2017. aug. 19. szombatHuba
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

ÉLET ÉS TUDOMÁNY

Országimázs

utolsó frissítés: 13:22 GMT +2, 2003. október 27.

Bukarest Románia fővárosa. (...) Látnivaló itt nem sok akad, utazz inkább a nyugati országrészbe, Erdélybe.

Mihoko útikönyve a Drakula-várat emeli ki, amit végül nem látogatott meg, aminek a nagy rohanás és a bukaresti pályaudvar keltette vegyes érzelmek lehettek az oka. De útikönyve amúgy sem valami ingergazdag, persze vannak benne mindenféle hasznos dolgok, például a japán nagykövetség címe, vagy szótárocska a leggyakrabban használt szavakkal.

Isztambulból ruccant át Romániába, a vonaton ismerkedtünk meg hazajövet. Szóval, volt még három napja, mielőtt visszaindult volna a gépe Törökországból, és eljött körülnézni. A Főtéren körbemutat, majd így: If Japan is here, all this houses are museum – arra utalva, hogy Japánban az új múzeumok régi európai stílusban készülnek. Mire a templomba bementünk, már nagyjából vázoltam neki, hogy is van ezzel a Trianonnal. Persze amolyan Hungarian-Japanese composite English-sel értekeztünk, de azért nem tűnt teljesen reménytelennek a helyzet, sőt.

A Szent Mihály-templomon egy önkéntes idős úr vezetett végig bennünket és méltatta a templom látnivalóit, be-be csempészve néhány utalást a magyar időkre. Volt úgy, hogy fordítottam, máskor csak tömörítettem az üzenetet. Kifelejövet azon töprengtem, melyik ortodox templomot nézzük meg – Isztambulban biztosan járt a Hagia Sophiában, ami kapóra jöhet, mert fontos helyszínnel tudnám illusztrálni az egyházszakadást, szóval profi az egész.

Elköszönök az idős úrtól, annak módja és rendje szerint kezet szorítunk, elégedetten nézünk össze, most már a japánok is tudják, hogy Kolozsvár szívében magyar helyek is vannak, s mi több, huh, hát erről bizony lehetne még mesélni, de mennünk kell. Mégis azért fontosak ezek a pillanatok, mert hogyan másképp, ha nem pont az ilyen ártatlan helyzeteken keresztül tudja meg a világ, hogy voltunk, vagyunk és leszünk.

Mihoko nagyon hálás, működő keresztény templomban nem járt még soha, érzi a helybeliek barátságos nyitottságát. Meghajol, kis szünet, és udvariasan megköszöni: Mutumesc. Aztán sarkon fordul. A idős úr zavarba jön, habozik, én bizakodom, de nem úszhatjuk meg: Nem multumesc, köszönöm!. Mihoko érti, hogy hibázott, emlékeiben kutat, talán a templomokban másképp kell köszönni, és már mondja is, próbálja is mondani, hogy köszönöm, amit néhányszor az idős úr után meg is kell ismételnie, míg csillogó magyarsággal nem mondja, a japán úristenit neki!