2017. június 24. szombatIván
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Kész az új nemzedék

utolsó frissítés: 14:51 GMT +2, 2003. július 29.

Egy példa: egy éve, mikor világossá vált, hogy kivándorlás nagyságrendje elől nem lehet egy laza gesztussal kitérni, a szövetségi elnöknek egyetlen, az általánosságokon túlvezető javaslata volt: nehezítsük meg technikailag a dolgot.



Létrejöttek találkozók

üzletemberekkel és persze a magyarországi féllel, de – a híradásokban megjelentek alapján legalábbis – semmiféle akcióterv nem körvonalazódik. Nem akarok igazságtalan lenni, pánikra különösebb okunk nincs, az EU közelsége alighanem egy emberöltő alatt így vagy úgy, de megoldja a problémát, és ebben a kérdésben az RMDSZ sem nagyon szerválhat már.

A példát azért említem, mert leképezheti azt, amit a most 50-es éveikben járók nemzedéke hinni képes arról, hogyan kell azonosítani egy probléma adatait, hogyan kell meghatározni a megoldás léptékét, folyamatát, és hogyan kell az egészet kommunikálni.

Azok, akik az 50-es nemzedékből képesek a modernizálás algoritmusaiban gondolkodni, azok befolyása az RMDSZ politikájára nincs – így az RMDSZ szalámivágásra ráállt gépezete szükségszerűen csődöt mond, ha arról kellene gondolkodni, mit hozhat és hogyan kell elősegíteni azt, amit innovációnak hívunk. Innováció – a szó konokul hiányzik az RMDSZ kamarilla-szótárából.


Pedig a legutóbbi RMDSZ-kongresszuson

Markó Béla felolvasta saját krédóját, amelyben visszavonhatatlanul a modernizálás mellett kötelezte el magát. Az alapgondolat az volt, hogy jobb előre felkészülni arra, hogy valamit el fogunk veszteni azáltal, hogy a társadalom modernizációja mellett döntünk, mert mindent el fogunk veszteni akkor, ha nem döntünk sehogy.

Tetszetős gondolat – persze voltak, akik be is pánikoltak, hogy Markó már megint mit akar nekünk elveszejteni stb. Ők nyilván nem lettek gazdagabbak Markó gondolataival, de azok sem, akik valóban a tartós modernizációban látják a romániai társadalom jövőjét.

Markó alapvetően premodern szótárral közelítette meg a kérdést, amely elegendő volt ahhoz, hogy a program számunkra erőtlennek, a romániai magyar társadalom radikálisan tekintélykövető része számára pedig elborzasztónak tűnjék.


A modernizáció elsősorban

és mindenekelőtt nemzedékváltást kell jelentsen. A kérdés – például az RMDSZ-kongresszuson – tapintatosan kerülve volt, igaz, markáns igényjelzésként a fiatalok sem fogalmazták meg. Mindenkit a Tőkés-balhé kötött le, amely tegyük hozzá, az 50-esek balhéja. A harmincas-negyvesek balhéja nem éleződhetett ki.

Tulajdonképpen semmilyen formában nem nyert hivatalosítást az RMDSZ második vonalbeli harmincas-negyveneseinek kedvenc témája: ha mi kerülünk hatalomra, másképp fogunk majd a dolgokhoz. De ne legyünk igazságtalanok, nem az RMDSZ az egyedüli hely, ahol a nemzedékváltás nem akar megtörténni – az egész alapvetően tekintélykövető romániai magyar társadalom küszködik a problémával, nem mintha ezt valaha is tudatosította volna magában.


Látványos áttörésre, legyünk realisták,

nem sok az esély. Amit tehetünk, hogy nyíltan beszéljünk róla: ha élet-halál kérdésekről kell dönteni, akkor a döntés nem születhet meg a mi nemzedékünk nélkül. Mert a modernizálás, ha az RMDSZ-kamarilla komolyan veszi, számára is szükségszerűen azt jelenti, hogy az előrelépéshez sokmindent el kell veszítenie: bizonyos területeket át kell ruházni a technokratábban gondolkodó, jóval kevésbé romantikus, gondolkodásmódilag nem tekintélyelvű, a hiúságot és a politikát össze nem keverő, nemzedékközi viszonyaiban sokkal kevésbé terhelt új generációkra.

Ha nem is kiáltvány-szerűen, de világossá kell tennünk, ha modernizációról van szó, a dolgot nekünk kell kézbe vennünk, mert bizony, ami e területen történt, az eddig csupán a véletlen műve volt. Nemzedékemnek stratégiai feladatokat kell kapnia minél hamarabb, annál jobb. Ez most pimasz követelés, de később természetes magától értetődő jelenség lesz.


Az RMDSZ-kamarilla

lényegvak azokban a kérdésekben, ahol akár az RMDSZ második vonalbeli harmincas-negyvenesei nagy hatásfokkal tudnának működni. Innováció, transzparencia, kommunikáció, belső demokratizálódás. Ezeken a területen a kamarilla ötlettelen, megkövesedett. Valahogy az egész dologban benne lehet az öregek nemzedéki sovinizmusa is, de nem akarom a dolgokat nagyon a pszichoanalízis felé vinni.

A lényeg, Markónak nem visszavonulnia kell, hanem energiákat kell felszabadítania. Nem összeesküvésről van szó, hanem pragmatikus feladat-újraosztásról, és ami ennél is fontosabb: feladat újraazonosításról. A nemzedékváltást nem előkészíteni, hanem kikényszeríteni kell. Kezdjük most! Kezdjük lágyan.