2017. október 18. szerdaLukács
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

A Matyi szobor felújítása kapcsán

utolsó frissítés: 13:34 GMT +2, 2010. december 16.

Helyszín és időpont: Marosvásárhely, koraeste. Két átszellemült arcú fiatalember állít meg, cinkosan érdeklődnek, hogy hol a Mátyás-szobor?

Mostanában ez a kis szituációs gyakorlat jut eszembe a Mátyás szoborról. Amúgy nincs “Mátyás szoboros“ történetem, meg félek is attól, hogy bármit mondanék, olyan lenne, mintha egy tompa, szépiás, életlen Polaroid fotót mutatnék.

‘91-ben jártam először Kolozsváron. A barátom nagyapját látogattuk meg, aki sportújságíró volt. Csak úgy mellékesen mentünk el a szoborcsoport előtt, Mátyást előtte csak mint rajzfilmkaraktert ismertem. Az egyik padon ült egy srác – akkoriban messziről ki lehetett szúrni, hogy kik a magyar diákok, ma már nehezebb. Freud Pszichoanalízisét olvasta, a Téka sorozatban. Ennek hatására megpróbáltam a Körös partján kiolvasni a kis kötetet, de nem sikerült.

Egy nyáron szimbolikus logikából pótvizsgáztam. A tér meleg, narancssárga fényekben játszott, mint a mexikói filmekben. Kiültem egy padra, amely kényelmesebb volt, mint amilyennek látszott. Ropogtak a kavicsok, szállt a por. Hmmm...

Tél szag van. Valaki berohan a KMDSZ-irodába, hogy valamit csinálnak a szoborral. Kimegyünk, sötét van és elég hideg. Sokan összegyűltünk, nyugtalanság, kiáltozás. Persze kint van a karhatalom is. Épp egy táblát szerelnek fel – az egyik munkás kérdőn néz a helyzethez képest nagyon közömbös arcú rendőrre. Megérti az üzenetet és kalapálja tovább a csapot a talapzatba.


Akik összegyűltünk, tehetetlennek éreztük magukat:


az egyik KMDSZ-es megpróbált átfurakodni a rendőrkordonon, és egy idétlen virágcsokrot a talapzatra tenni. Nem tudni mit jelentett a gesztus, de tenni kellett valamit, és pont akkor, pont annak az embernek nem volt jobb ötlete. Pár órára elvitték a zsaruk, de tudván mennyire vágta a románt, Titu Maiorescu kritikai munkássága aligha kerülhetett szóba. Most Csíkszereda alpolgármestere. Röviden: olyan kínlódás-ízű volt az egész.

Valaki kitalálta a gyertyás körmeneteket: csak néhány napig tartott a motiváció, tudniillik abban az évben nagyon hideg tél készülődött. Lila ujjakkal fogtuk a gyertyát, és arról beszéltünk, mennyi ideig marad fent a szobron Funar táblája. Az elhangzottak közül az én verzióm a legpesszimistább: azt mondom, két hónapig. A körmenetben amúgy alig voltak kolozsváriak, inkább csak más városból érkezett diákok. Később is azt tapasztaltam, hogy a kolozsvári magyarok úgy vannak Kolozsvárral, mint az arabok a piramisokkal: very big, very old, s annyi.

Pár év múlva egyik nap azt vesszük észre, hogy az egyik csavar nincs benne Funar táblájában. Kiesett volna? Valaki kivette volna? Mindkét verzió valószínűtlen. Inkább annyira bebújt, hogy már nem látszik ki a feje.

A Matyi szobor nem köztéri szobor volt, inkább egy nagy búra, ami visszatükrözte az aktuális hangulatunkat. Most, hogy a téren már nem száll a por, akváriumba kerültek a teherautón odaszállított római romok, most, hogy a szobron nincs rajta Funar táblája, vajon mit tükröz majd vissza ez a tér?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!