2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Markó mondja: csigavér!

utolsó frissítés: 09:48 GMT +2, 2010. október 20.

„A szövetség most tényleg elhitte magának, hogy télen Markó hátat fordít, találomra átdobja a vállán a bámészkodók közé az országalmát, és akkor a tömegverekedésben eldőlhet, ki lesz a legbefolyásosabb rommagyar politikus.”

Markó sorsbeteljesítő bejelentését várta hétvégén a felajzott SZKT. A papírforma az lett volna, hogy a szövetségi elnök nyilvánvalóvá teszi, nem indul újabb mandátumért. Az utóbbi hetekben tudniillik az RMDSZ-ben egy új virágnyelv alakult ki, az érdekcsoportok többnyire nevek kimondása nélkül tapogatóznak a rivális táborokban: vajon ki indulna, vajon érdemes lenne-e saját jelöltet állítani, vajon a legnagyobb esélyesnek valóban a legnagyobb-e az esélye, vajon érdemes-e alkalmi szövetségeket kötni?

A helyzet új, mert a szövetség most tényleg elhitte magának, hogy télen Markó hátat fordít, találomra átdobja a vállán a bámészkodók közé az országalmát, és akkor a tömegverekedésben eldőlhet, ki lesz a legbefolyásosabb rommagyar politikus. Ezt a félreértést tisztázta szombaton Markó, akinek felszólalása így foglalható össze:


Tisztelt képviselők, csigavér!

Lehet megyek, lehet nem, ha megyek lehet maradok, ha maradok, lehet megyek, de beszéljünk inkább másról: nem fogom hagyni, hogy szétverjétek a szövetséget. Ha erre tendálna a dolog, magatokra vessetek, mert még maradok egy kört, bár soha nem voltam annyira közel ahhoz, hogy leköszönjek.

Tehát Markó Béla kész újra kitalálni magát. Legalábbis ezt sejteti az, ahogy áthárít bizonyos, akár reprezentációs kompetenciákat, és ahogy olyan selfet épít – tegyük hozzá, meglehetős sikerrel –, amely nem tisztán politikusi. Persze nem arról van szó, hogy egy esetleges hátralépés esetén, 2011 tavaszától Markó csak azokban a dolgokban szólal meg, amelyekben a Látó vagy az ÉS megszólalási lehetőséget nyújt.

Markó politikai befolyása esetleges leköszönése esetén is nyomatékos marad. Markó országalmája gumiból van, olykor visszapattan. A legvalószínűbb képlet szerint a leköszönt Markónak több ideje lesz olyasmikkel foglalkozni, amit szeret, vagy legalábbis olyasmikkel, amik nem untatják halálra. Miközben az egyik legbefolyásosabb rommagyar politikus maradhat.

És itt nem valamilyen rommagyar politikai Yodára kell gondolni, aki rövid és metaforikus mondatokkal világítja meg a lankadt elméket, hanem a stratégiai döntésekben aktívan jelenlévő, bizonyos témákra akár reápörgő reálpolitikusra. Markó nem akasztja le a kabátját, csak egy-két szeggel odébb teszi. Legalábbis rövidtávon vélhetően ez fog történni. Az aktuális szövetségi elnök legfőbb ambíciója, hogy az utód olyan személy legyen, akiben garanciát lát arra, hogy tovább viszi és markóiánusan értelmezi a felhalmozott know-how-t.

Az is fontos, hogy a várható utódlási harc lehetőség szerint nyugisan, szépen, fegyelmezetten történjen. Markó makróban akarja jól kihozni. Erre szeretne meggyőző ígéreteket kapni a frakcióktól és erősebb helyi szervezetektől, akiktől adott esetben, kimondatlanul, aspiráns személyek jelölésének visszalépését is elvárhatja. Röviden: Markó látja az új életét, és elég érdekesnek találja ahhoz, hogy ne jelöltesse magát, de amíg nem látja az új RMDSZ-t, nem fogja karteziánusan bejelenteni visszavonulási szándékát.


Kik játszanak Markó utódjaként?

Vegyük sorra: Frunda György ismét pozicionálja magát. A hangnem ellenzéki, és mi, újságírók, nagyon hálásak lehetünk, hogy valaki hajlandó az SZKT-kon ironizálni is. Frunda jól ismert, népszerűnek számító politikus, szövetségen belül viszont szinte minden bázist nélkülöz. Frunda politikai tőkéjének lényege nem a politikai munka, hanem a pozicionálás- Mint a talán legkedvezőbben felépített rommagyar politikus, egy ügyes indulástól és taktikus visszavonulástól ezt remélheti, hogy felmelegíti a jelenleg elég langyos imázsát. Frunda a szövetségen belüli viszonyokat illetően esélytelen, viszont remek médiapolitikus abban az értelemben, hogy jól áll a kameráknak és szereti is a szereplést, mert tudja, ez az, amiben minden riválisánál jobb. Ráadásul Markó elég sokszor megalázta nyilvánosan, és most eljöhet a revans ideje. Összefoglalva: egy pozicionálási kampányban Frunda élénk színfolt lenne, de sok vizet mégsem zavarna.

Borboly Csaba nem lett csiszoltabb, viszont már berendezkedett annyira, hogy az aktuális botrányok nem erodálják, főleg, mert nem tudódnak ki. Hogy Borboly vagy az almából valaki indul-e, nagyon hamar ki fog derülni, mert a relatív jó szerepléshez ki kell futtatni a jelöltet. Borbolyék dilemmája: mutassuk-e meg magunkat annak ódiumával, hogy nem vagyunk egyértelmű befutók? Ha Borboly vagy valamelyik strómanja bevállalja a jelölést, az jó tesztje lehet annak, mennyit ér a nagypolitikában a kispályás modell. Amúgy pedig Borboly érdekeltebb az alapszabályzat módosításokban, így lehet, egy esetleges alkut ebbe az irányba próbál majd elvinni.

Olosz Gergely a szövetség új Borboly Csabája. Az ő modellje kicsit más, az ő esetében nehéz eldönteni, hogy politikusról vagy üzletemberről van-e szó. A Fidesz falovaként gondol magára, Tőkés felé közeledik, míg lokális módszerei arra predesztinálták, hogy RMDSZ-körökben ő váltsa ki a legélénkebb viszketést. Kifelé populista, befelé sarokbaszorítós típus, aki fizetési utalványai fényében méltán érezheti azt, hogy felderült számára. Tény, hogy ő az egyik legjobban prosperáló rommagyar gazdasági-politikai érdekcsoport keresztapucija, ami jót tesz az egónak. Ebben az értelemben Olosz Gergely az ideális új generációs politikus jelölt. Erre a csávóra jó lesz figyelni.

Cseke Attila indulásával sokan számolnak. Hogy miért, erre nem sikerült ráéreznem. Talán mert a bihariak helyzete több okból is speciálisnak mondható. Erős és ellenzékieskedő szervezet, nem különösebben szeretett, de viszonylag elismert a szövetségen belül. Nekik folyamatosan le kell foglalniuk Tőkést is, úgyhogy senki sem irigyli őket, és ez némi tiszteletet is szült. Cseke indulásával számolni lehet, de ez inkább a megye aspirációja lesz, mint Csekéé.

A felsorolásból Borbély László az első olyan jelölt, akinek esélyeit érdemes komolyan venni. Kelemen Hunor pedig a második. Mindketten markóiánusok és a szövetségen belül súlyos darabok. Annak ellenére, hogy az államelnöki kampány jelentősen növelte Kelemen ismertségét, Borbély mégis brandezettebb. Kelemen hátránya az is, hogy fiatal, egy olyan minisztériumot vezet, ami kevésbé exponált, és hát nem számolhat annyi lekötelezett polgármesterrel, mint a krónikusan miniszter Borbély.

Kelemen inkább vezető diplomata, mint evangelizáló falkavezér – vélik sokan. Borbélynak viszont van egy jelentős hátránya: kevés ember rendelkezik annyi fantáziával, hogy el tudja képzelni szövetségi elnökként. Borbély nem értelmiségi abban az értelemben, ahogy egy nemzeti kisebbség politikai vezetőjének értelmiséginek kell lennie. Valószínüleg ő a szövetség legjobb ügyintézője, ami egyben azt is jelenti, hogy bizonyos helyzetekben túl agresszív és pragmatikus. Kelemenről ennek az ellenkezőjét szokás mesélni, ha már épp elég sört ivott a harmadik vonal.

A legbékésebb megoldás vélhetően kettejük valamiféle kompromisszuma lenne. Ez már csak azért is logikus, mert a kettejük közötti politikai rivalizálás a szövetséget is leamortizálná. A kérdés nem okvetlenül az, hogy Markó leköszön-e, hanem hogy Kelemen és Borbély biztosítani tudják-e őt arról, hogy megvan a közös politikai megoldásuk az utódlásra. Ha megvan, és a szövetség is felsorakozik mellette, hamarosan új irodalmi intézmények alapítása várható.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!