2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Kampány elő

utolsó frissítés: 17:52 GMT +2, 2003. október 15.

Markó legutóbbi SZKT-s beszéde az utóbbi hónapok legnagyobb kommunikációs teljesítménye.



Az egység-retorika újabb szerencsés próbája volt, a szövegívekhez jól értő, pallérozott politikus erődemonstrációja. De bárhogyan is nézzük, az egység-retorikának magához az egység ideájához sok köze nincs, legalábbis a napi teendők szintjén biztosan nem.

"Nekünk szükségünk van a továbbiakban is minden áramlatra és minden véleményre! Akármennyire is haragszunk azokra, akiknek szűknek tűnik az RMDSZ, most mégis azt mondom: ha kell tegyük tágasabbá, készüljünk így a jövő évi választásokra, legyünk minél nyitottabbak és demokratikusabbak, nyissuk meg azokat az RMDSZ-szervezeteket is, amelyek elklikkesedtek, mert vannak ilyenek, és ne varrjunk minden hibát a mások nyakába, de vigyük tovább ezt a szövetséget!" – mondja Markó – megnyugtató és kivitelezhetetlen.

Az egység lovagi idea, amiért a tőle telhető maximálisan meghozható áldozatokat már mindenki meghozta, e tekintetben komoly fejlemények nem várhatók. Mégis, ha jobbára konzisztencia nélkül is, de az egység-retorika mégiscsak fontos.

Egyrészt azért, mert az egység-retorika normalitás-retorika, és a normalitás-retorika sokkal jobb akármilyen másiknál. Még akkor is, ha az egység-retorika fura áttételeken keresztül a félreállítás-gyakorlatot szentesti. Mert legalább közérzetileg nem mérgező. Ez azért nem kevés. Hogy nem a közérzetileg mérgező megoldást választjuk, nem adott dolog, hanem döntés kérdése.

A másik ok, ami miatt szerencsés ezt az egység-dumát nyomatni, mert természete szerint meghatározza az RMDSZ kampányvonalát, ami romantikus és lényegmegkerülő lesz, de legalább nem lesz vérengző. Pedig nagy a kísértés mindkét oldalon, de az RMDSZ, amennyire lehet, önmérsékletet fog tanúsítani. Amennyire lehet...

Markó, amennyire melankóliája engedi, megpróbál nem hülyét csinálni abból a posztszékely forradalmi hévből, ami napról-napra túlszárnyalja az önmaga által felállított sötétségi rekordot. De, mint legutóbbi beszédében is, Markó moralizál, anyanyelv-ismereti hiányosságokra tesz utalást és lényeges: a maga során csöppet sem pátoszmentes.

"Mivel vagytok ti székelyebbek és nemzetibbek, kedves kollégák, mint mi? Micsoda orcátlanság kisajátítani a magyar nyelv legszentebb szavait, és azt hazudni, hogy az a tiétek! Micsoda erkölcstelenség azt állítani, hogy ti autonómiát akartok, és mi nem! Nem, kedves kollégák, nem ez a különbség közöttünk, hanem az, hogy mi dolgozunk is az autonómiáért, ti pedig rossz magyarsággal csak szónokoltok róla. " – Az ilyen ellenőrizetlen kifakadások úgy-e nem éppen a nyitottság retorikájának zálogai, de ami az RMDSZ számára lényeges, az RMDSZ történetének első igazán téttel bíró kampányának szempontból sem a legjobb szerválások.

Markó melankóliája az, amely ellenőrizetlen kisüléseivel pillanatokon belül eloszlathatja az egység-retorika romantikus füstjét. Az RMDSZ-kampány sikerének egyik rizikótényezője. A szent egység megszegése, a kint is-bent is politika bizarrságára való utalgatás és ami a legfontosabb, az elegánsra vett sikerpropaganda-csomag – ezek remekül ott vannak Markó beszédében –, nem beszélve az RMDSZ komoly infrastruktúrális előnyéről elegendő kell legyen az egyértelműen negatív kampányban gondolkodó jobboldaliak hatásának semlegesítésére.

Ha az RMDSZ ezt még egy kis modernitás-programmal is tudná támogatni, ami például informatizálást, innovációs projekteket, a skanzenturizmuson túlmutató turizmus-fejlesztési ötletek és fiatalítást jelent (feltéve ha nem Borboly és a Borboly-klónok azok, akikkel az RMDSZ fiatalítani akar) és akkor még többet is tett, mint amennyi elégséges. A 'tettük, tesszük, mert tudjuk, mi a teendő' típusú üzenet nyerőbb, mint a 'mi ellenfeleink csak pofáznak' jellegű, bár alapvetően ugyanarról van szó.

Miben áll a jobboldal erőssége? Egyértelműen a negatív kampányban. Olcsó, hálás, vicces. De a negatív kampányt nem szerencsés csak és kizárólag az RMDSZ ellen kiélezni, az általános elégedetlenséget célszerű kihasználni, és az emberek többsége, valljuk be, nem az RMDSZ miatt boldogtalan.

És végképp nem szerencsés olyan embereket exponálni, akik hajlamosak magukat hős ellenállóknak beállítani, és elsősorban az RMDSZ miatt boldogtalanok. Persze az sem árt, ha az üzenet rövid, egyértelmű, nem nagyon vulgáris, és például nincs benne az autonómia terminus, amit a választók többsége úgysem ért. Szóval, pont az ellenkezőjét kellene csinálni annak, amit a posztszékely klubok választásakor látható volt.

A tematizálás sem lenne lényegtelen aspektus, az aradi Szabadság-szobor ügye túl sok találatot már nem hozhat, a kettős állampolgárság-téma viszont igen, feltéve, ha a Magyarok Világszövetsége nem vadul be, mert megint kettősállampolgározik valaki, mikor köztudottan ez a téma az ő monopóliumuk kezicsókolom.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!