2017. június 27. keddLászló
32°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

A Gyurcsány-Tőkés tévévita kapcsán

utolsó frissítés: 13:15 GMT +2, 2004. december 7.

Pénteken este az Anna Karenina később kezdődött. Az ok: Tőkés kihívta Gyurcsányt, és a showban, amit a Duna és az MTV1 is közvetített, Duray és Ágoston is fellépett. Mi is történt?

A miniszterelnök hatékony volt.

Egyrészt, mert olyan mélyre süllyedt a határon túliak szemében, aminél már csak jobb jöhet. Ha Gyurcsányt bezárnánk néhány órára – például Csíkban a Tilos az Á-ba – valószínűleg már egyetlen magára adó székely atyafi sem koszolná össze vele a kezét.

Tekintetükkel viszont teljesen karbonizálnák a Gyurcsány bőre alatt található kevéske valamit. Szóval Gyurcsány határon túli népszerűségi indexe (ami a felfejlődés lehetőségét jelenti) már csak nőhet, csökkennie már nincs hova.

Ez a határon túli bukta volt annak az ára, hogy Gyurcsány azokhoz szólt, akik valóban fontosak számára: a biztos nemmel szavazók, illetve azok, akiket éppen eléggé össze lehet kavarni azzal, hogy végső tanácstalanságukban mégse menjenek el szavazni.

Gyurcsány úgy kapcsolta össze a jugoszláviai háborúk rémképét és a karácsonyfa nélküli ünnepre kárhoztatottak magyar nyomor-valóságát, hogy a kettős állampolgárság elutasítására szolgáljanak, méghozzá úgy, hogy mindenki, aki nemmel szavaz, megmaradhat abban a csiklandozó hitében, hogy magyar a javából.


Magyar is, de minek?

Milyen tool az, hogy magyar vagy? No, erről nem esett szó, pedig Gyurcsány partnereinek fontos irracionális argumentációs témája lehetett volna. Mit nyersz azzal, hogy magyar vagy? Milyen előnyöd származik abból, hogy magyar vagy?

Szóval, ez az argumentációs mező – Gyurcsány helyzetét megkönnyítendő – teljesen hiányzott a bősz magyaroknak beállított, és többnyire bősz magyarokként viselkedő vitapartnerei kelléktárából.

Gyurcsány relatíve felkészülten érkezett, de annyira azért mégsem állt a helyzet magaslatán, hogy ne kelljen papírról felolvasnia azokat, akik szemében a határon túli magyarságot képviselik – tudniillik Markó Béla, Bugár Béla, Kasza József nevét. De ennél rúgott nagyobb logikai természetű öngólokat is, kérdés persze, a szurkolók mit vettek ebből észre, merthogy valószínűleg nem sokat.

Amikor pénteken, a pártvezetők vitájában Hillernek kellett képviselnie a szocialisták álláspontját – a Deed bíró kezdési időpontja tolódott ki emiatt – nem volt nem észrevehető, hogy Hiller – akit alkatilag irritál minden kicsinyesség – részben meghasonlik a kérdéssel kapcsolatban.

Képviseli a szocialistákat, de történészként gondolkodik és ezért számára ez az ügy bonyolultabb steril belpolitikai kérdésnél. A pártvezetők vitájában magabiztosan érvelt, de meghasonlottan nézett, és emiatt a dráma miatt teljesen emberi léptékű politikusként tűnt fel.


Nem így a hidegvérű Gyurcsány.

Nota bene, a diplomácia nyelvén már a legelején közölte vitapartnereivel, hogy mindannyian jól ismert fideszes bérencek, és nem legitim képviselői a határon túli magyarságnak, merthogy fideszesek – ami mégsem katasztrófa, mert legalább helyben vagyunk és belpolitikázhatunk egy jót.

Ezt a kezdést a negédes hangú sértések jó ritmusú sorozata követte – és annak ellenére, hogy nem lehetett abszolút nyertes – Gyurcsány valószínűleg paramétereken belül teljesített.

Ehhez persze jelentősen hozzásegítették vitapartnerei is, akik az izgága, patetikus, sértett, érzelmi zsarolásra specializálódott, csóró, viselkedni nem tudó, magát magyarul kifejezni nem tudó, rossz humorú, kicsit megkattant határon túli magyarok képét szolgáltatták. És ha valami, ez volt az igazán sértő a határon túliak számára, és nem Gyurcsány lesajnáló viselkedése.


És itt nem csak az kifogásolható,

hogy Tőkés, Duray és Ágoston nem egyeztettek taktikáikat, hanem inkább az, hogy külön-külön sem döntötték el, kihez akarnak elsősorban szólni. Ez mégiscsak egy hipermediatizált fórum, ahol azonosítni kellene a célközönséget.

Ez nem történt meg. Mert amennyiben azt teszik, amit Gyurcsány, aki pontosan tudta, hogy a magyarországi magyarokhoz szól, és közöttük is elsősorban a nemmel szavazókhoz és a teljesen tanácstalanokhoz, annyiban hatékonyabbak lehetnek.

A teljesen széteső vitát Gyurcsány tematizálta, a határon túliak vagy idézeteket melegítettek fel – Tőkés még dalra is fakadt, hú de zsena – vagy agresszív kismalacként viselkedtek. Kivétel Ágoston András, aki szemléletes, őszinte és megkapó dolgokat mondott (pl. azért kell neki útlevél, hogy a temeríni piacon mindenki láthassa, ki is ő és mennyire büszke arra, vagyis hogy egy erős nemzethez tartozik, amely őt is megvédi).

De ő keveset beszélt és alkatilag nem annyira karizmatikus, mint például Tőkés, akinek – azon kívül, hogy bedobta, hány határon túli magyar él a magyarországiak pénzén – nem volt érdemi dobása. Tőkést nagyon hamar elkezdte irritálni a helyzet, megalázónak érezte mindezt, próbált visszavenni Duray sutykóságából, de látva látszott, utálja az egészet. Hálásak lehetünk neki, hogy ezt nem érzékeltette erősebben, mint tette.

Ha viselkedésében szerény, alázatos, rokonszenves, csendes szavú lett volna a Tőkés-Duray páros, az más helyzet lett volna. Ha ez a két ember a kettős állampolgárságot európai udvariasságként felfogott egyértelműségként pozicionálta volna, az más vitahelyzetet alakított volna ki.

Ha erőfeszítést tettek volna arra, hogy a magyar szavazók számára valóban fogható képekben kódolják azt, mit jelent számunkra egy esetleges igen, és hogy a dolog nem fogja feltétlenül nyomorba dönteni az országot, viszont kurtán-furcsán lezár valamit, amit másképp nem lehet, sőt, aminek kezeletlenül hagyása megerősítené a mesterségesen felfokozott adrenalint, az más helyzet lett volna.

Ha a kettős állampolgárságot fresh dologként közelítik meg, aminek több köze van az azonnali haszonhoz, mint a régmúlt veszteségeihez stb., akkor igen nehezen védhető lett volna Gyurcsány pozíciója. De nem volt az. Egyedül a vajdasági Ágoston András képviselte felelősen és alázattal az övéi érdekét. Amúgy Gyurcsánynál csak


egy nagyobb piperkőc tartózkodott a stúdióban: Duray.

Nem tudni, a műsor végén leszámlázták-e neki azt a sok reklámot, amivel kötetét próbálta népszerűsíteni, de a műsoridő túlhaladásának többletköltségei tényleg őt terhelik. Ez az ember nem tud viselkedni, indulatos, belevág vitapartnere szavába, nem fogalmaz precízen, bután és rosszkor ironizál, és amit mond, nem szemléletes, de még csak nem is precíz.

Egy magyarországi tévénéző karosszékéből nem tűnik európai arcnak, határon túli üvöltő egérnek annál inkább. A bizonytalan magyar szavazók számára, akik csak tévében láttak határon túli magyart, a Duray-jelenség biztosan segített álláspontuk kialakításában, de nem abba az irányba, ahogy Duray szerette volna.

Tiszta sor: Gyurcsány hazafiként, a határon túliak alázatoskodóan dörömbölő magyarként viselkedtek, mindenki a helyére került.


Kevésbé a határon túli liberók,

akik számára az SZDSZ álláspontja teljesen elfogadható és teljesen igazságtalan ugyanabban az időben és ugyanabban a vonatkozásban. A kettős állampolgárság dolga már egészen más, mint az a frappáns PR-húzás, amit egy olyan szervezet dobott be, amelynek nevének kimondását mindenki kerüli. A Magyarok Világszövetségéről van szó.

A kettős állampolgárság cucc vagy-vagy, "mindegy melyiket választod, meg fogod bánni"-helyzet. Csakhogy azt is meg fogod bánni, ha egyiket sem választod. Vagyis az SZDSZ-es távolmaradás egy harmadik alternatívátlanság választása lett, és nem a nem-alternatíváktól való távolmaradás, merthogy a probléma adatai is jelentősen változtak azóta, hogy az MVSZ kiviszkette magából az népszavazást.

Most határhelyzet elé vannak állítva a magyarországiak, a szó minden értelmében, és senki sem lehet elég bölcs. Akinek markáns véleménye van, annak markáns érdeke is fűződik a dologhoz.


De nézzük a dolog jó oldalát,

a vita során mégiscsak borzonghattunk egy jót. Emlékeztetőül, Gyurcsány valamelyik Armani zakós PR-tanácsadója nyomán egy költői képpel rukkolt elő. Arról beszélt, hogy az eltört csontok csak az után gyógyíthatók, miután a gyulladást kezelték.

Annyira meghatotta önmagát, hogy belerohant egy olyan elszólásba, amitől Freud elélvezett volna: "nem segíti a kitűzött célt, nem segíti az összecsórt fontok, (gyorsan helyesbít) az eltört csontok összeforrását"; stb., stb...