HOME JOGOK
Tompa és Visky – rövid vitaretorikai elemzés
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 09:24 GMT +2, 2009. november 9.Ami miatt ez a vita foglalkoztat, az kevésbé a vita deklarált tartalma. Ami miatt követtem, az a retorikája, vagyis a hatalmi része.
Ez a szöveg nem színházi tematikájú, így érdemben nem tekinthető hozzászólásnak ahhoz a vitához, aminek szüzséje: helyes és hiteles gyakorlat-e egy előadásból egy másikat csinálni úgy, ahogy azt Visky András és Tompa Gábor összehozták. Biztos igen, biztos nem, nem tudom. Ami miatt ez a vita foglalkoztat, az kevésbé a vita deklarált tartalma. Ami miatt követtem ezt a vitát, az a retorikája, vagyis a hatalmi része.
IKERELŐADÁS VAGY ÁTVERÉS?
» LŐRINCZ ÁGNES: Izgalmas ötlet (vitaindító)
» VISKY ANDRÁS: A szem lehunyásáról (reagálás)
» HEGYI RÉKA: A hasonmás. Visszaszületés Kolozsváron is (kritika)
» KÖLLŐ KATALIN: Válasz Visky Andrásnak (reagálás)
» VISKY ANDRÁS: A nyilvános beszélgetés feltételeiről (reagálás)
» SELYEM ZSUZSA: Nem kudarc. Rászedés (reagálás)
» TOMPA GÁBOR: Levélféle Selyem Zsuzsának (reagálás)
» LÁNG ZSOLT: Főhajtás Kertész előtt? (reagálás)
» KELEMEN ATTILA ÁRMIN: Tompa és Visky – rövid vitaretorikai elemzés (publicisztika)
» VISKY ANDRÁS: Naivak és rászedettek (reagálás)
» TOMPA GÁBOR: Ecce home? (reagálás)
további közviták »Mikor kommunikálsz stratégiailag?
1.) mikor úgy véled, egy helyzet túl bonyolult ahhoz, hogy a világ megértse annak összes ágát-bogát, ezért egyszerűsítesz és erős érzelmi érveket dobsz be 2.) amikor kommunikációs előnyt akarsz szerezni más kommunikátorok rovására, jellemző módon azok rovására, akik támadnak 3.) amikor szétdumálással akarod megúszni, hogy egy vagy több kellemetlen állításoddal, tetteddel szembesítsenek.
És van még egy eset, a legradikálisabb: 4.) amikor már egyszerűen nem tudsz lojálisan kommunikálni. Valójában nincs is rejtegetni valód, a helyzet sem bonyolult, nem is támadnak igazán, de te megszoktad a retorikádat és mindenféle előzetes töprengés nélkül átszabod a mondanivalód, fedő történeteket gyártasz, vizualizálod az ellenséget, előkelő szövetségesek elismerésére hivatkozol és fitymálod az emberi természet másokban oly intenzíven megmutatkozó gyarlóságát. Pedig hát, talán meg sem kellett volna szólalnod, vagy elég lett volna annyit mondanod: Gimme a break! Esetleg: Jézusom, anyuka!
A kommunikációban, ha olyan agresszív vagy, mint Visky, akkor biztosnak kell lenned abban, hogy olyan hatása lesz a támadásodnak, mint a Domestosnak az ismert bacikra. Visky első hozzászólása szőnyegbombázó szöveg volt, amiben
delegitimizációs technikákkal igyekszik kiiktatni ellenfeleit.
A szőnyegbombázás lényege: először a levegőből kiiktatsz mindent, ami mozog vagy mozogni tudna, ha akarna. Aztán, ha kell, esetleg beindítod a gyalogságot, hogy szedje össze a már gazdátlan nyertes lottószelvényeket. Visky bombái: Erkölcstelenek vagytok. “Meggondolatlan, felszínes és szembeszökően gyáva” az, aki megjelentette azt a szöveget, ami tematizálja, hogy rendben van-e az, ahogy Tompa és Visky újrahasznosítottak egy előadást. Tisztességtelen az, ahogy a dolgozat irányító tanára a “közvéleményt szándékosan átverő” módon közreadja a jobbra érdemes diák szárnypróbálgatását.
Hazudik, aki azt mondja, hogy Viskyt kérdésekkel keresték meg (később kiderült, hogy Visky mégiscsak meg lett keresve). Dilettánsak vagytok. A Scena.ro szakszerűen járt el, ellentétben a Hamlet.ro-val. Provinciális rommagyarok vagytok. Meg vagytok bolondulva. Köllő Katalinra ez különösen igaz. Ezt Visky a “nem hiszem el, hogy Köllő Katalin” retorikával oldja meg. Később ugyanezt ezt az elemet használja Tompa Gábor Selyem Zsuzsának válaszolva.
Amúgy a Köllő Katalin szál retorikailag nagyon érdekes. Visky felajánl neki egy Jehova-Mózes kapcsolatot, amiben Visky a villámokat szóró, de még pacifikálható Jehova, Köllő pedig a figyelmesen hallgató és a beavatottság kegyével kitüntetett Mózes. Ravasz! Köllő nem fogadja el ezt a hierarchiát, és kitér arra, hogy a színházi kommunikáció nem volt meggyőző, amikor be kellett volna vezetni az innovatívnak szánt színházi terméket (minthogy nem volt intézményi kommunikáció).
Miután a viskyi szőnyegbombázás nem vette le a térképről az ellenfeleket, mert Köllő Katalin mégis merészelt hozzászólni, a kommunikátor stratégiát vált. Szofistává válik. A szlogen: veletek nem lehet vitatkozni, mert: nem válaszoltok a kérdéseimre (ahogyan Visky maga sem válaszol a szakmai jellegű felvetésekre). Visky jó szofista módjára ügyrendi kérdések felé tereli a szakmainak indult vitát.
Ebben a helyzetben lép be Selyem Zsuzsa, aki egyféle esztétikai oknyomozással rukkol elő. A verdikt csöppet sem kedvező Viskyre és Tompára nézvést. Egy Kertész-szakértő, kortárs magyar irodalmat oktató szakember rászedésnek értékeli a vitában forgó színházi produktumot. Selyem leleplezi a kommunikációs sunnyogásokat is, de a magas művészeti demagógiát is. Ezt az jól dokumentált és érthetően megírt álláspontot nehéz banalizálni, mert Selyemtől már nem illik megkérdezni, hogy rendelkezik-e a mágneskódos színházlátogatói igazolvánnyal, amit Visky és Tompa állít ki egy rövid tanfolyam után, aminek címe: Bevezetés a Színházba, avagy mindenki színházellenes, aki bírálja Viskyt és Tompát, mert az igazi értékek ellen van, és a szélsőjobb bérence. És még valami: tök hülye.
A dolog innen már überkínos.
További bosszúság Láng Zsolt állásfoglalása, akinek az új színházi termék leglényegével szemben vannak fenntartásai. De előtte megszólal Tompa Gábor is. Deus ex machina. És innen ez már egy másik szint.
Tompa nehezebb helyzetben lép be, mint Visky. Ha a szőnyegbombázás nem működik, akkor célfegyvereket kell bevetni. Tompa tudja, hogy írásában nem Selyem Zsuzsára kell reagálnia, hanem arra, amit az emberek gondolhatnak Selyem szövegének olvasása után. És ez lényegesen bonyibb feladat, mint az, amikor Visky eldörgi az osztályteremben, hogy Silencium!
Tompa állításai: A vitaindító szerzőjét, Lőrincz Ágnest manipulálták. Az egész ügy a szélsőjobb színházellenes áskálódásainak epizódja. A színházcsinálásban nagyonis helyén van a bírált technika, erre vannak elismert precedensek, de Selyem Zsuzsa nem volt jelen azon az órán, amikor ezt tanították. (A kérdés amúgy a vita során nem a technikára vonatkozott, hanem az alkalmazás indokoltságára, de ezt a nüanszot ejti Tompa).
Tompa válaszában van egy, a romániai magyar intézményvezetői retorikában obligát sikerpropaganda elem is, és szerintem nagyon jó érzékkel kitér a nagyon kínos leleplezésre is, miszerint a nagy idézőjelekben idézett francia színházi blogger legitim kritikus-e. Tompa remek író, mert remek dicsekvő. Ez nagy rutinra és erős egóra vall. Nagyjából irreleváns, de pozitív morzsákból tapaszt gránit szobrot önmagának. Üzenetének lényege: a franciák eldöntötték, hogy az előadás jó. Akkor mi is a gond a középkori állapotokban vergődő Erdélyben?
Tompa tökéletes válságkommunikációs anyagot alkotott. Fegyelmezett, a felületes olvasó számára akár udvarias is. Az utolsó bekezdésben azonban kizökkent a szerepéből. Megfeledkezik arról, hogy valójában nem Selyem Zsuzsával vitatkozik, hanem a potenciális színházlátogató fiataloknak ír PR cikket. Amit Tompa csinál válaszának utolsó bejegyzésében, személyeskedésnek szokás nevezni, de azt hiszem, ez a terminus túl soft.
Mi a morál?
Megfélemlítés, delegitimizálás, tekintélyelvűség, mellébeszélés, sikerpropaganda, sznobéria, sunnyogás. Visky András is, Tompa Gábor is lényegében, legalábbis az eddigi vita-attitűdjük szerint, ugyanolyan sikerkuporgató rommagyar establishment harcos, mint bármelyik másik. Tény, hogy elég jól írnak, főleg Tompa.
P.S. Ha valakinek baja van ezzel az írással, akkor sajtóellenes, és attól függően, hogy mi a baja vele, talán még gazember is, és a szélsőjobb malmára hajtja a vizet, amely folyamatosan álnokul a Transindex szabadság-erődemonstrációi ellen tör.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!