HOME JOGOK
Miről nem szól számomra a csütörtöki IGEN-mob?
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 14:38 GMT +2, 2005. március 9.Ahogy a magyarországi népszavazás nem rólunk, hanem a magyarországi politikusokról szólt, úgy a holnapi flashmob számomra nem a magyarországi politikusokról, hanem rólunk szól.
Ez számomra három dolgot jelent:
1. A csütörtöki flashmob nem egy ellendemonstrációja annak, ami a hétvégén történt. Ha ellendemonstráció lenne, nem vennék részt benne, mert azok az emberek – akik amúgy szerintem megfosztották az a magyarországi politikust néhány alapvető jogától – mégiscsak hiteles emberek, és kifejezik a romániai magyar néplélek egy fontos tartalmát.
Ez pedig értékesebb annál, minthogy egy lendülettel leintsük őket, kioktatón számon kérjük rajtuk az illemtant és a magunk lelke gyönyörködtetésére feltegyük a szokásos liberális lemezt.
Nem szerettem, hogy esetenként, a hétvégi demonstráció szempárjaiban néha a gyűlölet is megcsillant, nem szerettem, hogy az EMI nem ítélte el markánsan valamilyen nyilatkozatban a nagyon is szerencsétlen antiszemita bekiabálást, de jónak tartom, hogy ez az egész valamilyen formában kirobbanhatott, mert a láz jó, ha van funkciója, feltéve, ha ez a funkciója nem magasabb lázat gerjeszteni.
Mert nagyon rossznak tartom, hogyha az Eörsi-ellenes hétvégi performance azt indítaná el, hogy elkezdjük egymást a NEM-ekkel túllicitálni, kerekre csiszoljuk a kicsinyes privát igazságainkat, és írjuk-írjuk-írjuk a nagy romániai magyar dogma-drámát. Egy darabig persze szórakoztató lehet, és hosszútávon a telefonszámlánk is csökkenne, mert egyre kevesebb emberrel állnánk szóba.
De cél lehet ez? Röviden: túl sok volt a NEM, túl kevés az IGEN. Nekem ez a flashmob erről szól, ezért teljesen természetesnek veszem, ha az Eörsi-ellenes demonstráció fiataljai is eljönnek a maguk IGEN-feliratával, mert az ő NEM-ükben is van valahol egy IGEN, ha jobban belegondolunk.
Mert nekem nem Eörsiről, nem Markóról, nem Gyurcsányról és nem Orbánról vagy Patrubányról szól ez az egész – ezekről az emberekről amúgy is túl sok minden szól, túlságosan könnyen kiszolgáltatjuk nekik hétköznapi dolgainkat is. Ez az csütörtöki öncélú IGEN számomra apolitikus, nagyon is civil és nagyon is romániai magyar IGEN.
2. Ha egy intézmény állna a flashmob mögött, nem vennék benne részt. Mert az intézmények nyomulós állatok, az intézmények önlogikája furcsa alagutakba viszi bele az embereket, az intézmények szeretnek mindenáron megfürödni a médiában, és ezért hajlandóak egyszerűen tagolt, jól érthető részigazságokat képviselni.
Ha nem magánemberek gyülekezete lenne a flashmob spontán közössége, akkor semmi kétség, ellendemonstráció íze lenne – ezzel kapcsoltban pedig lásd az 1-es pontot.
3. Van, aki számára elsősorban az az IGEN a fontos, aminek győzelme elmaradt a decemberi népszavazáson, van aki számára az az IGEN a fontos, amit a magyarországiak hallhatnak ki ebből a flashmobból, van, aki számára az az IGEN a fontos, ami megteremtheti egy normálisabb magyar-magyar légkör előfeltételeit, van aki számára az az IGEN a fontos, ami visszavesz a radikalizálódás esélyeiből.
Vajon nagy különbség van ezek között az IGEN-ek között? Szerintem – ha más-más lebontásban is – ugyanarról szólnak. Aki nem tud valamelyik fenti igennel azonosulni, vajon mit akarhat? Nem tudom összerakni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!