HOME JOGOK
Rövid jegyzet, amit remélem, senki sem olvas el
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 17:00 GMT +2, 2006. január 10.Amiről nem szabad beszélni, arról bizisten üvölteni kell. Amiről viszont nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
A napokban Markó Béla egyik közeli hozzátartozóját szerencsétlenség érte. Abból, ahogy ez a román sajtóban megjelent, nem nehéz összekombinálni, hogy igenis lehetett egyféle politikai számítás is a dolog közhírré tételében. Hol, hogyan, milyen stílusban volt felvetve a téma, milyen forrásokra hagyatkozva stb. – ezekből indulok ki, mikor úgy gondolom, ez nem átlagos, tizenkettő egy tucat, a magánszférát jól besértő rendőrségi hírnek volt kitalálva.
A magyar sajtó
megtehette volna azt, hogy a dolgot ott hagyja, ahova tartozik: a magánszférában. Nem arról volt tudniillik szó, hogy Markó Béla valamelyik hozzátartozója sikkasztott vagy teljesen inkompetensen nevezték ki kormányzati tisztségviselőnek, esetleg Markó ellen nyilatkozott volna és átment a politikai ellentáborba, vagy netán tüntetett valamilyen extrém ügyért. Vagyis: nem politikai-közérdekű kérdésről volt szó, hanem egy, csak a családra tartozó epizódról, szigorúan ennyiről.
A magyar sajtó egy része mégis beszerválta a kérdést, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ezentúl Tőkés, Takács, Szilágyi, Nagy Zsolt, Szász, Frunda stb. és családja sincs biztonságban. Az elkövetkező időszakban a mainstream sajtóban folyamatosan olvashatunk majd híreket arról, ki csalja a feleségét, illetve kit csal a felesége, kinek van a családjában rákos beteg, kinek volt az apja alkoholista stb.?
Ez rendben is volna,
legyen így, sajtószabadság van, így minden lap eldöntheti, hogy számara mi hír és mi nem, az olvasók pedig azt, hogy milyen médiát fogyasztanak. A közéleti szereplők pedig újra kell gondolják, hogy ilyen esetben visszavonulnak-e vagy sem.
A bulvársajtóban hatalmas lehetőségek vannak, legyen nekünk is ilyenünk, semmi ellenvetésem. Azonban azok, akik Markó lányának esetét közprédává tették, legyenek receptívek más közéleti szereplők családi ügyeire is, és ne legyenek ötlettelen konjunkturális eszközei egy nehezen minősíthető, román rendőrségi hírnek álcázott valaminek, amit aztán szerintem teljesen balfasz módon tovább tematizálnak.
Lehet, hogy tévedek,
de úgy gondolom, a romániai magyar sajtó még gyomorforgató bulvárban sem képes színvonalra – Tőkés, Takács, Szilágyi, Nagy Zsolt, Szász, Frunda stb. ne aggódjon, semmi sem fog változni.
A dolgot tetézi, hogy most Markó szemére vetik, hogy a hétvégi SZKT-n kirohant a privacy-ját sértő médiumok ellen. Értem a Markó-ellenes támadás logikáját – talán nem is volt helyes, ahogy Markó, a politikus, a helyzetet kezelte –, de igazából nem értem, miért ne lehetne Markó az SZKT-n (mert mi az SZKT?) 10 percig felelős apa, ha napokig amiatt hozza megalázó helyzetbe a lányát a sajtó, mert ő történetesen napi 24 órában felelős politikus.
Nem tudom, hogy ebből az egész történetből mi a morál, én az egészből annyit jegyeztem meg magamnak, hogy szinte minden nap tanulhatunk valamit arról, hogyan lehet egy bántalmazott nőt a nyilvánosság erejével még jobban megalázni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!