2017. május 26. péntekFülöp, Evelin
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

ÉLET ÉS TUDOMÁNY

Kapuk

utolsó frissítés: 17:37 GMT +2, 2004. november 1.

A nap bármelyik szakában adható, mint jutalom, de max. 4 db/nap.

Arról, hogy a félreértés megismerésforrás. Megnéztük a Kill Bill első részét, valamilyen netről levett rossz minőségű kópia volt. Akkor persze még nem tudtam, hogy ez csak az első rész, vagyis, hogy van folytatása, vagyis, amit láttam, nem befejezett, mert a teljes képhez hozzátartozik még egy ugyanilyen hosszú második rész is.

Amúgy, a folytatás néhány hónap múlva jelent meg. De erre egyáltalán nem számítottam, merthogy úgy értelmeztem, hogy a film lényege (annyi év után, még mindig a lényeget keresni persze nagyon naiv) az extravagancia, ami abban áll, hogy az egyik legfontosabb, a fogyasztók békéje szempontjából alapvetően fontos elemet, a felszabadító véget száműzi.

Ez az első olyan közönségfilm, aminek minden perce a végső bosszú beteljesítése felé halad, ami aztán egyszerűen kimarad a filmből – értelmeztem. Milyen fasza csávó ez a Tarantino! Benne hagy minket egy feszes sztoriban, aztán majd mindenki kapkodhat, hogy most akkor mi van. Az egész éppen azért bátor, érveltem, mert nem egy történet nélküli esszé moziról van szó, ahol szinte mindegy van-e, vagy nincs valamiféle lezárás, hanem egy akciófilmről, ami wow, a közepén ér véget. Most akkor sikeres volt-e a bosszú, vagy sem? Micsoda húzás, sohasem tudhatjuk meg, hiába na, fasza csávó ez a Tarantino!


A befejezéshez kapcsolódik. 1990-91-ben járunk. A nagyváradi Ady Endre líceummal szemben működött a Gong nevű pub, hatalmas, a sétáló utcába nyúló terasszal. A teraszon színes tévé is volt (bizony!) ahol egy időben a nyitva tartás teljes ideje alatt sztriptíz videók mentek – a televízió úgy volt elhelyezve, hogy ezeket remekül le lehessen követni az utcafrontról is.

Suli után a kovácsoltvas kerítésre kényelmesen rákönyökölve néztük az adást és addig nem mentünk el, amíg valamelyik vetkőzés nem ért a végéhez. Volt aki többet is végignézett, volt, aki kevesebbet, de értelemszerűen csak az után mentünk utunkra, miután a tíz méterre lévő kisképernyős színes tévén a nő lehántotta magáról a bugyiját is.

Tudom, hogy a kamasz történetek egy kicsit mindig giccsesek. Csak azért dobtam be, mert nem jutott eszembe jobb illusztráció ahhoz a felvetéshez, hogy valójában a táplálkozás-jóllakás, fajfenntartás-kielégülés az, ami elevenen tartja bennünk annak illúzióját, hogy a dolgoknak vége lehet, a befejezés a dolgok rendje szerinti, és nem a felejtés vagy a halál.

Az embereket akkor ajándékozzuk meg, ha apró, kellemes lezárásokkal ajándékozzuk meg őket, és akkor büntetjük, ha megfosztjuk őket a végek illúziójától. Egy projektet akkor lehet örömmel végigvinni, ha világosan tagolt és egyértelműen lezárható szakaszok sorozatából áll – ez csúcsmenedzser beszéd.

Fényképezőgép teszteléskor készített véletlenszerű fénykép.


Még egyszer a befejezéshez. Nyáron a Tágra zárt szemek c. Kubrick filmet vetítettünk egy improvizált erotikusnak nevezett filmfesztivál keretében. Mint vetítéskor kiderült, a DVD meghibásodott, ezért a filmet záró 2-3 percét, nem tudtuk levetíteni. Ezt közönség – elég az hozzá – rosszul fogadta, ha lehet, még rosszabbul, mint számítani lehetett rá.

Az ok: a film végkifejletéből a lezárás előtti pár percben még semmi nem derült ki, nem úgy, mint például a Gyűrük ura utolsó részének legutolsó 20 percében, ami abból állt, hogy mindenki mindenkitől meghitten búcsúzkodik. Mert a Tágra zárt szemek úgy ahogy van, egy befejezés története, ami epikai értelemben nem tárgyiasul. Két okból sem: az egyik, hogy hibás volt a DVD, a másik, hogy a filmben sincs katarzis, nincs megoldás, mert egyre nehezebb lesz szétszedni, hogy mi is a probléma.

A közönség arra kért minket meséljük el mi a végét, amit nem lehetett, mert ha azt mondjuk nincs vége, nem hiszik el, esetleg azt hiszik, hülyére vesszük őket. Az illúziókkal ért véget a film, nem a történet mederbe kerülésével – ezt kellett volna mondanom, ha eszembe jut, de abban a zsena hangulatban amúgy sem vette volna senki.

Fényképezőgép teszteléskor készített véletlenszerű fénykép.


Visszatérve a befejezéshez. Egy barátommal arról beszélgettünk, miért jelenik meg a jövő olyan gyakran a reklámszövegekben és kiemelt funkcióval a politikai szlogenekben. Akkor arra jutottam, hogy a teleologikus rögzüléseink miatt van, a jövő fejlődés, és csak jobb lehet (persze ez hülyeség, mert lehet sokkal rosszabb is, ez teljesen egyértelmű, ugyanakkor mégsem).

Azzal egészíteném ki, hogy a jövő az a hely, ami azért jobb a jelennél, mert cseppfolyóssága miatt bele tudjuk remélni azt, hogy egy csomó, jelenleg terhes dolgot addigra lezárhatunk. A jövő előnye, hogy a befejezhetőség illúzióját tartja karban. Akit nem lelkesít a befejezhetőség, az szabad, de csak abban az értelemben, hogy nincs vesztenivalója.

Defect – ez szerepel azon a táblácskán, amellyel alkalmanként letakarják a buszok elülső számjelzéseit. Ezek azok a buszok, amelyek a leggyorsabban száguldoznak.

Bármiből lehet építkezni, de nem a befejezetlen dolgok törmelékeiből. Ezeket helyesebb átminősíteni semleges törmelékeknek, mert ha nem, egy befejezetlen rendszert emelünk át az új architektúrába. Példák befejezetlen törmelékekre: az ember, aki nem tudja felfogni az érdekeit, egy, egykor nagy erőfeszítést igénylő, ám mára elavult kutatás eredményei, más szövegkörnyezetben működő, az aktuálisban érvénytelen féligazságok.


A politikusok többsége még akkor sem őszinte, amikor semmi oka nem lenne arra, hogy ne azt mondja, amit valójában gondol. Ez itt nem is annyira erkölcsi, mint inkább pszichológiai vonatkozásai miatt érdekes. Többször előfordult, hogy újságíróként off record megkérdeztem, hogy miért nem lehet elmondani a jelzett tárgyban az igazat, mire az alany belátta és elmondta azt, amire nem készült, vagyis azt, amit igazán gondol, amit őszintén igaznak tart. Ha valaki őszinte, valami miatt hihetőbb is, számos esetben a közvetlen esetlegesség jobban működik, mint a profi kertelés, a begyakorolt frázismondás vagy ködösítő ünnepélyesség. Az őszinteség működő konstrukció is lehet – ez az az evidencia, amelyet politikusaink szükségszerűen elvesztenek.

A vége. Egy 5 kilós száraz macskaeledelt vásároltunk és kaptunk mellé tiszta ingyen egy kis csomag Friskies Stix-t. Ezek vékony ropi-szerű pálcikák. A kis borítékon olvasható termékismertető: Ízletes falatok csirkehússal. A Friskies Stix kiegészítő állateledel macskáknak. A nap bármelyik szakában adható, mint jutalom, de max. 4 db/nap. Milyen jó, hogy a cicánk kapott Friskies Stix macskajutalmat!