Először is azért, mert a szubjektum át kell vergődjön azon a traumán, hogy a Ki Kicsoda kérdőíve nem az ő történetéhez van adaptálva. Ellenkezőleg. Pont hogy ő kell adaptálja történetét a kérdőívhez. A Ki Kicsoda kérdőív olykor egészen idegen, és képmutató fogalmakat használ. Ilyen például “helytállás”. Teszi ezt számos más, talán otthonosabb, de attól még rettentően képmutató terminusokkal együtt, mint amilyen például a “szakmai kitüntetés”, “legmagasabb iskolai végzettség” stb.

Másodszor pedig a Ki Kicsoda kérdőíve azért irritáló, mert sok ember ki tudja tölteni. Azok is, akik a helytállás fogalomra izgulnak, azok is, akik inkább a terjedelmes publikációs címjegyzéküket paste-elik be, s elégedetten hümmögnek,


mert hát a méret itt sokat számít.

Bekerülnek a rövid CV-sek, bekerülnek a közepes CV-sek és bekerülnek a hosszú CV-sek. Értelmiségi az, akinek rendtudatát ne zavarná ez az aránytalanság? Nem! És már maga a szlogen is populista, méghogy a fontos 10 ezer. Mióta fontosak a nímandok, akik pusztán saját nárcizmusuk miatt kerülnek be? Hol van az ő B ligás nárcizmusuk az én A ligás igényességemtől?

Meg amúgy sem jó bekapcsolódni olyan projektbe, aminek nem teccik a szlogene. Magyar Összefogás? Naja! Talán: Magyar Összefosás! Méghogy “20 esztendőm hatalom”? Naja! Talán “20 esztendőm eladom” – inkább erről szól a Tusnádi szabadegyetem. A szlogenlélektan fontos új segédtudománya a társadalomkritikának. Ott van például a Bun, Mai Bun, Gösser. Meg is bukott a termék, gondolom.

Harmadszor azt is fel kell dolgozni, hogy olyan emberek is kitölthetik a kérdőívet, akiknek az életútja nagyon hasonlatos a miénkhez. Össze lehet mérni, ki hány métert publikált, hány díjat kaszált be. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az életrajz ne leplezze le az önmagunk iránt érzett jogos áhítatunkat.


Csak a baj van a Ki Kicsoda kérdőívének kitöltésével.

Nem sikerült olyan kérdőívet és szlogent találniuk, ami egy időben felelne meg a topértelmiségieknek, becsületben B-ligásodott középnek és látszatmániás preciőzöknek. Mert tanuljuk meg, rommagyar mérték szerint egy projektet mindig a hibái és sohasem az erényei határoznak meg. Mellesleg a Ki Kicsoda egy olyan-amilyen, de egyedi kézikönyv szerkesztőknek, széles partneradatbázis vállalkozóknak, médiaadatbázis kultúrmenedzsereknek, hogy csak a legkézenfekvőbb funkcióit emeljem ki. Korábban a Munkácsy-kiállítás volt kínos, avítt, populista, antitrendi. Most a Ki Kicsoda került kereszttűzbe.

Ezért, anti-antitrendiként hamarosan én is csatlakozom azokhoz a kispályás képmutatókhoz, akik kitöltik a kérdőívet, és megvető lenézéssel tekintek majd azokra, akik megvető lenézéssel tekintenek rám azért, mert középszerű társaságba keveredtem.

Ez a reakcióm Demény Péter és Oláh Sándor felvetésére.