HOME JOGOK
Mi ez az idegrángás az új Parászka Borókás balhé miatt?
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 15:18 GMT +2, 2016. február 12.A Műkedvelő Terminátor egy olyan ügyért tör lándzsát, amiért fogpiszkálót sem érdemes. De pont ennél az akciónál repedt el valami.
És mégis, ne kerüljük meg a kérdést, inkább vigyük el abszurdba: ha mondjuk valaki gyűlöli a magyarokat, az miért ne lehetne jó a szakmájában? Nabokov például a hülyéket gyűlölte, Nietzsche a nőket, Szerb Antal a szép nőket, Schopenhauer meg jóformán a teljes emberiséget gyűlölte, magát beleértve, de ott van Marilyn Monroe is, aki valószínűleg ha akarta volna se gyűlölhette volna a magyarokat, mert vélhetőleg egyáltalán nem tudott a létezésünkről. (Mi viszont tudunk az övéről, ami némileg előnyt jelent, mert így legalább gyűlölhetjük.) És ha teszem fel Parászka Boróka gyermekei magyarok, vajon azokat is gyűlöli? Vagy azokat nem? Mert akkor: a családján és természetesen a libsiken kívül gyűlöl csak minden magyart. Kivétel persze a nyárádmenti néni, aki minden héten jó árban hozza neki a piacra a tejet. És annak a lányát sem gyűlöli, aki ugyan nem családtag, nem libsi, nem hoz neki tejet, de azt mindenki szereti, mert úgy mosolyog, mint egy barack. És talán nem gyűlöli még azokat, akik olykor megvédik őt, igaz, ők többnyire libsik, néhány kivétellel. Szóval Parászka Boróka gyűlöli a “minden magyart” kivéve: önmaga, család, libsik, tejes néni és annak lánya, illetve azok a nem libsik, akik megvédik. A dolog egyre bonyolódik...
De visszatérve: mi ez az idegrángás Parászka Boróka ügyben? Sima sajtós para? Köztudott, hogy az újságírók patologikusan érzékenyek a szólásszabadság témára. Gondolom, a prostik sem díjaznák, ha betiltanák a szexet. Az újságírók nagyon sokat szólnak a szólásszabadságról – ilyenkor nagyon untatnak, mert a szólásszabadság elég egyszerű téma, és sokkal gyorsabban ki lehet meríteni, mint mondjuk egy 3 ezer darabos Lego szettet. És mégsem hiszem, hogy az újságírókat a szinte obligát paranoiája vitte volna abba az irányba, hogy a legújabb “kiakadunk Parászka Borókától” sztori ekkorát szóljon. Hát akkor miért szól ekkorát?
És most kis figyelmet kérek. Lesznek, akik ezt a szöveget úgy olvassák, hogy Parászka Borókát akarom igazolni. Lesznek, akik úgy, hogy épp ellenkezőleg. És lesznek a tisztes kevesek, akiket nem a személyi vonatkozások érdekelnek, hanem hajlandók gondolkodóba esni, és felteszik maguknak is a kérdést: mi az oka ennek a merő túlreagálásnak?
*
Parászka Boróka fejét nem először kérik, és nem először nem adják. Ő egy erősen megosztó személyiség, nézeteit, mi tagadás, némi agresszivitással fejti ki, és ezek a nézetek többnyire összhangban vannak bizonyos budapesti körök nézeteivel. Azoknak a 17. századi köröknek a véleményét osztja, akik szerint a botrány jót tesz az arcbőrnek. Soha nincsenek kétségei, mindenről van határozott véleménye. De ezzel Parászka Boróka nincs egyedül, számos kolléga meglehetősen kiszámítható, mert ők is bizonyos magyarországi körök ízlése szerint lövik témáikat, választanak hangnemet, alkalmaznak fogásokat. Parászka Borókával viszont van egy nagy baj, hogy ő nem a pártpropagandákat visszhangzó suttyó, mint számos magyarországi visszatükrözést szomjúhozó kollégája, és nem is kiégett, ötlettelen potyaleső, plusz lemaradva se nagyon van, ráadásul még dolgozni is hajlandó. És szó mi szó, láthatóan élvezi a hatást, mert ha nem élvezné, nem törekedne a hatásra – lásd az üggyel kapcsolatos legutóbbi, javarészt élvezkedő Facebook-bejegyzéseit. Persze megtehetné, hogy kevésbé agresszív, és lehetne mondjuk érzékenyebb azokra a témákra is, amelyek nem lukratívak az általa nagyra tartott magyarországi körökben: pl. az erdélyi magyarok jogfosztásai. Parászka Boróka egyrészt nagyon erősen empatizál, másrészt igen szelektíven empatizál. De nem vagyok biztos abban, hogy ez szakmai kérdés lenne. Azzal empatizálsz, akivel empatizálsz, és az újságíró választhatja magát harsánynak is.
Még azt sem mondhatnám, hogy nem ritka vitáinkkor Parászka Boróka alkalmasint ne árnyalná véleményét. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ha mondjuk a Székely Megmentés Frontja meghirdetné, hogy nagy összefogásban székely holdtöltekor (van ilyen?) 10 ezer férfi rovásírással pisili bele a Hargita havába a Wass Albert összest, Parászka Boróka nem méltányolná kellőképpen az akció közösségépítő hozadékait, nem beszélve egészségügyi jótéteményeiről. Ilyen dolgokban Parászka Borókára nem lehet hatni, bezzeg ide nem menne helyszíni riportot készíteni! Ccccö.
*
“Ismert konzervatívok erre, neves konzervatívok arra, konzervatív politika, konzervatív újságírás, konzervatív polgári punk (!), konzervatív családmodell, konzervatív konzervatívok, még konzervatívabb konzervatívok... Beakadt a szöveggenerátor Magyarországon, pedig nekem a konzervatív szóról csak egy valami jut eszembe. Szar-dí-ni-a. Végülis megfelelő országnév, ha belegondolok.” Az idézet Parászka Boróka egyik derült égből Facebook posztja. Túl azon, hogy annak, akinek a konzervativizmusról a szar-dí-ni-a jut az eszébe, érdemes lenne átfutni néhány Wikipedia szócikket, a bejegyzésnek más tanulságai is vannak. Minden érdeme mellett, Parászka Boróka távol áll attól, hogy az a kozmopolita legyen, aki valóban elfogadja, sőt üdvözli az értékpluralizmust. Tapasztalatom szerint az, aki magát konzervatívnak vallja, az nem szükségszerűen agymosott droid, és még csak nem is kistestű pikkelyes állat. Mindeközben Parászka Boróka kedveli azon szavak használatát, mint erkölcs, méltóság, szolidaritás, stb., ami viszont elég pöffeszkedő benyomást kelt abban az esetben, ha humanizmusodat ideológiai mérlegen méred. Lehet, hogy Parászka Boróka olyan színvonalon tud egy-egy témához nyúlni, mint kevesen, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell elszámoltatni a fenti idézethez hasonló otromba szépségtapaszokkal is – lásd a botrány jót tesz az arcbőrnek teória.
Talán érdemes hozzátenni, hogy nincs kifogásom az ellen, hogy újságíróként támadást indíts személyek, rögzülések, akár torz kollektív rítusok, mérgező szimbólumok ellen. Sőt, szerintem ez az újságírás legbátrabb, legkirályibb útja. Nem tudom, miért ne lehetne leleplezni, konfrontálódni, döngetni. Hajrá! Viszont, ha valaki Erdélyben és nem Budapestben gondolkodik, legalább adottságként el kell fogadnia, hogy az itteni magyarok többsége konzervatív. Ha Erdélyben és Erdéllyel dolgozol, konzervatív beállítottságú közeggel dolgozol. Persze, ha Erdély csak a tanyád, nem közeged, eszközöd és célod, és amúgy is csak az számít, hogy trendin savanyodj azokkal a budapestiekkel, akik még mindig nem értik, hogyan seggelte le őket a Fidesz, no, az más. Tovább megyek: szerintem Parászka Borókának az erdélyi multikulti érzéssel kapcsolatban is szinkópái vannak. Valaki ezt úgy fogalmazta meg: ha valaki, történetesen Parászka Boróka egy műsorában a csorbára azt mondja, hogy csorba leves, nem érzi igazán az erdélyi multikultit.
*
Miért súlyos mégis a Műkedvelő Terminátor Parászka Boróka elleni akciója? Valójában nem az. Pontosabban önmagában nem lenne az. Miért lenne probléma egy butaságot tajtékzó szöveg alatt indított aláírásgyűjtés? Nem kellene probléma legyen. Csakhogy a jelenlegi hangulatban pont itt, ennél az akciónál repedt el valami. Erről nagyon meggyőzően ír amúgy Zsigmond Csilla. Nem okoz örömet számomra, hogy arra a talán melodramatikus ízű következtetésre jutok én is, mások is, hogy a romániai magyar társadalom egyre intoleránsabb, egyre beszűkültebb, egyre agresszívebb a másképp gondolkodókkal, másképp élőkkel, más ábrándokat követőkkel szemben. Folyamatos, megszakítás nélküli hanggá áll össze, azoknak a kattanásoknak a hangja, amelyekkel kikapcsoljuk maradék kognitív funkcióinkat. Egyfelől az önrészegítő, nyáron is kötött sapkában járó nemzeti gőg, másfelől a bennfentes cinizmus, ami miatt magyarázkodnod kell, amikor az derül ki rólad, hogy valóban nem csak profitábilis viccnek tartod azt a metaforát, hogy romániai magyar közösség.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!