2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Beszólhatunk-e annak a kevésnek, ami legalább mozog-forma?

utolsó frissítés: 09:47 GMT +2, 2010. október 20.

A kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület netes videót tett közzé, ami deklaráltan a helyi áruk piacát erősítené.



Mikor egy ilyen intellektuális terméket lát az ember, elkezd tépelődni azon, hogy szabad-e, jó-e, bölcs-e véleményt nyilvánítani? Nem az, úgyhogy hajrá!

A valamivel több, mint három perces videóban 21-en buzdítanak helyi termékek vásárlására. Ők szervezet- és kiadvány vezetők, a helyi elit eminensei. Civilek. Nincs közöttük politikus és amennyire kevés terepismerettel meg lehet ítélni, elég széles a civil spektrum. Tehát az akció végre apolitikus is és társadalmi szempontból is integratív-féle.

A helyi piac védelmének fontossága, mint issue, a lokális civil autoritások közös felvonultatása, mint modell, a netes kommunikáció, mint modern csatorna – mind egymás mellé van rakva és máris minden okunk megvan arra, hogy elismerően bólogassunk. Szimpi srácok, akik ahelyett, hogy megvalósítsák a székely verzióját Velvet Underground Sunday Morningjának, odateszik a csülköt és készek változtatni. Egyébként a jó kis Sunday Morning alább érhető el.



Csakhogy ebben a felelősségvállalásban nem a deklarált tartalom az igazi tartalom. A deklarált tartalom, vagyis a helyi piac védelme nem igazán valósulhat meg, elsősorban amiatt, hogy a próbálkozás kínosan amatőr. Az igazi tartalom: állítsunk magunk mellé mindenkit, aki bírálónk lehetne. Ebben klasszis ez a klip és nem abban, hogy a készítők belegondoltak volna abba, hogy hogyan lehetne egy filmecskével tényleg tenni valamit a helyi termelőkért.

A klip ereje abban rejlik, hogy megfogalmazza: együtt csináljunk valamit, lépjünk, mozdítsunk és ne bántsuk egymást. Ez egyben a határa is, mert a próbálkozás színvonala akárhonnan nézzük: hibahatáron mozog. A dramaturgiája, a tempója, a képi világa, a hangsávja: igénytelen, didaktikus, olykor még stupid is.

Ilyenkor a megkerülhetetlenül visszatérő kérdés: szabad-e bírálni azt, ami legalább megvalósult? Szabad-e demotiválni a lelkes fiatal kódnéven futó embereket azzal, hogy elmondod: amit csinálsz vonal alatti? Rá lehet-e szólni arra, aki végre elindult kinyitni az ablakokat, de nem boldogul, mert összekeverte az ablakkal a falinaptárt?

Olykor a hollywoodi sztárok is beállnak egy fehér háttér elé, és síkraszállnak valami mellett. A gyakran konfliktusban lévő véleményformálók összeállnak egy snittre és lesz belőle egy érzékeny kampányfilm. Politikai kampányban vagy kiállítás promócióban is használták ezt a technikát, nálunk is. A legutóbbi hasonló műfajú élményem egy magyarországi kampányfilm volt.



Arc témában pedig nagyon erős még a minimalista Nike reklám Tiger Woods visszatérésekor.



A fenti reklámot azért emelem ki, mert nagyon jó jelzi, hogy olykor nem eszközökre van szükség, hanem hitelességre. Ez nincs meg a Zöld Nap Egyesület videójában. Szereplői nem kapták meg az esélyt a Zöld Naptól, hogy bebizonyítsák, nem csak nevelnek bennünket, hanem fontos is számukra az, amit mondanak nekünk. Határozottságuk többnyire nem természetes, mondataik nem maguktól értődők. Nem saját szavaikat használják, hanem rosszul megtanult, rosszul elmondott, idegen mondatokat.

A fenti kérdés az volt: szabad-e rosszat mondani arról, amit más vonatkozásban ünnepelni kéne? Válaszom: ha valaki modernizálni akar, akkor jogos elvárás, hogy előtte töltsön el néhány órát on-line dokumentálódással.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!