HOME JOGOK
A romániai magyar kiváltságosok alaptípusai
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 01:56 GMT +2, 2007. augusztus 31."Próbál szenvedni, a szélsőséges szenvedést kívánja. De nem bírja felsebezni magát. Lusta, pepecselő. Ezáltal fontos helye van a kisvárosi rommagyar anyagcserében."
A kisvárosi költő. Úgy véli, ellentmondásosnak tartják. Ellentmondásosnak tartja önmagát. Eddig főleg rossz vagy középszerű, technikásan kimódolt verseket írt, amelyek az egyszerű dolgokat bonyolultan, a bonyolult dolgokat pedig alig hozzávetőlegesen bírták megközelíteni. Kuporgatja az egymás mellé illesztett és meglepő hatású szókombinációkat. Amióta csak él, anyagi gondokkal küzd. Megvet és csodál mindenkit, akinek több pénze van, mint amennyi a fennmaradáshoz szükséges. Mindenkit ismer a városban, aki számít. Nem ismeri viszont a fiatal, több százezer eurót forgató 30-as, 40-es srácokat. Társaságban rövid, színpadias mondatokkal próbál hatást gyakorolni. Nem tud románul. Ritkán vagy sohasem nevet. A szerkesztő mindig meghúzza az írásait, a lényeget húzza ki belőlük, állítja a kisvárosi költő. Szereti a várost, amelyben él, és folyamatosan elvágyódik, állandó készenlétben van, hogy elhúzzon, talán meg is próbálja, de visszajön. Próbál szenvedni, a szélsőséges szenvedést kívánja. De nem bírja felsebezni magát. Lusta, pepecselő. Ezáltal fontos helye van a kisvárosi rommagyar anyagcserében. Ha beszélgetsz vele, szerét ejti annak, hogy megemlítse új verseskötetét. Elejtett mondatokból megtudod, kikkel van jó viszonyban: kiadók, írók, szerkesztők. Többségükről nem hallottál. Nem megbízható. Valszeg alkoholista, ha nem, akkor félreértette társadalmi szerepét. Kiváltságai: ingyenebédek, kisebb útiköltségelszámolások Budapestre.
A nagyvárosi értelmiségi. Negativista, szeszélyes, felületes. Minden szar, minden el van baszva. A politika szar, az irodalom szar, a média nem üti meg a mércét, de használhatnánk azt a szót is, hogy szar. Rajta van, tájékozódik, figyeli a dolgokat. Így nem meglepő, ám dühítő, hogy minden szarul indult, és mindenből az lett, aminek indult. Persze vannak próbálkozások, de. Nincs ember, nincs pénz, nincs koncepció, nincs semmi – ezt tartja a romániai magyar társadalomról és itt véget is ér a saját, kocsmaasztaloknál kidolgozott reformkoncepciója. Egy mondatos társadalomkritikus, ideológiakritikus, papagáj. Az az illúziója, hogy negativizmusa egyben ideológiakritika is. Felette áll mindennek, mert mindenről markáns véleménye van. A véleményét nem megfogalmazza, hanem előadja. Aztán az első adandó alkalommal eladja magát egy szar projektben, ami maga a kivétel. De nem bírja sokáig, kiszáll vagy kiteszik. Hopp, egy újabb elem, ami igazolja szarcentrikus világszemléletét. Kiváltságai: ösztöndíjak, amikért nem kell tennie semmit, esetleg kollégiumi lakás 40 év felett, ingyenpéldányok eladhatatlan könyvekből, ebédek, ingyen ropik, annak a tudata, hogy fontos.
A jólértesült. A romániai magyar közéleti slepp alaptípusa. Állandóan politizál, minden politikai döntést a politikusok közötti viszonyból vezet le. Sok nagy ember tarkójával lépett bizalmas viszonyba. Sejtelmesen kacsint össze a másik jólértesülttel, akivel folyamatosan megosztják összekapirgált infóikat. “Nagyon kiváncsi vagyok, lesz itt még haddelhad, hatalmas mozgások vannak, XY hibázik és milyen rosszul kommunikál, nem érzi, mit kell mondani, hohoo, nem érzi, pedig ezeknel már rég összement a tej, azok meg most kellene kiugorjanak, hatalmasak a lehetőségek, vagy nem is, minden blokkolva van, ezek mindent blokkolnak.” Aztán elfogyasztják az ingyenebédet, mindegyiken ott vannak, jár nekik a meghívó, mert nincs velük nagy baj. Kiváltságai: a mobilbérlete egy részét valamelyik intézmény fizeti, sok rendezvényre ingyen bejáratos, heti 3-5 percet parolázhat fontos emberekkel. Megvannak a saját kis ügyeskedései, a nagyok tudnak róluk, nem szólnak bele.
A brahman. Ha szálloda, kettő csillaggal, ha jármű, kettő szárnnyal, a fizetés kettő nullával több. Ingyen koszt, benzin, teljes telefonköltség-térítés. Ehhez társul annak biztos tudata, hogy mindez jár. Áldozatos munkája miatt egyszerűbb, ha nincs gondja a világi dolgokra. Úgy érzi, látja a big picture-t, de ha megfeszül sem tud felidézni egy részletet sem. Emlékei vannak, másodosztályú hálókocsi, metróbérlet váltás Magyarországon, annak idején az étlapban még megnézte az árakat, de ezek az emlékek legalább tízévesek. Hol korlátoltnak, hol bölcsnek értékeli a kíváltság nélküliek fenyegetően lüktető masszáját. Ritkán őszinte, ritkán hazudik. Ha alámerül, ritkán nyitott, közvetlenkedő, lealacsonyodó, állandóan kelti a jó benyomást. Technika: kéznéllévő arzenálja van tetszetős nagy igazságokból. Áldozatként gondol magára, úgy érzi, nem értik. És tényleg nem értik, mert a romániai magyarok alaptartozéka a szkepszis és az igazságtalan véleményalkotás. Így indul a spirál: még tetszetősebb mondatok, még nagyobb szkepszis, még meghasonultabb valóságpercepció, aztán még tetszetősebb mondatok... Hogy ezt hogy lehetne áttörni? Egy Románia északnyugati részére becsapódó meteorittal.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!