HOME JOGOK
Arról, mi hiányzik a romániai magyar értelmiségiekből
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 14:09 GMT +2, 2006. január 9.A legrosszabb, ami a romániai magyarokkal történhetett, hogy még mindig vannak értelmiségijeik. Kik ők?
Tapintat. A tapintat az, amikor tiszteletben tartod más gyöngéit, de úgy, hogy ügyelsz arra, a másik ne vegye észre, hogy visszafogod magad. A tapintat azt jelenti, hogy energiát utalsz ki arra, hogy lekerekíts helyzeteket, és nem reméled ennek az energiának a megtérülését, morális üdvözülésedet.
A tapintat olyan, hogy nem észleled, ha van, csak a hiányát. A romániai magyar hajlamos arra, hogy tudomásodra adja, miben "tapintatos" veled, és ekkor még jól jártál, ha ennyivel megúszod.
Felszabadultság. A romániai magyarok alapjátszmája, hogy az élet igazságtalan. Trianon-paranoiában szenvednek, értsd: minél szarabb, annál jobb. Szenvedés-szivacsok, szorongás-akkumulátorok. Kényelmesen elhelyezkednek, és jöhet a szenvedés! A tartós és kellemesen hullámzó szenvedésre specializálódtak, nem arra, amelytől némi bölcsesség remélhető.
A bölcsek szenvedése az az eszköz, amiből kitörhetsz a hétköznapokból, a romániai magyar értelmiségiek szenvedése az, amivel bezárod magad a távlattalan hétköznapokba. Alapigazságnak tekintik, hogy a felelősség és érzékeny moralitás szenvedéssel jár, ezért a gyötrődés felmutatása a társadalmi státus alapfeltétele, tulajdonképpen képmutatás.
A könnyedség, a szempontváltásra való hajlam, a relativizálás, a felszabadultság vagy akár a siker gyakran és magától értetődő természetességgel minősíttetik erkölcstelenségnek, szélsőséges esetben magyarellenességnek.
Spontaneitás. A romániai magyarok komolyak, becsületesek, szavatartók – szokás mondani. Ugyanez más irányból: unalmasak, hiányzik belőlük a spontaneitás. Konvencionálisak. A becsületesség mindent leegyszerűsít, könnyebb így, vélhetnénk romániai magyarként. Pedig a formális morálfetisizmus szamuráj-paródiákat csinál belőlünk. Teátrális, rafinériamentes, morális magamutogatók vagyunk. Nincs bennük hazárd, virtus, vitamin, vagányság, mojo, nagyvonalúság.
Az új formák iránti egészséges kíváncsiság. Tekintélykövetők, hierarchiatisztelők vagyunk. Kulturális nekrofilok.
A nemet mondás ereje. Gyakran teljesen normális romániai magyar értelmiségiek monomán fanatikusokká vállnak, ha politikáról van szó. A romániai magyar értelmiségiek nem tudnak nemet mondani a leegyszerűsített igazságokra, a puccos ideológiákra, a legújabb összeesküvés-elméletekre, a gátlástalan szimbolikustőke-halmozókra. Nem mondanak nemet arra a politikára, ami nem a jelenről szól és nincsenek mögötte számok.
A realitásérzék. A romániai magyar értelmiségiek társadalmi kurkászása a hízelgés. A hízelgés-gazdaság nagyon-nagyon sok nyálas fecsegést igényel, sok-sok időt felvevő rituális gruppen-aggódást. (Általában a romániai magyar értelmiségiek nagyon sokat beszélnek.)
Ha valaki ezekben a kurkászásokban nem vesz részt, az felér egy provokációval. A romániai magyarok pompás megbántódók, de sajnos némi bűnbánó hízelgéssel mindig kiengesztelhetők – innen gondolom, hogy a helyzet reménytelen. A romániai magyar értelmiségiek hízelgés-gazdasága a intellektuális teljesítmény-gazdaságot helyettesíti vagy ritkábban: egészíti ki.
A romániai magyar értelmiségiek tudat alatt tudják, hogy egyre távolodnak a társadalmi realitásoktól. Látják betörni a kozmopolita, teljesítményelvű, prosperáló és társadalmi darwinista trendeket, ezért némi konfliktusban vannak lelkiismeretükkel – és akinek sok a leplezett konfliktusa önmagával, kiszolgáltatja magát a hízelgésnek és a sértettségnek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!