HOME JOGOK
Verespatak: Tabura ború
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 17:23 GMT +2, 2011. augusztus 31.Ahhoz, hogy jól sikerült attakot írj, nem elég színvonalasan feldühödni. Egy támadás négy feltételt kell teljesítsen ahhoz, hogy sikeres legyen:
A második feltétel: nem szabad csapongania, meg kell elégednie azzal, hogy egy tematikán belül szórja a muníciót. Nem probléma-antológia vagy a közelmúltban elszenvedett illúziók tára, hanem kemény és kompakt, akár egy bikacsök.
A harmadik feltétel: nem arra kell törekednie, hogy hazavágja a kitámadottak délutánját. A cél praktikusabb: meg kell győznie az olvasókat. Sajnos ehhez az írónak legalább kicsit szimpinek kell lennie, hülyeség, nekem elhihetitek, de ez így működik. A belterjes utalások, gyenge iróniák, magas labdára vetődések nem tesznek szimpivé, mert azt jelzik, az ellenfeled köti le a figyelmed, pedig inkább az olvasóidra kellene összpontosíts.
A negyedik feltétel: nem szabad kitámadni a fél világot. Ezt utoljára Zola tudta sikerre vinni, de talán még ő sem.
Hogy Nagy Zoltán írása hány szempontot teljesít a fentiek közül, nem fogom mérlegelni. Két pozitívuma okvetlenül van, az egyik, hogy bátor, a másik, hogy megpróbál kommunikálni egy tabusított ügy kapcsán. Megkockáztatom, hogy a szerző sejtette, milyenek lesznek a reakciók, és milyen arányban oszlanak meg, méghozzá az ő kárára. Azt nem tudom, tudta-e, milyen érzés pár napig az első számú közellenségnek lenni, de szinte biztos vagyok benne, hogy sejtette, hogy azzá válik. Vakmerő, olykor eltévedt írás, de legalább nem cicózik.
Kellett egy ilyen, mert a köz számára nem tiszta, hol találkozik Verespatak Kelemen Hunorral. Nem tudom, mennyire releváns a személyes mintám erről a topikról, de úgy sejtem, a nyitott, nem előprogramozott emberek jelenleg ott tartanak, hogy Kelemen Hunor mintha aláírt volna valamit, de lehet, hogy mégsem írt alá, de azért mégiscsak történt valami, hogy a verespataki bányaprojekt közelebb kerüljön a megvalósuláshoz. Közben jött pár árnyalási, tisztázási üzenet ezzel kapcsolatban, ilyen például Nagy Zoltán írása, de ez nem változtatott érdemben azon, hogy a helyzet nagyon konfúz.
Hogy jutottunk idáig? A verespataki aranybánya projekt létjogosultsága eleve nem dönthető el párbeszéd útján. Olyan tételek vannak játékban, amiket nem lehet összemérni. Arany, fejlesztés, modernizáció, munkahelyteremtés, környezetrombolás, műemlékrombolás, ökológia terhelés -- nincs az a váltóeszköz, amire mindegyiket konvertálni lehetne majd vonalat húzva kiszámítani, hogy kell-e ez nekünk, vagy sem. Ilyenkor a politikus mit tesz? Politikai döntést hoz. A politikai döntés lényege, hogy olyan dolgokat mérsz össze, amelyek összemérhetetlenek. A legtöbb politikus soha nem hoz politikai döntést, viszont színes és kreatív technikákkal halaszt - ezt választja munkájának. Kelemen Hunor - az jön át abból, ahogy erről a környezetem beszél - hozott egy politikai döntést, aminek nem tudni, mi a politikai haszna, de még azt sem, hogy mi a politikai ára. Még maga a döntés mibenléte is magyarázható, kiforgatható, ködös, megfoghatatlan, kusza. A tisztázás végett lehet beszélni arról, hogy szakmailag mi hol tart, de erre a nyilvánosság nagy része nem receptív, mert a magyarázatban nincs epikum. Meg kell kreálni az epikumot, körülbelül ilyen mondatokkal:
Ezt és ezt a döntést hoztam. Ez nem azt jelenti, hogy, de azt jelenti, hogy. Ennek a haszna az, hogy. És tudom, hogy számomra ennek politikai ára van, de hajlandó vagyok megfizetni, mert.
Ez lett volna az az üzenet, ami szerintem esélyt adna az emberek empátiájára. Persze lehet kommunikálni ilyen mondatok nélkül is, a kommunikációs szakma azért jött létre, hogy ne kelljen ezeket a mondatokat használni. De ebben az esetben nem praktikus. Na és ilyen kontextusban jön Nagy Zoltán, aki kitámadja a kritikusokat, amit, úgy tűnik, a kommentelők nagyrésze egyszerűen kikér magának.
Tegyük hozzá: kényelmes és tetszetős a zöldek pozíciója. Arany, cián, kapitalizmus versus ligetek, kirándulás, zöldokrácia. Van valami egészen diabolikus ebben az egész arany témában. Cián egyenlő cinizmus. Hálás dolog a jó oldalán lenni, farkasszemet nézni a gonosszal és civil vértanúságot vállalni. Hülye vagy? Kell neked a cián? Meg akarsz halni azért, hogy más betegre gazdagodjon? Egy hatalmas kád méreg fortyog hamarosan a verespataki Hádeszben - ez kell neked? És erre a retorikára szépen ráerősít az RMGC agresszív és gennyesen manipulatív kampánya is. A sajtót, úgy tűnik, letudták, ami miatt a civilekben még erősebb lett a Don Quijote tudat.
Ebbe a ciklusba sorolható Kovács Zoltán Csongor válasza Nagy Zoltánnak, ami olyan lett, hogy leszedi a legyet a falról. Pak-pak sannyi. De szintén manipulációt érzek benne. Nem tudom, valóban nem létezik egy másik számsor is, ami árnyalná a Kovács Zoltán Csongor által közzétetteket? Már nem hiszek feltétel nélkül a magyar zöldeknek. Nem tudom, hogy szakmai szempontjaik valóban szakmaiak-e. Elmondom, miért:
1) Mert számos olyan környezetvédelmi topik van, ami inkább munkás, mint domborítós. Lokális erdélyi ügyek, sok erdélyi magyart érintenek. És ritka ezekben az előrelépés. Könnyű és hálás megidézni a sátánt, de mi lesz azzal a rengeteg krampusszal, amikkel senki sem foglalkozik? Persze igazságtalan vagyok, biztos számtalan pozitív zöld projekt fut, de ezekről ritkán értesülök, pedig hát a médiában dolgozom.
2) A 77 civil szervezet listája politikai képződmény. A szám impozáns, de jól látszik a mögöttes politikai szándék. A szervezetek egy része irreleváns, politikailag elkötelezett, csak névlegesen létezik, aktivitása alig van. A profi zöld szervezeteknek nem lett volna szabad egy olyan akcióban részt venniük, ami a romániai magyar politikai belharcok újabb fejezetét hivatott megnyitni. Egy 10-es, kompromisszummentes zöld lista erősebb lett volna, mert nincs ott mellette a témaszegény, ezért mindenre vetődő EMNT holdudvara. A politikai konjunktúrák változnak, ezt fel kellett volna ismerjék a zöldek is.
Bárhogy töröm a fejem, nem tudom, kiben bízhatok meg Verespatak ügyben. Inkább rilex és kiszellőztetek. Pontosabban, csak kiszellőztetnék, ha nem lenne akkora a zajszennyezés ebben a negyedben. És nem jönne be a kombinát bűze. Inkább kibiciklizek. Pontosabban kibicikliznék, ha nem lenne életveszélyes Marosvásárhelyen biciklizni. Mindegy, a főtérre bekarikázom, éljünk veszélyesen! Ha szabad lenne bemenni a főtérre biciklivel, de ebben a városban nem szabad. A lényeg, hogy a zöldek tartják a frontot: Verespatakon.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!