• Megosztás:
  •  Wélemény RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 09:35 GMT +2, 2013. január 26.

HOME JOGOK
Az autonómia-demagógiáról


Hogyan lett az autonómia vakmerő politikai projektből olcsó politikai giccs? Erről szól ez az írás.



Ha valaki venné a bátorságot, hogy írjon egy autonómia jelentést (csak kanadai vízummal rendelkezőket bátorítanék) azzal kellene kezdenie a vizsgálódást, hogy a romániai magyar közösség mennyire lakta be a máris rendelkezésre álló, az autonómia irányába mutató kereteket. A jelentésből kiderülne, hogy e tekintetben sok az aszimmetria. A terep kényes: amortizálódott vezetők által privatizált közösségeket találunk mindenfelé. Mit jelent ez? Nem funkciójuk szerin használt infrastruktúrákat, elszalasztott lehetőségeket, folyamatos lemaradást. Ez a mainstream. Hogy néz ki az underground? Tanult tehetetlenségben szenvedő, felelősséget nem vállaló, csontig sértett, folyamatos rendszerkritizálásba merevedett, iszonyatosan dühös értelmiségiek, akiknek vaslogikájú érvrendszereik vannak arra, hogy miért bukott meg a magyar közösség.

Ennek az elképzelt autonómia jelentésnek egy másik fejezete valószínűleg azt elemezné, hogy a romániai magyar, különösen a székely közösség mennyire szolidáris. A téma szintén nagyon kényes. Miért? Mert némi vizsgálat után azt tapasztaljuk majd, hogy a szolidaritás, együttműködés, hosszútávon gondolkodás nem a székely emberek legkiválóbb tulajdonsága. Ezt az elit egy része érzi is, informális keretek között erről már nem kényes beszélgetni, ami az utóbbi évek egyik, szerintem legpozitívabb fejleménye. Kell is beszélni, mert úgy tűnik, ha a székely ember meghúzza érdekhatárait, ez nagyon ritkán haladja meg portája, települése határait. Annak idején Láng Zsolt írt egy szerintem nagyon fontos szöveget a szolidaritásról, hogy tudniillik a fogalom miért nem jelenik meg az RMDSZ kampányában. Egyszerű: számos ezt cáfoló eset ellenére a romániai magyarok többsége számára még igény szintjén sem jelenik meg a szolidáris társadalom eszménye. Így teljesen abszurd lenne olyasmivel kampányolni, amit az emberek többsége nem ért.

Amikor egy politikus megkockáztatja az őszinteséget, akkor az autonómiáról a jelen gyakorlati kérdéseként beszél, nem kerüli a verseny, a teljesítmény és a szolidaritás fogalomkörét. Nagyon élesen bírálja azokat, akik messianisztikus jövőprojekciójukban találják csak meg az autonómiát, és nincs tekintettel arra, hogy a romániai magyar elit egy része az autonómiázásban remél immunitást azzal szemben, hogy ötletük sincs, mit kezdjenek a jelennel.

Az autonómia feltétel nélküli elkötelezettjei egyféle gazdasági kibontakozódási pályát, szabadságot, kiszámíthatóságot, a tulajdon védelmét értik autonómián vagy – és ide a fiatal értelmiségiek tartoznak – egyféle rendszerellenességet. Autonómia egyenlő hagyjanak minket kiteljesedni a románok vagy, másrészről, autonómia egyenlő Fuck the system!

Az első verzióban az autonómia miatti aggodalom gondoskodást, felelősségvállalást, méltóságot jelent, a másodikban magabiztosságot, vagányságot, sőt, nemzedéki lázadást. Mindemellett, vagy mindezek ellenére, az autonómia egy nagyon egyszerű politikai kommunikációs panel is, primitív fétis, egy álrögeszme, idétlen giccs, idegrángásos póz. Az autonómia egy teret vesztő politikai elit elkeseredett önigazolási kísérlete, retorikai mentsvára. Minél harsányabb, agresszívebb, moralizálóbb, számonkérőbb és kisajátítóbb az autonómiázás, annál önleleplezőbb, beszűkültebb, kétségbeesettebb, talajvesztettebb. Az autonómia prófétáinak jeleniszonyuk van, kiszámíthatók, unalmasak, és negatív a kisugárzásuk. Nem csak gyakorlatiatlanok, hanem, minden látszat ellenére, jövőképük sincs. Ha lenne, belátnák: az autonómia-demagógia nem az autonómia irányába hat, hanem pont ellenkezőleg.

  • Megosztás:




Holt Költok Társasága
Kelemen Attila Ármin
Kelemen Attila Ármin
születési év: 1973 Nagyvárad
foglalkozás: portál-szerkesztő
A kérdés, amire soha nem válaszolna:
"Mi jár a fejedbe’?"


> Milyen egy többszörösen hazug reklám?
> Fikciós beszéd, haladóknak
> Orbán Viktor és a székely autonómia
> Jelenleg egyetlen jól kommunikáló romániai magyar politikus sincs
> Szabad-e pipázni a Tóra olvasása közben?
> Vajon meddig üldözi a Fideszt az RMDSZ hálája?
> A romániai magyar felső középosztály nyomora
> A Bethlen Gábor Alap szindróma
> Romániai magyar on-line 20 év múlva
> Tőkés László EP-jelölése vagy cinizmus, vagy populizmus
> Kis értekezés a brandek védelmében
> J'accuse: Vásárhelyi Forgatag
> Hogyan lettem szélhámosok pártfogója
> Az előírásos libcsi ismérvei
> A székely zászló-balhé igaz története
> Az autonómia-demagógiáról
> Egyfelől orcátlan senkiháziak, másfelől barmok – lehet választani, lehet azonosulni
> Fészbuk Dzsenerésön – rövid értékelés
> Ezt mondtam a Millán
> Mit tudhatunk meg az EMNP új cover-képéből?
> "Home jogok"
> Kit gyengít Kövér László?
> Andrassew Tőkés-könyve kapcsán
> Címke: erdélyi magyar buddhisták
> Tőkés szeret úgy kint lenni, hogy bent van
> Verespatak: Tabura ború
> Gyimesi Éva halála kapcsán
> Néhány kérdés Toró T. Tiborhoz
> Arról, miért hízelgésfüggők a rommagyar értelmiségiek
> És még egyszer: Markó Béla
> A Tőkés paradoxon
> A Matyi szobor felújítása kapcsán
> Beszólhatunk-e annak a kevésnek, ami legalább mozog-forma?
> Markó mondja: csigavér!
> Négyszögesítette magát a Szabadelvű kör?
> Ha elmarad a kritika vita
> A jó házból való idióta
> Ki legyen a román rádió magyar elnöke?
> Az idén 11 éves a Transindex. Mit jelent ez?
> Tompa és Visky – rövid vitaretorikai elemzés
> Egyféle állásfoglalás a MIÉRT mellett
> Nemzedékváltás: mi következhet a fesztív korszak után?
> Képmutató vagy? Csatlakozz hozzám!
> A Hargita Népe ügy – kiértékelés
> Első rész. Amit meg kell tanulnod, ha bírálsz valakit
> Újabb adalék a rommagyar elit igénytelenségéhez
> Élő klasszikusunk, House MD
> Rommagyar 2.0
> Válasz Toró T. Tibornak
> Kis jegyzet kis dolgokról
> A romániai magyar kiváltságosok alaptípusai
> Erdély FM – gyakori kérdések
> Az RMDSZ-nél a vazelin
> Tőkés comebackje kapcsán
> Hiperoferte
> A tábla-performansz kommunikációs szempontból
> Kis autonómia-előtti helyzetgyakorlat
> Világok harca?
> Kedves Éva néni
> Kis esszé kis lelepleződésekről
> A hétköznapok jelentéktelen apróságai
> Most, hogy liberális lettem
> Srácok, mit csináltok idén nyáron?
> Kis DivX-esztétika
> Útban Kolozsvár felé
> Azt hiszem, nem vagyok jó magyar
> Romániai magyar abszurd – a Kovács Péter botrány és a sajtó
> Március 15. – a mostani kiszerelésben
> A romániai magyar PR-szakmáról
> A mennyei Magyarországról
> Arról, mi hiányzik a romániai magyar értelmiségiekből
> Robi hipotézise a 30-as nőkről
> Rövid jegyzet, amit remélem, senki sem olvas el
> Menedzser-betegségem van
> Két bekezdés az ÉS-ből
> Lelet. Azok a budapestiek, akiket, ha tehetem, kerülök
> Kell-e vonalas propagandalap az RMDSZ-nek?
> Amarcord
> No bocsi kampány – de mi a morál?
> A cipőket helyettesítő cipőkről
> Kedves MÚRE becsületbírók,
> Miről nem szól számomra a csütörtöki IGEN-mob?
> Perifériák
> Visszatérve az erdélyi hisztériára
> Pár sor a machózásról
> A Gyurcsány-Tőkés tévévita kapcsán
> Kapuk
> Újabb sértés
> És most jöjjön valami egészen más: Markó Béla
> A játék mögötti játék
> Proteszt-verzió 30-asoknak (2.)
> Proteszt-verzió 30-asoknak (1.)
> A profi
> Segédszempontok az RMDSZ politikai cenzúrájához
> Egy romániai magyar konferencia univerzális forgatókönyve
> A negativista játszma
> Bayer-ügyek
> Aki boldog, gyanús
> Előre pajkos ifjúság, előre!
> A romániai magyar politikus, alulról
> Az induló romániai magyar televízióról
> Jelentéskorrekció
> Time
> Országimázs
> Kampány elő
> Sem Tőkéssel, sem Tőkés nélkül
> Kész az új nemzedék
> Erotikus profilok: kettős természetű nők
> Narancsbõr
> A médiaközönyrõl
> Egy privát gyûlölet fejlõdéstörténete
24 óra hírei 24 óra cikkei

HIRDETÉS