HOME JOGOK
Aki boldog, gyanús
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 15:07 GMT +2, 2004. február 19.Mit jelent az, hogy mi szolgáljuk a romániai magyarságot? Játszma, alapvetés, amely kötelezően boldogtalanságra kényszerít. Javaslom, a boldogság legyen kampánytéma.
Elhivatottság, szolgálat,
kötelesség, amiért áldozatot kell hozni. A szolgálat a szimbólum-businessben működő értelmiségiek számára abszolút norma, erkölcsi kérdés, vagyis egyszerű technika arra, hogy megkerüljük a nagy problémákat. A romániai magyarság belső gazdasága áldozat-gazdaság, mindenkinek egy kicsit rossz, ezt összeadjuk, és sok kicsi rossz halmozásából lesz a közös jó.
Furcsa racionalitás, dehát a közjó ugye az egyén korlátozása, szóval van ebben némi logika. Zavarok akkor adódhatnak, amikor nincs áldozathozatali helyzet, de a norma erős, az áldozat befizetése kategorikus imperatívusz, tehát valamit ki kell találni akkor is, ha nincs tárgya a szolgálatnak. Így válik céltalanná a kötelező megszenvedés.
A szolgálat gyakorlata
nem jár együtt a feladat-azonosítási képességgel, tehát már nem az áldozatra összpontosít, hanem arra a kis boldogtalanság-adóra, amit az áldozathozatalok logikája szerint mindenkinek be kell dobnia a közösbe. A gyakorlatban tehát öncélú melankólia az, ami az őskép szerint embertpróbáló feladatmegoldás. Aki dolgozik, szenved – ez fordult meg itt: aki szenved, csak az dolgozhat.
A gyakorlatban a romániai magyarság legnagyobb szolgálói a boldogtalanság géniuszai. Életük nehézségekkel telve, ezekről az évszázadok óta őrlődő ember alázattal beszélnek. A nehézségek természetének kitűnő ismerői. Ellenben feladatmegoldással soha nem foglalkoztak, nincs benne tapasztalatuk, mert az kívül állna a boldogtalanság-bajnokság logikáján.
A rendszer légmentesen zár,
bírálni igazán nem lehet, viszont el lehet hagyni. Azt tapasztaltam, hogy azok, akik a rendszert bírálják, maguk is részei, csak esetükben részleges (stiláris vagy technikai) inkompatibilitás áll fent, de amit mondanak – és főleg azáltal, ahogyan mondják – valójában ugyanabból ered és ugyanoda torkoll, mint a főáram. Ha valaki leírja, hogy valami szar, azt többnyire úgy írja le, hogy abban benne van az is, hogy szar neki is, hogy benne van, mert tragikus kötelessége, hogy más legyen, és leírja, hogy a dolgok itt úgy ahogy vannak, szarok.
A nagy szarban a bíráló ugyan megragadja a kis, partikuláris szarokat, de nem mentesíti magát attól, hogy rögzítse önnön bíráló pozícióját, vagyis azét, aki a szartól szarul érzi magát. Aki benne van, szenved, de az is szenved, aki bírál, mert átveszi az öncélú szenvedést, mert ahhoz, hogy üzenete lehessen, ahhoz át kell vennie, ha kicsit korszerűbben is, de át kell venni a szardagasztás retorikáját. Enjoy! (Beszéljünk másról.)
A boldogtalanság tautológiája
viszont egészen különleges feladat-meghatározásokat is előre vetít. No, ezek nem igazi feladatok, mert erről a szenvedés-gazdaság leszoktatott bennünket, hanem olyansmik, amelyek a tökélyre fejleszthetik magát a szenvedés-gazdaságot. Mert a boldogtalanság géniuszai már feladatokat is ki tudnak tűzni, de kizárólag olyanokat, amelyek még inkább lekerekítik a boldogtalanság tautológiáját.
E tekintetben az egyik legerősebb műhely a magyarok világszövetsége, amely számos emelkedett és boldogságmentes pillanatot szerzett már nekünk. Más: ha lehoznánk a holdat és rátennénk Erdélyre, semmitől sem kellene tartanunk, mert a felállított Petőfi-szobrok megbízhatóan kitámasztanák a födémet, és nyugodtan eljárogathatnánk alatta.
Más: beszélünk az elvándorlásról, arról, hogy vissza kell fognunk, de ez nem lehet teljesíthető cél, az egész problematikát a távozók szemszögéből kell megértenünk, nem a föld logikája felöl. Más: Autonómiát akarunk és egy olyan emberre bízzuk a kiharcolását, aki a románokkal szemben nem lehet partner. Más: Erdélyről beszélünk, de nem magunkra gondolunk, hanem arra, ami egykor volt – mintha visszapillantó-tükörből vezetnénk a járgányt.
Társadalmi célú hirdetés
Képzeljük el azt, hogy egy romániai magyar napilapban egy egész oldalas hirdetés szövege mondjuk a következő: ember, jogod van boldognak lenni. Mi a romániai magyar reakció? Hogy drága istenem, mi ez már megint, mindig kihoznak valamivel a sodromból.
A boldogság nem vállalható magától értetődő feladatként. Ha az rmdsz választási kampányban gondolkozik, és a viták nem arról szólnak, hogy milyen színű lesz a plakát, hanem arról is, mit írunk rá, akkor meg kell találni azt, ami nem botrányosan mondja el a botrányost: jogunk van holnaptól a magunk kénye-kedvére boldogoknak lenni. Belefér.
Maradjunk még egy kissé a kampánynál. A polgári erők nagyon jól pontra tett, igazán profi negatív kampánnyal készülnek. A negatív kampány ereje egyértelmű haszna, hogy leszámolhat egy csomó illúzióval, de kára, hogy más illúziókban megerősít bennünket. A polgári erők kampánya, ha erős, akkor az rmdsz pusztán néhány vezetőjének hitelének megkérdőjelezéséről fog szólni, ez pedig makróban teljesen lényegtelen, mert attól, hogy néhány politikus kiborul idegileg, attól semmi nem változik.
De ne menjünk bele ebbe, a téma tele van csapdákkal. Hogy a politikai biroknak számunkra, civilek számára is tétje legyen, ahhoz az rmdsz valami mással is ki kell rukkoljon, mint a traditionalul: we are the champions. A polgáriak kampánya elsősorban politikai lesz, az rmdsz kampánya viszont nem lehet az, mert – részben a gőg miatt, részben némi számításból – frontálisan nem ismeri el, hogy nagyon komoly ellenfelekkel kell számolnia.
Azért sem lehet az, mert akkor negatív kampánnyal kell válaszolnia a negatív kampányra, ami kitűnően illusztrálja majd a polgáriak mondanivalóját. Az rmdsz rosszat nem mondhat politikai ellenfeleiről, mert csak magának tesz rosszat.
Ezért az rmdsz történetében először értékkampánnyal kell a piacra lépnie, de ez nem lehet a romániai magyarok vagyunk, nekünk együtt, egységben kell megrohadni alapüzenetű giccs, mert ezzel egy jól fókuszolt negatív kampányt nem lehet visszaverni – és ha végiggondoljuk, az egység-retorika amúgy sem jelent igazából semmit, de semmit. Aki egységet üzen, annak nincs mondanivalója.
A pozitív kampány lényege nem az, hogy mi nem mondunk rosszat, viszont sokat-sokat beszélünk arról, mi mindent tettünk és mi mindent teszünk még, hanem arról szól, hogy az élet a mi oldalunkon van. A pozitív kampány derűs kampányt jelent, igenlést és némi humort, ha szabad ilyet mondanom – tulajdonképpen képtelenség megcsinálni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!