2017. aug. 20. vasárnapIstván
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

ÉLET ÉS TUDOMÁNY

Menedzser-betegségem van

utolsó frissítés: 10:18 GMT +2, 2005. november 1.

Ez nem nagyon rossz betegség, már csak a neve miatt is jónak mondható, azt hiszem, beírom az életrajzomba.



Aki nem ismerné, miben áll a menedzser-betegség, fontos kiemelni, hogy legfőbb ismérve, hogy teljesen kikapcsolja az alany önreflexiós képességét. (Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ez alkalommal saját magamról írok.)

A menedzser-betegség egy másik sajátossága, hogy a delikvens menekül az emberek elől, ugyanakkor az is zavarhatja, ha nincsenek körülötte emberek. Ezenkívül


nem tud különbséget tenni

fontos és jelentéktelen feladat között, állandó időkrízisben van, miközben nincs is nagyon tiszta elképzelése arról, melyek is lennének azok a fontos és halaszhatatlan ügyek. A menedzser-betegség akkor lép elő, amikor az ember nem tud eléggé, és elég ideig lelassulni.

Nietzsche a menedzser-betegséget munkamámornak hívja – mint minden mámornak, ennek is önmagát tápláló jellege van. Amikor kiteljesül, akkor a mámor csak saját magából táplálhatja önmagát, és törvényszerűen önmaga ellen fordul.

Jung szerint ez olyan, mint amikor a libidó saját maga ellen fordul – így néz ki a betegség bölcseleti megalapozása. A menedzser-betegségben a legrosszabb, hogy az ember elkezdi sajnálni magát.


Az önsajnálat királyi útja

az, amikor az ember meghatódik saját nagyszerűségétől, a világot pedig becstelennek találja, minthogy ő maga a becsületes a becstelenek között. Saját ölébe hajtja fejét, mert csak saját öle lehet méltó saját fejéhez. Ennek a helyzetnek az az előnye, hogy kellemes, keserédes meghittségben telhetnek évek. Közben az ember folyamatosan elvágyódik oda, ahol egyébként van.

Az állapotnak hátránya tulajdonképpen nincs is, legfeljebb az, hogy egyszercsak délben felocsúdik, hogy olyan póló van rajta, amire az van ráírva: 100% MAGYAR. Aztán, amikor megpróbálja rekonstruálni, hogy mégis honnan a félreértés, csak arra emlékszik, hogy egyszer Korondon járt, és onnan már minden ködbe borul.

A pszichés betegségek azonosításában fontos szerepe lehet annak, hogy melyik betegség milyen


örömöt szerez áldozatának.

A maga nemében elég általános pszichopatológiai jel, hogy az evés elégtételt jelent a betegnek. Az evésben az a jó, hogy elég egyszerű és lehet nagyon gyors is. A menedzser-betegségben szenvedők tulajdonképpen gyomron lövik magukat, olyan gyorsan esznek – én is így szoktam.

Egy másik örömforrást az infantilis idillek képezik. Ami engem illet, elég negyedórát eltöltenem valamelyik szupermarketben, hogy


rajzfilmfiguraként viselkedjek.

De a legkiteljesítőbb öröm mégiscsak a folyamatábrák követése. Derűs mosollyal szoktam végigkövetni egy szoftver telepítő folyamatábráját, de ez semmi ahhoz képest, mennyire bele tudok feledkezni a százalékokba, amikor letöltök valahonnan egy filmet. Az hiszem, hogy hiszek a downloadok folyamatábrái okozta boldogságban.

Aztán ott van még a tünet, aminek okát nem tudom magamnak megmagyarázni, és ez az abszurd iránti egyre élénkebb lelkesedésem. Kamaszkoromban ugyan megvolt, aztán elmúlt, és most megint. Budaházi Attila egyik meséjéből jön egy meghúzott részlet, hogy szemléltessem, milyen beteg is lettem, ugyanis nagyon szeretem:

Hun vót, hun nem vaut, egy kerek erdő kellős közepibe vóut egyszer egy Irtás. Ez az Irtás távoli onokatesvíre vót Szúnyog Irtásnak, aki viszont városon lakott. Egy másik onokatesvíre szintén városon lakott, de soha ki nem mozdult az emberek szekrényibül. Őtet Moly Irtásnak hítták.

Törtint egyszer, hogy Erdő Közepebeli Irtás meghítta a természetbe az említett két onokatesvírit, hogy azok necsak mindég egyfeszt a blogba üjjenek, szíjjanak mán 1 kis frisslevegőüt. Ezek elkesztek tanakodni, hogy mit is kéne vigyenek az onokatesvírüknek, akit még sose láttak. Eszükbejutott mindenféle, de egyik sem vóut a megfelelőü.

Tudták azonban, hogy Erdő Közepebeli Irtás nagyon magányos. Magányosabb, mint Parlagfű Irtás vagy Ürge Irtás. Ezír úgy döntöttek, hogy onokatesvírüket meglepik egy nagyképernyős színes tévével. El is határoszták, hogy összepóutolnak és megveszik. Végül a tervük kudarcba fulladt, nem tudtak színes televízióut venni, mert ők ketten csak fogalmak vótak, márpedig szinestévét csak ember vehet. Így jártak.