HOME JOGOK
Tőkés szeret úgy kint lenni, hogy bent van
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 10:11 GMT +2, 2011. október 5.Mégsem hiszem, hogy Tőkés László cinizmusból viselkedne cinikusan. Valóban azt hiszi, a történelem taxa inversaval szólítja, ő maga pedig mindig eldöntheti, fogadja-e a hívást vagy sem.
Ő nem akar magának politikai státust, egyféle Gandhi, vagy Szókratész, aki távolról, gyakran meg nem értve, mégis kitartóan munkál a poliszért és annak autonómiájáért.
Mert hiszen, mint láthatjuk, nem akar magának politikai funkciót, távol tartja magát a napi gyalázkodásoktól, amelyeknek morálisan felette áll. Integráló személyiség, aki a nagy képet látja, ezért kevesen értik őt. Mindemellett, ha nagyon nagy baj van, megteszi, amit a történelem elvár tőle és felfest a térképre egy-egy új politikai intézményt.
Ez szerintem butaság.
Miért is kellene Tőkés Lászlónak szerepet vállalnia abban a pártban, amelynek, informális vezetőként, minden erőforrását kontroll alatt tarthatja? A sok macera miatt? Adminisztrálni, békítgetni, felfogni az ütéseket? Csomó munka és erózió. Válaszolni a román újságírók kínos kérdéseire? (A magyarokkal szegényekkel gond egy szál se.)
Vagy ami a legkínosabb, morális felelősséget vállalni, ha a párt rosszul szerepel, amikor a babérokat így is le lehet aratni akkor, ha jól szerepel? Otthagyni a jól fizető, ám nem különösen megerőltető RMDSZ-es EP-s állást egy közepesen fizető és macerás EMNP-s állásért? Merthogy tabu számba megy, hogy legalábbis vagyoni helyzetét tekintve,
Tőkés se nem Gandhi, se nem Szókratész.
Mégsem hiszem, hogy Tőkés László cinizmusból viselkedne cinikusan. Úgy sejtem, személyiségének leglényege az, hogy meg van győződve arról, hogy nálunk ő a politikai tőke főbankára, a morális aranytartalék kulcsának őrzője.
Tőkés László valóban azt hiszi, a történelem taxa inversaval szólítja, ő maga pedig mindig eldöntheti, fogadja-e a hívást vagy sem. Egy erős, tehetséges és politikai tőkével rendelkező személyiség nárcisztikus öntetszelgése bár nevetséges, mégis pozitív erő, mert intézményeket teremthet.
És itt nem okvetlenül arra a két pártra gondolok, amelyek Tőkés nélkül nem jöhettek volna létre. Ezeknél értékesebb az, hogy a transzmagyarok nagy része – bár már nem okvetlenül köti Tőkéshez, pedig ez Tőkés szabadalma –, el tudja képzelni, hogy valami morális erő a rendszeren kívülről méltányos keretek között tarthatja a politikát.
Tőkés életművének ez a legfontosabb vívmánya, még akkor is, ha politikai tevékenységével nap mint nap rácáfol arra, hogy ő maga egy hasonló személy lehetne. Ez a képzet az évek során folyamatosan levált Tőkésről, élő ember mellé jelenleg nem rendelhető tartalom, de fennáll, és ez
a transzmagyarok közérzete szempontjából aligha túlbecsülhető.
Ez a szerep akkor ragyoghatná be ismét Tőkést, ha a forradalom egykori hőse merne a Fidesz ellen különvéleményt érvényesíteni. Ehhez, pont súlyos kiszolgáltatottsága miatt, nincs bátorsága. Az új párt is amolyan közös vívmány. A Fidesz megítélése pedig hullámzó, ha jól értelmezem a magyarországi híreket, és ez hatással van úgy az új párt startjára, mind Tőkés öntranszcendentáló erejére.
Ára van, mert leleplezi Tőkést, akiről megmutatja, hogy nagyon is benne van a rendszerben. Kívülállósága politikai számításból felvett póz és még valami: nagyon méltánytalan a közeli munkatársaival szemben, akikre áthárítja a munkát és a felelősséget, és akiktől százalékot számol majd fel, ha politikai vállalkozásuk sikeres lesz. Tőkés határa az, hogy, annak ellenére, hogy nem kerülheti el figyelmét, hogy erodálódik, nem tudja újra kitalálni önmagát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!