2017. június 24. szombatIván
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Bayer-ügyek

utolsó frissítés: 19:05 GMT +2, 2004. március 18.

A Transindexen megjelent Bayer-interjút követően többféle visszajelzést kaptam. Elsősorban ezekről szól ez a szöveg. Amúgy ez a kitiltott Bayer már nem az a Bayer – önbecsapási hajlam kérdése, hogy elfogadjuk-e ezt, vagy sem.




Szárazon

Március 8-án a Transindex új, (azóta túlszárnyalt) nézettségi rekordot állított be. A növekedés oka a Bayer Zsolttal készített rövid telefoninterjú. A beszélgetés olvasóinak túlnyomó része magyarországi volt, az oldalra a jobboldaliként elkönyvelt HírTv fórumába linkelték be, de sokan az e-mailekben küldözgetett linken keresztül léptek be a cikkhez.

Az érdeklődés jelentős volt, ebből a szempontból a Bayer-interjú sikeres médiavállalkozás volt. Amikor a Magyar Nemzet a Transindexről írt, különösebb nézettség-növekedést nem észleltünk. Általában Bayerről szóló közlések a magyarországi nézettségünket növelő tényezők voltak.

Az olvasottság és lehivatkozottság állása – ha nem is mindenekfeletti – de a Transindex számára egyáltalán nem másodlagos szempont. Amióta van Transindex, azóta versenyben vagyunk magunkkal, ez a médiakoncept része. Az, hogy olvasottság-mániások vagyunk, a romániai magyar sajtó- és politikai kultúrában erkölcstelennek is értékelhető, ám számunkra motivációs tényező.

A Bayer-interjú olvasottsága mégis meglepett: elsősorban azért, mert az előző napokban számos Bayer-interjú jelent meg, igaz, azok többsége szervírozta és az alanynak nem nekiszegezte a kérdéseket. Mindegy, ezt a gondolatrendet nézve a Bayer-interjú sikeres vállalkozás volt.


Disclaimer

Közvetve jutottak tudomásomra olyan reakciók, amelyek már azt is helytelenítették, hogy egyáltalán interjút készítettünk Bayerrel. A logika: megírtuk a kitiltást, rendben, megírtuk a reakciókat, rendben, néha meg-meg eresztettünk a dologról egy-egy hírt, rendben. De minek exponálni a csávót? Mire ez a nagy sztáring?

Válasz: egyszerűen érdekelt bennünket, hogy Bayer hogyan válaszol a feltett kérdéseinkre – merthogy volt tartalmi motivációink is. Nem mintha az az indok, hogy: "Bayer téma, csináltunk vele interjút és kész" nem kellene önmagában is elegendő legyen. Amúgy ez a kitiltott Bayer már nem az a Bayer – önbecsapási hajlam kérdése, hogy elfogadjuk-e ezt, vagy sem. Ha fel tudja építeni új szerepét, és túllép a tőle megszokott kliséken (véleményem szerint) mint annyi más, Bayer Transindex-téma kell maradjon.

Nem hiszem, hogy a Transindex lenne az igazság letéteményese, hogy sajtónk a kimondhatatlan feltétlen kimondója, hogy a romániai magyar politikában különösebb jelentőséggel bírna az, ahogyan a Krónikától a Szabadságon keresztül a Transindexig vagy bármeddig a lapok miről és hogyan szólnak.

Nem hiszem, hogy tévedhetetlenek vagyunk, hogy annak ellenére, hogy erre törekszünk, rokon- és ellenszenveink néha nem bukkannak ki. Nem hiszem, hogy ahogy az internetes médiát megfogtuk, nem lehetne mértékadóbb, kreatívabb, szórakoztatóbb. De egy dologban biztos vagyok: egyedül ránk tartozik, hogy mikor, miről milyen műfajban írunk. Ha tematizálunk, semmi mást nem csinálunk, csak a dolgunkat végezzük, mert a tematizálás a sajtó eredendő előjoga.

2. Sokkal bonyolultabbá válik a kérdés, ha olvasóink nem politikai alapon, hanem szakmailag bírálják munkánkat, vagyis nem a mit, hanem a hogyant. A Bayer-anyag kapcsán két olvasónktól kaptam konzisztens szakmai-jellegű bírálatot. A Bayer fasiszta, ezt miért nem írjátok le, ez nem derül ki az interjúból stb. jellegű bírálattal nem tudok azonosulni, de el kell fogadnom néhány olyan felvetést, amelyeket ha alkalmaztuk volna, jobban rávilágítottak volna Bayer szellemi profiljára. Mert a jelzések egy része alapján úgy tűnik, az egyébként offenzívnek szánt kérdéscsomagunk mégiscsak túl szoft volt. Egy olvasónk a következő valóban érvényes kérdéseket javasolja:

– Mi változott az életében, hogy 36 évesen hirtelen elkezdett Erdélybe járni?

– Budapestiként miért oktatja a székelyeket arra, hogy hogyan kell bánni a hülye román rendőrrel, s ha úgy gondolta, hogy az egyetemes hülyeség az ellenfél, ahogy a Ziuaban leírta, akkor meg már mi jelentősége van a rendőr nemzetiségének?

– Mikor emelte fel a szavát az ellen, ahogy a "hülye magyar rendőr" bánik a magyarországi kisebbségekkel, konkrétan a romákkal. Vagy csak a határon túli magyarokat nem szabad zaklassák a magyarországi rendőrök?

– Ha ilyen nagy kisebbségvédő, akkor a magyarországi kisebbségek vonatkozásában miért csak azon elmélkedett eddig, hogyan kell megvédeni
tőlük a magyarságot? Mit szólna, ha ezt is eltanulnák tőle újdonsült román Barátai, és gyújtóhangú erdélyi beszédei után nem egy forrófejű magyarországiról, hanem az országon belüli "magyar veszély"-ről beszélnének?


Kitiltása révén

a magyar publicista beírta magát a történelembe. Ő már nem egyszerűen az egyik olyan budapesti csávó, akinek Erdély olyan tündibündi köszike ország, amit az orkok veszélyeztetnek, aki élvezi, hogy a politikusok nem maradnak közömbösek iránta, ezért időnként kitalál egy kis meglepit. Bayer hős, akit a legfelsőbb védelmi tanács – súlyos precedenst előidézve – kitiltott és ezzel egyben felkent. Bayert nem az RMDSZ közbenjárására vették fel a jobboldali hősök listájára, ezt ugye nem nehéz összerakni: ha valakinek politikai marketing szempontból a Bayer-ügy rosszul sült el, az éppen az RMDSZ.

Kitiltása előtt Bayer olyan volt a politikában, mint a manele a román popzenében – közérthető, egyszerű, a "szerelem-megcsalás" tematikára építve. De amint Iliescu a manele ellen szólt, a média számára ez a populáris zenei műfaj rögtön fontossá vált. Iliescu a védelmi tanácsban állást foglalt és most adott a szituáció.

Az, hogy Bayer kitiltása a jobboldaliak egy része számára örvendetes fejlemény, az akár a Bayer-párti szövegek is szépen visszaigazolják. Fogjuk meg a dolog általánosabb logikáját pont György Attila írásában (Magyar Nemzet):

"Ezek után kíváncsi lennék most arra: személyed után be merik-e tiltani írásaidat, publicisztikáidat Romániában? Mernek-e a nemtelenségben következetesek lenni, és a könyvesboltok polcairól leszedetni köteteidet? Szinte remélem azt, hogy igen. Nem várt ajándék az egy írónak, ha félik könyveit – Téged ismerve pedig alighanem számodra is jutalom, ha például Wass Alberttel azonos elbírálás alá kerülsz."


Ki volt Bayer?

Szoft megközelítésben Bayer leszállt a Koronáról, kiszállt az járgányból, a rendezvényen elszónokolt néhány hol egyszerűen kétértelmű, hol explicitebb Erdély-féltést, megvacsorázott és vissza a Koronára vagy a járgányba, majd valahol elszámolta az útiköltséget. Ne színezzük, Bayer haknizni járt Erdélybe, ami nem jelenti azt, hogy itt nem érezte jól magát, nem szereti szenvedélyesen Erdélyt. De annyira azért ugye mégsem, hogy mondjuk Csíkszeredába költözzön.

Amikor logikailag ehhez a ponthoz érek, be kell látnom, ez a gondolatmenet túl egyszerű. Dehát ha ilyen egyszerű, akkor ilyen egyszerű. Ha valaki életét áldozná Erdélyért, miért nem áldozza fel az életminőségét? Sok olyan embert ismerek, aki nem áldozná fel életét Erdélyért, de jelenlegi életszínvonalát igen.


Ki lehet Bayer?

A dolgok rendje, hogy a balhé után Bayer hangja szépen lassan ismét beolvad a megszokott alapzajba. Hogy bele tud-e nőni vagy sem a sors által kiosztott hősszerepbe, az attól függ, hogy le tudja-e bontani azt az kényelmes kettősséget, amely gyakorlatilag minden politikai tettét meghatározta. A nemlétező román barátainak írt levél számomra arról tanúskodik, hogy Bayer ugyanúgy építí új szerepét, mint a korábbit, vagyis nincs elmozdulás. Vegyük sorra, miért:

1) Román barátok. Hogyan magyarázzuk el egy magyarországinak, hogy Nagyváradról Budapest van határon túl? Hogyan magyarázzuk el egy magyarországinak, hogy az autonómia-téma úgy, ahogy szónokbajnokaink felvetették, elhibázott? Hogyan értessük meg egy magyarországival azt, hogy a románoknak odamondani nem hőstett?

Ha párbeszédben gondolkodunk, akkor fontos a módja annak, ahogy a párbeszédet elindítjuk. A behízelgő hang önmagában nem elég. Az viszont egészen vicces, ahogy Bayer magára vonja az emberiség bűneit:

"Amúgy ha tudtok ilyen moldáviai vagy Timok-völgyi esetekrõl, amikor románokat sértettek és alázták meg, amikor a ti emberi jogaitokat vették semmibe, szóljatok azonnal. Haladéktalanul tiltakozni fogok." (Itt mondjuk, biztos ami biztos, jó lett volna hátrahagyni egy SMS-számot).

Számomra egyszerűen kihámozhatatlan, miféle olyasmi lehet Bayer románoknak írt levelében, ami valamiféle párbeszédet elindíthatna. Egy szöveghelyet azonosítottam, ami a románokat valóban elgondolkoztathatná. Idézem:

"a romániai magyar autonómia azt is jelenti, hogy tudomásul véve a történelmi; politikai és demográfiai valóságot, mi, magyarok örökre lemondunk arról, hogy tologassuk a határokat. De soha nem mondunk le arról, hogy a romániai magyar közösség egyenlõ méltósággal, élhetõ életet élhessen szülõföldjén." Aztán - hogy határügyben a dolgok egészen világosak legyenek - jön György Attila (szintén a Magyar Nemzetben megjelent) Bayer-támogató levele: "ha csak Romániát vonnák meg tõlünk, akár Tõled, barátom, akár a csíkmadarasi székelytõl, tán csak túlélnénk valahogy. Nem olyan nagy átok ez, de szinte áldás."

Akkor mi a szar is van itt? Hogy van ez a határ-dolog? Mi a Bayer-féle románoknak írt levél tágabb jelentést adó szövegkörnyezete?

Dan Pavel rendszeres Tusványos-vendég, deklarált autonomista. Egy hétfői publicisztikájában arról beszél, hogy milyen tiszteletreméltó bátorságra vall, hogy az RMDSZ együttműködik a PSD-vel. El fogja gondolkodtatni a Bayer-szöveg?

Gabriel Andreescu rendszeres Tusványos-vendég, deklarált autonomista. Elvi alapon ítélte el Bayer kitiltását, amúgy az ortodox egyházfők elleni írásai miatt teljesen marginalizálódott. El fogja gondolkodtatni a Bayer-szöveg?

Adrian Severin rendszeres Tusványos-vendég, befolyásos kormánypárti politikus. El fogja gondolkodtatni a Bayer-szöveg?

És így tovább, és így tovább. Biztos vagyok benne, hogy érdemben nem. Mert Bayer, legalábbi a levélben használt utalásrendszer értelmében, ő

2) a magyarországi politikai piacra dolgozik. A romániai magyarok iránt érzett felelősség egyik komponense a románok – és tegyük hozzá romániai magyarok –irracionalitásának stratégiai kezelése. A párbeszéd nem az első szóval kezdődik, hanem a párbeszéd feltételeinek megteremtésével.

Hozzájárul a Bayer-szöveg a mértékadó román értelmiségiekkel való párbeszéd-esély növeléséhez? Az már egyenesen groteszk, hogy mennyire nem. Bayer nem ismeri, mert nem ismerheti azokat a hívószavakat, amelyek a kötelező belépőt jelentik egy érdemi magyar-román párbeszédhez. Viszont mestere annak, hogyan lehet úgy megszerválni Erdélyt, hogy az visszapattanjon Budapestre.

Ahhoz, hogy a sors által felajánlott új szerepbe belenőhessen, Bayernek felül kellene emelkednie ezen a kényelmes kettősségen. Bátorság kérdése, hogy a megmondó ember népszerű és különösebb intellektuális erőfesztítést nem igénylő szerepéből önmagát is mérlegelő bírálóvá lépjen elő. A pátosz mindig a felelős gondolkodás hiányát rejti.