HOME JOGOK
Székelyudvarhely és a lassú elkopás logikája
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 20:51 GMT +2, 2016. május 23.Adott egy székelyföldi város, Székelyudvarhely, ahol az egyik jelölt azért van jelentős kommunikációs hátrányban, mert nő.
A történet ezen a ponton minden tanulságot kimeríthetett volna. Feladat: meggyőzni a választókat, hogy ő a legjobb. Ha sikerül, sikerül, ha nem, nem. De a történetnek nem itt van a vége. Mert a jelölt rosszul fogalmaz: az, hogy nő, nem hátrány, hanem valami egészen-egészen más.
Miért mondom ezt? Ha jól értettem, az udvarhelyiek már arról beszélnek, hogy ugyan tisztában vannak azzal, hogy városuk kikopik a térképről, és még azt is készséggel elfogadják, hogy a női jelölt akár még jó polgármester is lehetne. Csakhogy van vele egy súlyos probléma: az, hogy nő. Vagyis, vonom le a következtetést, a polgármester első dolga, hogy szülessen férfinek, a többi, ide tartozik a kompetencia is, ehhez képest legalábbis részletkérdés. A női jelölt nincs mit bizonyítson, mert nem bizonyíthat. Ezért, az, hogy a jelölt nő, nem igazán hátrány. Az, hogy nő: egyszerűen diszkvalifikáló körülmény.
Mindeközben az Egyesült Államokban előválasztások zajlanak. Az egyik esélyes demokrata jelölt egy nő, a másik egy férfi. A férfi jelölt távol áll attól, hogy nőgyűlölettel legyen vádolható, lelkes hívei viszont azzal élcelődnek, hogy hamar berúgnának, és soha nem józanodnának ki, ha minden alkalommal, amikor a női ellenjelölt konkrét utalást tesz arra, hogy nő, innának egy felest. Székelyföldi városban eddig nem volt női polgármester, ugyanígy az Egyesült Államokban sem volt volt női elnök. De az analógiák itt véget is érnek. Mert addig, amíg az Egyesült Államokban a nő az egy tartalom, tulajdonság, minőség, Székelyudvarhelyen a közéleti köztudatban egy minőség előtti, vagy minőség alatti valami. Beikszelheted azt, hogy férfi jelölt vagy, de nem ikszelheted be azt, hogy nő vagy, mert erre még rubrika sincs az udvarhelyiek tudatában.
***
1998-ban a Mandarina Duck (ez egy női táska brand) reklámkampányt indított a nemzetközi prémium kategóriás magazinokban. A svéd (svéd!) DDB Stockholm futurisztikus kampányának egyik fotóján az Ovális Iroda látható, az elnöki asztalnál egy színes bőrű nő. Emlékszem a kampányra. 1998-ban szürreálisnak tűnt. De nem szürreálisabbnak, mint az, hogy Székelyföldön a politikában elsősorban az számítson, mennyit érsz, nem az, hogy nő vagy, vagy férfi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!