ÉLET ÉS TUDOMÁNY
Pár sor a machózásról
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 19:10 GMT +2, 2004. december 22.Valaki, akit ezen a területen szakértőnek tartok, a következőképpen foglalta össze módszertani premisszáit:
Szakértőnk részéről ez egyféle állandó készenléti állapotot feltételez, ami azért is dicséretes, mert a látszat ellenére ez egyáltalán nem jellemző a férfiakra.
Ha értesüléseim nem csalnak,
a nők többet beszélnek bizalmas barátnőikkel a szexről, mint a férfiak. Ha a szex-tematika felmerül, a hímek sokkal epikusabban, tulajdonképpen felületesebben közelítik meg a témát. Ha úgy alakul, hogy a férfiak összegyűlnek és elkezdenek disznó dolgokról beszélni, közös nőismerőseik testi attribútumait taglalják – úgy értem, teljesen félreérthetetlenül –, akkor a dolog alig néhány, előre kiszámítható társalgási képlet szerint forog tovább.
A szexkudarc-élmények megbeszélése fel sem merül, a szex egy dolog, a szexről való beszéd másik, a machózás pedig egy teljesen párhuzamos, harmadik. Példa következik:
A nézd azt a kis szőkét, úúú, hogy felpróbálnám – ez az índítás azért ígéretes, mert ha férfitársammal a kis szőke, 16 éves cafkával kapcsolatban egy platformon vagyunk, akkor az első dologban már meg is egyeztünk.
A machózás tulajdonképpen miniatűr bűnt elkövetni a komolyabb barátságot megalapozó kölcsönös bizalom érdekében. A nők – akik bántónak érzik ezt az ízléstelen férfifecsegést – elnézőbbek lennének, ha belátnák, hogy a hímközi machózás nem a nőkről, hanem a férfiakról szól.
Teljes tisztelettel,
de a nők megaláztatásainak kezdete máshol keresendő. Jó ómenű férfi beszédtéma a 16 éves szőkékben rejlő, teszem fel, elfojtott erotika felszabadításának kötelessége. Vagy egy más modulban: meg lehetne beszélni, hogy hála az égnek, ez a típus már ilyen fiatalon is teljesen romlott.
Vagy egy egész másik közelítésben arra is rámutathatunk, hogy az ilyeneket nem lehet lekaparni magunkról. Mindegy, mi a közlés tartalma, valószínűleg semmi köze nincs ahhoz a hölgyhöz, aki apropót szolgáltatott rá, ha akitől így ismeretlenben is bocsánatot kérünk.
Bonyolódik a helyzet, amennyiben machóbeszéd
már nők előtt zajlik. Ilyenkor beléphet fékező tényezőként mondjuk a tapintat is, amennyiben belép. Vonzó nők társaságában a machózás funkcióját, grammatikáját tekintve is más, ilyenkor alakításról van szó, a férfiak inkább egymás riválisai, mint cinkosai.
A férfiak közti és nők előtti machózást ne keverjük össze. Persze a motívumok ismétlődhetnek, de ez csak a férfiak fantázia-korlátoltságának jele. A játszmából azok a férfiak vonják ki magukat a leghatékonyabban, akik tudatosítják, hogy hatással van rájuk a nő jelenléte.
Így dönthetnek azzal kapcsolatban, hogy offenzívát indítanak, vagy sem. Ha igen, akkor a legjobb, ha a nő figyelmét elérendő, mindennek az ellenkezőjét teszik, mint az egymást túllicitálni próbáló bajtársaik. De céljaink tudatosítása nem jellemző ránk, férfiakra.
Egy sokat tapasztalt báros mesélte,
a nőkre sokkal jellemzőbb az, hogy választanak, becserkészik az áldozatot, megpróbálják kiismerni őket, előre eltervezik, milyen hangot ütnek meg, kivárnak és időzítenek. Nem így a magukat racionálisabbnak tartó férfiak, akik többnyire a lerohanom és beveszem rutinnal élnek.
Arról pedig jobb nem is beszélni, milyen zsena az a 40 feletti-körüli, jól szituált, büszke családapákból álló férficsapat, amely egy kékszemű, szivacsos melltartójú pincérnő mosolyáért verseng egymással. A pajzánkodás a dilettánsok mentsvára. Ha egy kan fogdos, az bunkóság, ha egy középkorú, értelmiségi bájgúnár csahol, az szánalmas.
Akkor inkább legyünk bunkók, n'est pas?
Nem kétséges, a nők többnyire előttünk járnak ezeknek a dolgoknak a megértésében. Ismerek egy olyan újságírónőt, aki kitanulta a macho-dumát, és ennek kiaknázására építi az offenzíváit: Jó az a nő, nem gondolkoznál sokáig, mit csinálnál vele az ágyban, mi? Nem vagy az a típus, mi? Na? Na? Nem hinném, hogy az ilyen indítás ne lenne relatíve hatékony egy – nevezzük így – leendő közös platform kialakításához.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!