HOME JOGOK
A tábla-performansz kommunikációs szempontból
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 13:57 GMT +2, 2006. december 11.Hantz Péter akciója volt az utóbbi évek legerősebb PR-nyomulása. A fiatal fizikusnak mindig megvannak az eszközei arra, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottságra vonja a figyelmet.
Tábla-performanszával erőteljes spontán érzelmi reakciót váltott ki a közügyek iránt érdeklődő romániai magyarokból. A lelkes médiafogyasztók egy kerek történetet kaptak, amelyben volt hős, volt action és világos volt, hogy a jó előbb-utóbb győzedelmeskedik a rossz felett. Aztán belelapozunk a román sajtóba, és mit látunk? Alig valamit. Ha mégis, egy egész másik történtet, hős és action nélkül, egy b-szériás gagyi kis ügyet:
Helyzet-geneológia
A történet szereplői: Salat Levente rektorhelyettes és az egyetem magyar vezetői, akik sem a BKB megalakulása előtt, sem a BKB után nem tudták kitetetni a kétnyelvű táblákat. Aztán az RMDSZ, amely szintén nem volt képes kitetetni a kétnyelvű táblákat. És maga a BKB, amely sem a BKB megléte előtt, sem azután nem tudta kitetetni, de még kitenni sem a kétnyelvű táblákat. Ott van még a rektor – egy olyan sötét csávó, hogy a negró világít a szájában – és a hadserege: portások, őrző-védők.
A magyar egyetemi vezetők, a BKB és az RMDSZ opportunista, és kölcsönösen delegitimáló játékba kezdtek. Hantz Péter (a BKB magyar hangja) annak ellenére, hogy korábbi vehemens akciói semmi, de semmi eredményt nem hoztak, szimbolikus legitimációjának maximalizálására játszott – amúgy nagyon intelligensen. Salat minden eredménytelenség és morális delegitimáció ellenére nem mondott le. Inkább roppan össze történelmi felelőssége mint kozmikus tehetetlenségének terhe alatt.
Az RMDSZ pedig ebben az ügyben az úgy tenni mintha, közben pedig mégsem-re taktikázik. A BBTE rektorának eközben semmi dolga nem akadt: a magyar felek kölcsönösen kijátszották egymást. Salat Levente minden mozgástér nélküli mártír, Hantz Péter eredménytelen, de a szimbolikus szemétdombot szerencsésen maga alá gyűrő népi hős, az RMDSZ a feleket körbefogó-simogató, nedves ködfelhő.
Ebben a leosztásban csak és kizárólag Hantz Péternek maradt feladata. És minthogy kreativitása és akaratereje soha nem hagyja cserben, újabb lelkesítő – és eddig legalábbis minden megfogható haszon nélküli PR-akciósorozatot indított. A tábla-performansz, mint tudjuk, csak az epizódok egyike.
Kommunikációs szempont
A Bolyai Kezdeményező Bizottság akciói iránt lépésről lépésre lanyhult az érdeklődés – ezt a különféle híradásaink olvasottsági statisztikáiból és a BKB-Transfórum iránti érdeklődésből szűrtem le. Aztán jön a táblasztori – vagyis a nagy boom –, majd vélhetően ismét lejtmenet. A BKB píár-szervezetnek találta ki magát, szóvivőkből áll, és mint minden pr-deszantnak, nekik is el kellett dönteniük, hogyan építkeznek: nagy médiabombákat robbantanak, vagy ellenkezőleg, mikroszkopikus biológiai fegyvereket vetnek be.
És médiabombákat robbantanak. Ennek a kommunikációs stratégiának az előnye, hogy gyorsan kapsz önigazolási jelzéseket és megerősít abban a hitben, hogy amit csinálsz, fontos. A hátránya, hogy ha bekerülsz ebbe a spirálba, és nem érsz el konkrét eredményeket – lásd a BKB akcióit – akkor a kommunikációs eredményekre hajtasz és egyre nagyobb és nagyobb balhét kell csinálnod ahhoz, hogy észrevegyenek.
Médiaeffektekben kezdesz gondolkodni, kiszolgáltatod magad az újságíróknak, miközben az az érzésed, hogy te manipulálod őket. A cél nem az, hogy a táblák kikerüljenek, mert tudod, hogy azt nem tudod elérni. A cél, hogy tematizáld a táblakikerülést. A BKB kitehette volna a táblákat szimultán több helyen, de a médiaimpact maximalizálása céljából inkább egy valóságos felszegező-Odüsszeiát, egyetemi reality show-t követhettünk végig.
Óvatosan, sub rosa itt-ott kikerülhetett volna egy-egy felirat. De a BKB az előre bejelentett akciót és a keményen mediatizálható forgatókönyvet választotta, miközben borítékolható volt a történet kimenetele.
A másik kommunikációs alternatíva – ami nem a BKB erőssége – a mikroszkopikus elemekből való építkezés. Nincs médiaboom, kis manifeszt-akciók sokasága építi fel a témát és hangolja át az ügy társadalmi megítélését.
Kommunikációs mikrobiológia
Hantz Péter akciójával kapcsolatban már első közelítésben is három kritika fogalmazható meg. Az első, a higgadt-bürokratikus, hogy oda, ahonnan már letépték a táblákat, ezután már sokkal nehezebb lesz visszatenni azokat. A másik, a civil ellenérv az, hogy Hantz – pusztán azáltal, hogy felvállalta, hogy portásokkal konfrontálódik –, kitette magát egy jó kis agyabugyának ami könnyen pattinthatta volna ki – főleg a felajzott helyzetzetet elnézve –, egy esetleges etnikai konfliktus szikráját.
A harmadik, melodramatikus, de nagyon is jogos fenntartás arról szól, hogy akárcsak Funar – aki örömteli pillanatokat szerzett a kolozsvári magyaroknak azzal, hogy azok ráseggelhettek a román nemzeti színűre festett padokra –, Hantz örömteli pillanatokat szerzett a portásoknak, mert széttörhették és megtaposhatták a leszakított magyar feliratokat. Véleményem szerint mindhárom bírálat jogos. Mi az alternatíva? Kommunikációs stratégiát váltani, becsatornázással, és nem elárasztással dolgozni.
Mert a konfrontációnak több módja van. Az egyik a veszekedés. A BKB kommunikációja a veszekedésre épült. A másik módja, hogy azzal torpedózod meg a partner érveit, hogy kizökkented a szerepéből (lásd a mellékelt keretest) . További módszer a kontextust megváltoztatni vagy önmaga előtt is nevetségessé tenni a partnert. A BKB kommunikációjának a hibája, hogy nem kiakasztja, hanem bebetonozza a BBTE vezetésének retorikáját.
Egy spontán Transindexes ötletbörzén arról beszéltünk, hogyan kerülhető el a BBTE vezetőink bebetonozása. A BKB nem mozgalom, inkább misztifikál, mint demisztifikál, és néha jobbos-populista húzásokkal operál. Tehát:
1. Mozgalmasítás
A BBTE magyar diákjait vélhetően jobban érdekli az ösztöndíjak helyzete, az oktatás színvonala, a koleszek/bentlakások helyzete, mint a magyar feliratok. A BBTE vezetőinek primitív kicsinyessége pont abban nyilvánul meg, hogy egy ilyen banális dolgot blokkolnak. Miért? Mert egyerészt a BBTE szimbolikus térfoglalási akciójaként értékelik.
Mi a teendő? A tér underground-ironikus elfoglalását kell véghezvinni egy olyan akcióval, ami a diákokat is lelkesítheti és amire a hivatalos reakció csak dadogás lehet.
Pillanatokon belül mozgalmat lehetne csinálni abból, hogy a diákok a táblák kétnyelvű repróit tartalmazó matricákkal ragasszák tele a BBTE épületét. A gravírozott táblák árából több ezer nehezen lekaparható, különféle méretű, színű stb. kétnyelvű táblamatrica állítható elő. Ehhez viszont egy olyan mozgalomra és networkra van szükség, ami nem áll a BKB mögött. Egy szájt tartalmazhatná a matricák sablonjait, így az emberek saját maguk gyártotta ragaszokkal is kitapétázhatnának néhány négyzetcentimétert. További eszközök: a kétnyelvű táblák lenyomatát tartalmazó, az egyetem épületében viselendő pólók, ingyenes képeslapok – a dolog a végtelenségig továbbgondolható.
2. Demisztifikálás
A románok nélkül soha nem lesznek magyar feliratok a Babeş-Bolyain. A dolog ott ragad be, hogy a legtöbb román el sem tudná képzelni a táblákat. Mutassuk meg nekik a feliratokat anélkül, hogy kitennénk azokat. Szervezzünk egy akciót, vetítsük ki a táblát az egyetem bejárataira. Mutassuk meg nekik, hogy a tábla akkor is ott van, ha éppen nincs fent. Ne nyilatkozzunk a dologról, jelezzük, egy művészeti performansz volt, nem több, nem kevesebb. Azt kommentálják, amit láttak és ne azt, amit mi mondtunk az akcióról.
3. Ideológiátlanítás
A BKB ideologikus szervezet benyomását kelti. Patapievici írja:
A BKB önigazolást talál a következő mondatokban: végre megmutattátok, milyen igazi magyarnak lenni!, tanulják meg a románok, hogy nekünk is van szavunk! Az is nagyon kínos, hogy BKB-közeli körökből egyre gyakrabban hallunk arról, bizony bombarobbantással is lehet az egyetemért harcolni. Minél inkább lesz a felirat-ügy jobbos-szélsőjobbos téma, annál többet veszít kezdeti civil lendületéből.
Ez lehetne az üzenet a románok felé: nem az a fontos, hogy legyenek magyar feliratok, hanem az, hogy ne érezzük, hogy nincsenek. Márpedig most mindent úgy csináltok, hogy nem tudjuk nem észrevenni, hogy hiányoznak a magyar nyelvű táblák az állítólagos multikulti egyetemen, és nem az, hogy “ mi aztán megmutatjuk nektek, hogy kell kesztyűbe maszturbálni”.
kiegészítés (26.11.2006): a fent idézett Ion Mureşan a BBTE rektori hivatalán a PR-osztály fizetett alkalmazottja, a Verso című Marga-lap főszerkesztője – ez az információ egyik olvasónk szíves közlése. Ilyenformán véleménye valóban némi fenntartással kezelendő. Amúgy az övétől markánsan eltérő román sajtóvéleménnyel – hacsak nem kerülte el a figyelmem – nem találkoztam.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!