2017. aug. 19. szombatHuba
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Most, hogy liberális lettem

utolsó frissítés: 11:20 GMT +2, 2006. augusztus 29.

Akkor keresni pénzt, amikor nem dolgozol, akkor éhenhalni, amikor gürcölsz. Nem akarni fontosnak lenni, de gazdagnak lenni igen.




1.

Programozóknál láttam azt, hogy gyakran úgy javítanak ki szoftverhibákat, hogy hosszú kódsorokat törölnek. Az analógia adott, mert egy liberalizmusról szóló szöveg tárgyi és átvitt értelemben is kódtörléssel kell létrejöjjön. Ezért most kísérletet teszek arra, hogy rövid és liberalizmus-kritikus liberális legyek.


2.

Eddig alig néhány olyan pillanat volt, amikor deklaráltan liberálisként foglaltam állást ilyen-olyan kérdésekben. Ezek a pozíciómeghatározások előadások, kerekasztal-megbeszélések kapcsán történtek, soha nem írásban. Nagyon óvakodtam attól, hogy a liberális önmeghatározás a fidesz-szoclib tengelyen kapjon értelmezést, de ezt bármennyire is megpróbáltam elkerülni, nem voltam nagyon hatékony, a politikai paranoiásak egyszerűsítéseit én sem kerülhettem el. Ennek ellenére nem váltottam taktikát, csak akkor határoztam meg magam liberálisként, amikor

- a jelenlévők számára a liberális pozíció összetettsége nem szorult magyarázatra, világos, hogy a romániai magyar liberális értékbeállítódás mást jelent, mint brit-pop allűröket, szadeszes kötődéseket, fanatikus egyházellenességet vagy libertinus életstílust;

- a liberális ömeghatározás az adott helyzetben annyira idegenül csengett, hogy liberálisnak lenni volt a legkézenfekvőbb eszköz arra, hogy jelezzem kívülállóságomat.

Amúgy soha nem magyaráztam, miért választottam magam liberálisnak, mit értek azon, hogy liberális vagyok, kerültem a liberalizmusról szóló könnyed kocsmai beszélgetéseket, nem volt fontos számomra, hogy bekapcsolódjak a liberális establishmentbe, hogy ezáltal még liberóbb legyek.

Aztán bele kellett nyugodnom abba, hogy a Transindex csapata által nemcsak részese, hanem egyféle fapados véleménybankja lettem a romániai liberális establishmentnek, és mindennapi munkámról, sőt, néha a személyemről is szólnak a liberalizmusról szóló könnyed kocsmai beszélgetések.

Valójában nem is választottam magam liberálisnak, megtudtam, hogy liberális vagyok. Ha Nagyváradon maradok, ahol születtem, talán soha nem tudtam volna meg, hogy liberális vagyok. Kolozsváron és főleg Székelyföldön olyan helyzetekben szembesítettek ezzel, amikor a másik számára fontosabb volt, hogy engem liberálisnak tart, mint nekem az, hogy az általános romániai magyar kontextusban liberálisnak számítok. Minél inkább liberálisnak vélnek, annál kevésbé tudom, mit jelent igazi liberálisnak lenni, ugyanakkor minél kevésbé tudom, mit jelent igazi liberálisnak lenni, annál inkább liberálisnak tartanak.


3.

Innen is látszik, hogy annak, amit nálunkfelé nagyvonalúan liberalizmusnak neveznek, nem kevés köze van a paradoxonokhoz. Médiát csinálni, médiaellenesen, apolitikusan felvetni politikai kérdéseket, úgy tenni, mintha teljes értékű társadalom lenne a romániai magyar társadalom, erre építeni egy életprojektet, miközben arról beszélni, hogy az egész romániai magyar társadalom csak egy rossz grafikájú szimuláció poros 486-osokra, és persze flegmán lesajnálni azokat, akiknek romániai magyar szereptudatuk van. Nyilvántartani és kikezdeni a tabukat, de pontos leltárt vezetni azokról az önbecsapásokról is, amelyek miatt történetesen nem emigráltunk. Az emigrálókban azt keresni, ami miatt konzervatívok maradtak, az itthoniakban azt, ami miatt modernek tudnak lenni. Agyrém, nem?

Akkor keresni pénzt, amikor nem dolgozol, akkor éhenhalni, amikor gürcölsz. Nem akarni fontosnak lenni, de gazdagnak lenni igen. Erre fontosak lettünk, és nem gazdagodtunk meg. Figyelni, követni, ugyanakkor megvetni a trendet. Felvállani értelmiségi témákat, de nem kiszolgálni az értelmiségiek nárcizmusát, ami persze képtelenség. Megpróbálni úgy beszélni, mint ahogy írnál, és úgy írni, mint ahogy beszélsz. Szubjektívnek lenni, talán éppen azért, mert ez a társadalmi kötelességed. Boldognak lenni, talán azért, mert semmi nem áll messzebb a romániai magyar karaktertől. Nem észrevenni a nagy erényeket, de nevetségessé tenni a kis erényeket. Ez lenne a Transindex liberalizmusa?


4.

Mint mondtam, nem tudom, mit jelent liberálisnak lenni. A liberalizmusról mindig többet tudnak azok, akik nem liberálisok. Ha romániai magyarként liberális vagy, megvan a szabadságod arra, hogy ne legyen szükséged önmeghatározásra, hogy konzekvens inkonzekvens legyél. De nem mindenki él ezzel a szabadságával.


5.

Kik ők? A játék kedvéért típusokat azonosítottam.

A lusta liberális. Egy barátom nagyon sok öniróniával így fogalmazott: Nálunk az liberális, aki lusta ahhoz, hogy konzervatív legyen.

A doktríner liberális. Liberalizmusát konzervativizmus-gyűlöletéből táplálja. Ezért neki van a legpontosabb képe arról, mit jelent profi liberálisnak lenni.

A hőbörgő liberális. Társadalombírálata folyamatos, kiapadhatatlan, öncélú, énféltő és szeretetmentes. Tehetetlenségét azzal magyarázza, hogy minden eleve rossz, és nincs területe az építő tevékenységnek. Mindenről van véleménye: rossz véleménye. Hatalmas energiákat fektet be tehetetlenségi paranoiájába.

A Bukarest-centrikus, Budapest-mániás liberális. Sokat politizál, ápolja és építi a szadeszes kapcsolatait, szigorúan purista ideológai alapon. Bennfentes dumákat nyom. Ugyanakkor szilárd meggyőződése, hogy a romániai magyarok útja nem Budapesten, hanem Bukaresten keresztül vezet a kiteljesüléshez, amúgy Bukarestnek nincs semmi helye az életében, alig gagyog románul pár szót. Ellenben mindig a Nagykörúton jár a gondolataival.