyik, magát kerezszténynek és konzervatívnak tartó lap mintegy mellékesen “kiszivárogtatta” Soós hitbeli státusát. Ami persze nem maradt ennyiben: az egyik nagyhatalmú püspök a maga során leüzeni Soósnak, hogy ne számítson rá, hitgyüliseket nem támogat. Hogy voltak papok is a kampányban? Igen, vegyesen, vegyes lelkesedéssel. Hátba veregették, ment a kedélyeskedés is, as usual. De ment a szekus stílusú propaganda is, comme il faut.
Hogy mekkora hiba volt abban reménykedni, hogy Soós hitgyülis minősége titokban maradhat, egy egészen banális, de alig pár napos Facebook-komment bizonyítja számomra a leginkább. Ebben az illető azt állítja, hogy nem elég, hogy Soós hitgyülis, ráadásul még zsidó is. Lehet ezt még fokozni? Szóval Soós hite úgy fröccsent bele a méltóságteljes konzervatív paranoiába, mint egzotikus lepke a kaukázusi kefírbe.
Mindent összevetve Soós nem volt elég inspirált ahhoz, hogy szembenézzen páriaságával. Nyilván jobban jár, ha inkább az aktív veszteségkontrollt választja, mint a passzív eltussolást. És ebben nagyot hibázott. Valahogy végig az volt a benyomásom, hogy a kampány során Soós nem vállalja fel önmagát, emiatt határozatlan, feleslegesen idomuló, olykor totál szerepvesztett, és nem utolsó sorban: könnyen befolyásolható. Nem vállalta fel önmagát, és ez több száz, talán több ezer szavazatba került, nem beszélve személyes komfortjáról.
*
Ha a mobilizáltak mellészavazása talán interpretálható Soós hitbeli “bug-jával“, nehezebb magyarázatot találni arra, mi az oka annak, hogy még Frunda György is több szavazatot realizált, mint a nem arrogáns, nem cinikus, nem érdekleső, nem piperkőc, nem nagyképű, hanem környezetében alapvetően nagyon kedvelt Soós Zoltán. Ha Frunda Györgyöt egy levélkéssel a hátában találnák kiterítve, több száz ember keveredne gyanúba. Ugyanez nem mondható el Soós Zoltánról. Akkor mi ez a lankadtság a szavazatok területén?
Kampánya során számos idétlen bakit követett el. Volt itt minden. Nem írok listát, nincs róluk gyűjteményem, de az összbenyomás megvan, úgy sejtem, nem csak nálam. Másrészt Soósnak lett volna egy technikai előnye, ami neki hasznot tud hozni, míg Floreának nem. Ez a közösségi média. A szinte érelmezhetetlen tartalmú, recsegő-ropogó PR-anyagokat lassan felváltották a videók, amiben mindenféle arcok buzdítanak vegyes meggyőződéssel. Aztán jöttek a választás előestéjétől a rémhírek. Végül is ez is egyféle Facebook-kommunikáció. Sikere lemérhető a választáson résztvevők demográfiai adatain. De a legnagyobb ára szerintem nem ezeknek volt, hanem a jelölt félrepozícionálásának.
Soós az összefogás jelöltjeként volt pozícionálva. Ha ezt valóban méltányolták volna az emberek, és Soós hitbéli “jellemhibája” kevesebbet nyomot volna latba, akkor ugyanannyi, vagy több szavazatot kellett volna kapjon, mint az RMDSZ+EMNP lista összesen. De nem így történt. Mi is ez az összefogás? A Brassai-Portik páros peckes propagandapanelje, valójában tartalmatlan, ha úgy vesszük, hogy maga az RMDSZ és az EMNP is több belső balhén ment keresztük az összefogás deklarálása után is. De nem ez az oka annak, hogy hiba volt Soóst az összefogásra pozícionálni. Az ok: ha az emberek azt mondják, összefogás, valójában arra gondolnak, hogy legyen már valami más. Legyen valaki, aki máshogy beszél, máshogy reagál, legyen újszerű, legyen korszerű, legyen friss, vagyis legyen egy olyan politikai normalitás nagykövete, ami azt jelzi, hogy felette áll a kicsinyes viszonyoknak.
Ezt Soós nem tudta hitelesen képviselni. Egy erősen tetszeni vágyó, idomuló, fiatal, szimpi, de nem különösebben markáns jelölt benyomását keltette. Hiányzott belőle a magabiztosság és a könnyedség. Ráadásul volt a palettán egy másik erő, amely abból építkezett, hogy másmilyen – nem elhanyagolható sikerrel. Ez a POL. Itt a POL volt a más.
Mi is Soós kampányközpontjának a neve? Az Összefogás Háza. Hol van? A Testvériség suli mellett, a Megbékélés parkolójával szemben, a Szebb jövőt kocsmánál. Életszerű, akár egy termelési regény.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!