HOME JOGOK
Fikciós beszéd, haladóknak
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 11:01 GMT +2, 2014. október 2.202X-et írunk. Egy hete annak, hogy az RMDSZ nem jutott be a parlamentbe. Annak ellenére, hogy a fejlemény várható volt, az első döbbenet hetekig tart.
Melyek lesznek az egy-két héttel a parlamenten kívül kerülés után megjelent első reakciótípusok? Lesz ugye a pánik. Nálunk ez kétfajta: az őszinte, szenvedélyes, buta, és a kimódolt, tudálékos, képmutató. Lesznek, akik a románokat okolják, és nem csodálkoznék, ha lennének olyanok, akik mondjuk a zsidókat. Lesznek, akik a romániai magyarok politikai leépülésének okát a magyarországi politikában keresik. Mások arról beszélnek, hogy arányaiban túl sok romániai magyar dolgozik külföldön, ezért maradtak el a szavazatok. A jóindulatúak azt mondják, hogy sebaj, az élet az önkormányzatokban van, nem nagy a veszteség. A naivak azt, hogy a parlamentbe vissza lehet kerülni, és az, hogy nem kerültünk be, csak egyféle tisztítótűz, ami előbb kellett volna. Lesznek, akik féltékenyen őrzik saját populizmusukat, és az RMDSZ vezetőinek felelősségén túl nem látnak egyéb okokat. Ők a negligáltak és az ellenzéki vezetők, talán Tőkés László is meg bír még fogalmazni egy koherens mondatot a témában. Markó üzenete valami olyasmi lesz: az RMDSZ egy eszköz, mint ahogy az RMDSZ előtt, az RMDSZ után is lesz élet. Kelemen Hunor helyzete kényesebb. Ha akkor még elnök, a választások éjszakáján, másnapján lemond. Kérdés, hogy a politikai barátjai hagyják-e, hogy egyedül ő vigye el a balhét. Valószínűleg hagyják.
A középiskolai tanárok Ady verseket idéznek, a papok Jónás könyvét vagy más biblikus horrorsztorikat. Akinek nincs véleménye, ráérősen ecseteli, hogy banális tényezők szerencsétlen halmozása történt. A politológusoknak lesznek a legeredetibb verzióik (de csak utólag). Aztán lesznek az egy mondatos, sokjelzős igazságok.
Véleményem szerint négy olyan tényező van, ami miatt elkerülhetetlen az RMDSZ történetének inkább közeli, mint távoli lezárása. Ezek között vannak specifikus RMDSZ/betegségek, de van olyan tényező is, ami a romániai magyarság önmaga iránti intellektuális közönyével függ össze. Melyek ezek?
I. A SZÖVETSÉGEN BELÜLI BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓS ANOMÁLIÁK MEGKERÜLÉSE
Ha egy egykor jól működő brand hanyatlani kezd, a probléma leginkább nem branding természetű, hanem nagy valószínűséggel belső kommunikációs. Miért? Ha a brand nem szuperál, meg kell nézni, hogy piacilag van-e helye. Ha a piac ok;, meg kell nézni, hogy a termék formája releváns lehet-e. Ha igen, akkor azt, hogy a fejlesztők miért nem készítik el a megfelelő terméket. Ha el tudják készíteni, de nem készítik el a megfelelő terméket, akkor a brandprobléma nem más, mint belső kommunikációs probléma.
Amikor az RMDSZ-re szavazol, egy brandre szavazol. Ha nem mész el szavazni az RMDSZ-re, nem a brandre nem szavazol, hanem egy idült belső kommunikációs anomália rendszerre nem szavazol. Miről van szó? Arról, hogy az RMDSZ nem szállítja mennyiségben és minőségben azokat a politikai paneleket, amelyeken keresztül a romániai magyarok megérthetik választottjaik politizálását.
Mert nagyon derék dolog a szavazókat kihívni a tiszta levegőre, megsétáltatni őket az autonómia ügyében, és nagy dörgedelmeket szónokolni nekik. De mulasztás nem segíteni nekik abban, hogy tudják, mi az autonómia, milyen lépései vannak, mit tehetnek maguk is az autonómiáért, például mit kell mondaniuk erről az autonómia dologról a román szomszédjaiknak. Mert az RMDSZ jelenleg nagyon keveset segít a leghívebb szavazóinak abban, hogy tudják, miről kell politikailag gondolni és mit kell politikailag gondolni, illetve mit lehet magánemberként politikailag cselekedni. Egymást követik az ügyek, és az RMDSZ szavazó halandók nem tudják, mit gondoljanak róluk. Közéleti világuk Magyarország, mert abban segítve vannak, hogy tudják, arról mit gondoljanak.
Az, hogy a populizmus politikai normává vált az RMDSZ vezetői között, nem azért veszélyes, mert kiborul tőle néhány cingár értelmiségi, hanem azért, mert elidegeníti a romániai magyarokat saját realitásuktól. A romániai magyar kötelékeket hosszú távon ugyan, de hathatósan oldja az RMDSZ-politikusok populizmusa.
...
A belső kommunikációs energiavesztés másik oka a helyi szervezetek nagy részében dúló idült érdekcsoportharc. A feloldás a szövetségi vezetéstől várható, elvileg. De a jelenlegi statútum nem motiválja a szövetség vezetőjét abban, hogy berobbantsa a darázsfészkeket. A szövetségi elnök dolga inkább a lavírozás, mint a célmeghatározás. A szövetségi elnök nem számolhat fel helyi szervezeteket, és legfeljebb abban reménykedhet, hogy a helyi problémák egyszer mégiscsak elévülnek. Ha az RMDSZ nem válik versenypárttá, és a célmeghatározás és felelősségre vonás nem intézményesül, az amúgy is lassú gépezet egyre lassabb, nehézkesebb és ütemkihagyásosabb lesz. A gyorsaság, tömör és lényegre törő üzenetmegfogalmazás, a rétegzett és hatékony disztribúció egyre fontosabb lesz, és ez nem azt jelenti, hogy fent kell lenni a Facebookon, és kell küldeni karácsonyi üdvözleteket is. A jelenlegi RMDSZ nagyon távol áll attól, hogy tudatosítsa folyamatos kommunikációs lemaradását.
II. A ROMÁNIAI MAGYAR TÁRSADALOM SZOLIDARITÁSDEFICITJE
A közösség erejéről szóló szónoklatok pont azt fedik el, hogy a romániai magyarok számos értelemben nem alkotnak közösséget. Egészen pitoreszk például, ahogy a jobboldali és baloldali értelmiségi csoportok pusztán abból képesek legitimációt találni önmaguk számára, hogy lett ideológiai ellenségük. A jobb-bal gyűlölet ideológiai hipnózisban tartja az elitek jelentős részét. Nagyon ritka és bátortalan az olyan hang, amely leleplezi a komikusan tét nélküli erdélyi jobboldal-baloldal harcot. Egyik oldalon a konzervatív morál szamurájai, másik oldalon a már maguk sem tudják, hogy baloldali vagy liberális grundlovagok. A látszólag egymásnak feszülő ideológiai csoportok a magyarországi ideológiai keretezést másoló, a magyarországi köröket jobban-rosszabbul kiszolgáló, az erdélyiségükről egyre kevesebbet gondolni bíró erőtlen önigazolási kísérletek áldozatai. A – nevezzük így – jobb-bal értelmiségiek argumentációja redundáns, így valós ideológiai vitákra képtelenek. Vagyis nem tudnak platformjaivá válni a közösségi dilemmák elvi vitáinak. Ezek a viták hogy bonyolódnak le? Egyáltalán, feltűnik-e e jobb-bal rendszerben hipnotizált elitnek, hogy ezek a viták folyamatosan elmaradnak? Kérdés, hogy egy olyan rendszerben, ahol jobb-bal világnézetűnek kell lenned, ki tud szabad emberként felszabadító módon szintugrású kérdéseket megfogalmazni. Nagyon veszélyes lehet a hasonló próbálkozás. A jobb-bal értelmiségiek legnagyobb kudarca nem is annyira az, hogy a berendezkedés ostoba. A jobb-bal értelmiségiek önigazoló görcse elfedi a romániai magyarok identitásvédelmének legsúlyosabb problémáját: hogy a romániai magyarok valószínűleg egyre kevésbé tudják, hogy mitől másak attól, hogy romániai magyarnak születtek.
III. A DIFFERENCIÁLÓDÁS ELMARADÁSA
Miben más egy romániai magyar? Az évek során a kérdésre egyre nehezebb választ adni. Mi az a minőség, amit a romániai magyarok többsége birtokol, de sem a románok, sem a pannonmagyarok nem birtokolnak? Mi az a történet, amit mi értünk igazán, ami minket határoz meg igazán? A kérdésre a hagyomány, az elitek, a kontextus adhat választ. A válasz egyre rövidebb, sematikusabb és fakóbb lesz. A hagyomány mesterségessé válik, ha hatalmas befektetéssel nem tud újraértelmeződni és részben legalábbis piaci termékké válni. Az elitek pedig szépen lassan elégetik maradék sütnivalójukat a jobb-bal küzdelemben. A kontextus pedig egy gazdaságilag egyre erősebb román közösséget, egy bizarr anyaországot jelent, és nem utolsó sorban olyan idők parfümjét hozza, amiben nem a közösség felel a közösség tagjainak boldogságáért, hanem egyre inkább az egyén felel a sajátjáért. Ha a romániai magyarok differenciálódása nem érdemi, nem mély, nem minőségi – és egyre inkább az látszik, hogy némi tapintatra van szükség, hogy e téren ne sértsük meg egymást – akkor fel kell ismerni, egyre kevésbé vagyunk mások, mint a pannonok, románok, bárkimások.
A dánok design nemzet, a japánok lelke a bushidóban van, a spanyolok vére hol kint, hol bent, a provansziak minden mozdulata elegáns, az olaszok a legnagyobb művészetfogyasztók, a németek zeiszak, stb.. De milyenek a romániai magyarok? A párhuzamos nemzetépítés politikai feladása komoly zavart okozhat ott, ahol még a régi lemez megy a romániai magyarok egészen különleges sajátosságairól, amelyeket viszont képtelenség magabiztosan megnevezni.
Ameddig a romániai magyarok abban differenciálják magukat, hogy nem románok, nem magukkal, hanem a románokkal magyarázzák önmagukat. És ez a romániai magyarok szerintem legsúlyosabb politikai tabuja.
IV. AZ ELITEK NÉLKÜLI NEMZET SPIRÁLJÁBAN VAGYUNK
Hogy egy nemzet vagy nemzeti kisebbség differenciálja magát, nem szónokokra, hanem értéket gyártó műhelyek egész hálózatára van szükség. A jelenlegi berendezkedés nem kedvez a műhelyek alapításának. Egyrészt azért, mert azok, akik műhelyt alapítanak, gyakran kapnak jobb globális ajánlatot, mint amit a romániai magyar intézményrendszer szolgáltatni tud. Másrészt azért, mert a politikai populizmus nem kedveli az autonóm műhelyek létrejöttét. Az új nemzedék elitjébe fektetni rövid távon nem éri meg, és nem is bombabiztos befektetés. Sokba is kerül. Drága, kockázatos, hosszas. Nagy a kísértés, hogy a rendszer ne eliteket, hanem inkább kiváltságosakat termeljen. Az egyensúly megtalálásához pedig: elitek kellenek. És melyik az a mondat, ami a jelenlegi romániai magyar értelmiségi osztályt leginkább jellemzi, ha városának, falujának intellektuális állapotáról faggatod? A mondat a következő: Úristen, mostmár igazán történhetne valami.
Ez a szöveg nem több intellektuális játéknál. Nem okoz számomra különösebb örömet nemzethalált vizionálni. A nemzet amúgy sem úgy hal meg, mint egy ember, hanem úgy, hogy lassan elmúlik. Hogy ez milyen paramétereken belül történik, azt egy olyan közösségben, ami akkora, mint a miénk, ötven-hatvan ember meghatározó módon alakíthatja. Kész van ez a kör arra, hogy újra kitalálja azt, amit már kitaláltak előtte, de nem működik? Passz. Abban viszont biztos vagyok, hogy az után, hogy az RMDSZ nem lesz parlamenti tényező, eldől valami nagyon fontos, és aztán kell csak igazán kreatívnak lenni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!