2017. június 24. szombatIván
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Ideje abban reménykedni, hogy gazemberek vezetnek bennünket

utolsó frissítés: 17:44 GMT +2, 2016. november 14.

Ezt a szöveget azoknak ajánlom, akik kárörömmel vagy egyenesen örömmel vették az amerikai elnökválasztások kimenetelét.

Nem ismerem az államokbeli viszonyokat, így érdemben semmit nem tudnék hozzátenni ahhoz, ami történt. Viszont úgy adódott, hogy a reklámszakmában dolgozó amerikaiak között voltam az eredményhirdetés napján, és nehezen tudnám leírni azt a kínt, amit akkor ezek az emberek átéltek. Az öröm egyszerű, a kín bonyolult. Ezek a reklámosok kozmopolita felső-középosztálybeliek voltak, nyilvánvaló politikai opciókkal. És kialvatlanul, kedvtelenül, de próbálták újradefiniálni, mi is az ő országuk tulajdonképpen. Mi azt hittük, hogy ez vagy az, de tévedtünk. Mert tulajdonképpen ez és ez, stb… Újra és újra nekifutottak, keresték az insightokat (talán "belelátásnak", intuitív megértésnek lehetne lefordítani), mert a reklámosok insightról insightra élnek. Ekkor kicsit irigyeltem is őket, mert ők legalább próbálják a meghatározásaikat az új helyzetekhez igazítani. Ugyanez rólunk, romániai magyarokról nem mondható el.

Miért fogalmazok ilyen túl drámaian? Antal Árpád aznapi Facebook bejegyzése miatt érzem magam feljogosítva. Sepsiszentgyörgy polgármestere ezt írta: Orbán Viktor éleslátásához nem fér kétség. Trump győzött az amerikai elnökválasztáson. Majd belinkelt egy szöveget, amit arról tudósít, hogy Magyarország miniszterelnöke a nyertesnek szurkolt. Valószínűleg jó ösztöne volt Orbán Viktornak, de most nem ez a fontos. Most Antal Árpád “insightja” a fontos. Minthogy ez egy Facebook bejegyzés volt, a Facebook pedig egy demokratikus platform, rögtön meg is kérdeztem Sepsiszentgyörgy polgármesterét, hogy Orbán Viktort félretéve, szerinte egy kisebbségellenes amcsi elnök jó számunkra? Nem részesültem abban a kitüntetésben, hogy Antal Árpád válaszoljon a kérdésemre, amit nagyon sajnálok. Valószínűleg Antal Árpád úgy éli meg kisebbségi helyzetét, mintha többségi lenne, így hát nem is kell egy szorgos újradefiniálgatós típusnak lennie. A többségiek előírnak, a kisebbségiek értelmeznek. Good for him!

De vissza az amerikai választásokra. Orbán János Dénes idevágó passzusait is olvastam ám. Orbán János Dénes esze olyan, mint diszkófény az éjszakában. Eszembe is juttatott egy könyvet. Egy derék, akkor éppen az Államokban tanító olasz gazdaságtörténész írta, bizonyos Carlo M. Cipolla. Ez nem amolyan komoly könyv, az olasz álnéven írta és barátai között szórta. “Flat” angolul szövegezte, nyilván nem véletlenül. És a könyv lassan világsiker lett, én románul olvastam, de mint utóbb megtudtam, magyarul is megjelent egy gyűjteménykötetben. A könyv eredeti címe: The Basic Laws of Human Stupidity, és 1976-ban jelent meg. És on-line is olvasható! Összefoglalom:

Első alaptörvény: Valamennyien állandóan és elkerülhetetlenül alábecsüljük a forgalomban lévő ostoba egyének számát.

Második alaptörvény: az ostobaság autonóm tulajdonság és nincs korrelációban más egyéni tulajdonságokkal. A magas akadémiai körökben és a lecsúszott osztályokban is ugyanolyan arányban jelen van.

Alapvetően négy típusú ember létezik: a szerencsétlen, az okos, a gazember és az ostoba (the helpless, the intelligent, the bandit and the stupid). Az okos cselekedeteit az határozza meg, hogy amit tesz, számára is, és a másik számára is hasznot hozzon. A gazember arra van beállva, hogy magának hasznot hozzon, alapvetően úgy, hogy a másiktól elvesz, így másnak kárt okoz. A szerencsétlen magának rosszat, másoknak jót hoz. Az ostoba viszont úgy cselekszik, hogy magának nem termel semmi jót, néha árt is, mindeközben a többiek is főleg rosszul járnak.

Az ostobák kártékonysága nagyon különbözhet. Akkor fokozódik, ha megsokszorozódik a környezetükben a gazemberek száma. Ha egy ostoba kerül hatalomra, rosszabb, mintha egy gazember kerülne hatalomra, mert a gazember legalább termel a maga számára, az ostoba viszont eltékozolja a társadalom erőforrásait. A lényeg viszont – és ez a könyv talán legszebb gondolata –, hogy a nem-ostobák mindig és folyamatosan alábecsülik az ostobák által okozható károk nagyságrendjét.

Maradok hát tisztelettel, és a könyv jegyében bízom abban, hogy a világ országait inkább gazemberek vezetik majd, mint ostobák.