HOME JOGOK
Bevezetés a politikai cukiságba
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 11:11 GMT +2, 2016. február 4.Tudom, nem kellene, de ha az összefogásról hallok, enyhén émelygek.
– Ja, az a festő nagyon vidám, színes, csupa sziporka és egészen cuki dolgokat fest – emlékeztetem inkább magam, mint beszélgető társam.
– Ja, igen, már elsőre nagyon megtetszett nekem is. Olyan igazi jó vidám cucc, és tényleg cuki.
– S kitetted a falra?
– Ja, persze, a nappaliban.
– Aha!
– Igen, igen, ott van a nappaliban, rögtön ahogy bemész.
– És hogy bírod? Mármint, hogy nem émelyít az a sok porcukor a festményen? A nagy szemek, a sok pink, az a sok tettetett naívság? Nem érzed, hogy olyan cuki, hogy beteg leszel tőle?
– Háát – adja meg magát az emberem –, de igen, elég idegesítő. Az elején jó ötletnek tűnt, de most, hogy mondod, elég idegesítő…
Valami miatt mindig ez a történet jut az eszembe akkor, amikor a romániai magyar politikusok az összefogásról beszélnek. Mert az összefogás nem egy dolgot, hanem kettőt jelent. Vegyük sorba:
1. Az egyik az az üdvös dolog, amit a romániai magyarok várnak el a vezetőiktől, hogy tudniillik ne hadakozzanak egymással: ne egymással foglalkozzanak, hanem a választókkal. Az igény természetes, jogos, tulajdonképpen axiomatikus. Ha a vezetők acsarkodnak, a választóknak nincs biztonságérzetük, homályosabb a jövő, és rosszat tesz a nemzeti önbecsülésnek is.
2. Másrészt, az összefogás a maga során egy politikai kommunikációs panel, egy pompázatos klisé, amivel rokonszenvet lehet kicsikarni. Valójában a másik ellen használod, nem az összefogás érdekében.
Hogyan lehet leteszteni azt, hogy Szilágyi Zsolt őszintén összefogás párti-e? A dolog meglehetősen egyszerű.
1. Ha valóban összefogást akarsz, reálisan kell felmérd a tárgyalási pozíciódat. Vagyis amit adsz, és amit kapsz, arányban kell legyen. Az EMNP politikai súlya nem okvetlenül tudja belevinni az RMDSZ-t abba, hogy feladja brandjét, identitását, és feloldódjon néhány hónappal a választások előtt egy arctalan új pártban. Nem is igazán értem, hogy ez az elvárás hogyan fogalmazódhat meg némi reálpolitikai tapasztalat után. A helyzetet tovább színesíti, hogy szintén az EMNP javaslata szerint Hargita és Kovászna megyében a felek mégis saját jelöltlistát állítanak. Vajon melyik az a pillanat, amikor a magyar választók totál elvesztik a fonalat és az FSMMP (Fogalmam Sincs Melyik Magyar Párt) logóját keresik a szavazólapon? Az EMNP javaslatában politikai kommunikációs szempontból annyi logika van, mint agytekervény egy papucsállatkában.
2. Ha valóban összefogást akarsz, nem szívatod a másikat, hanem a legkisebb közös többszöröst keresed, amire pozitívan építhettek. Abban az ajánlatban, amit Szilágyi Zsolt tett Kelemen Hunornak, nincs egyetlen olyan pont sem, ami konkrét választási programról szólna. Ha valaki végigolvassa a 16 pontot, csupa ködös, kényes, a sorok közé beékelt aknát fedezhet fel. Ha érdekelt vagy, másképp fogalmazol, egyáltalán, más az attitűdöd.
3. Ha valóban összefogást akarsz, felkészülsz abból, hogy jogilag mi lehetséges, és mi nem, illetve kidolgozott elképzelésekkel jössz ennek jogi formáit illetően. Szilágyi Zsolt nyilvánvalóan nem volt egészen tisztában azzal, mit tartalmaz az új választási törvény, vagyis mik az elektorális játék alapszabályai. Ha az EMNP-szcenárió átment volna, bizonyos jogi hazardírozással járt volna. Meglehetősen izgalmas kérdés, hogy a választási hatóság átengedné-e a magyar “szövetség-koalíciós valami” koncepcióját. Az EMNP Kolozs megyei szervezete az Állandó Választási Hatósághoz (AEP) fordult, és jogértelmezést kért a koalíciós lista állítása ügyében. Azonban ha az AEP zöld utat enged a koalíciós listának, a rizikó továbbra is létezik. Tegyük fel, hogy a választásokon lesz egy koalíciós lista, és egy ügybuzgó magyarellenes személy bírósághoz fordul. A hatalmi ágak szétválasztásának elve szerint az igazságszolgáltatás független. Így a bíróé lesz az utolsó szó: dönthet úgy, hogy figyelembe veszi a hatóság álláspontját, de dönthet úgy is, hogy törvénytelennek nyilvánítja a koalíciós listát.
4. Ha valóban összefogást akarsz, azután sem szívatod a másikat, ha az összefogás nem jön össze. Sok példát hozhatnék, de szerintem a legérthetőbb akkor leszek, ha a Kolozsváron kialakult helyzetet írom le: az EMNP azzal a feltétellel támogatja az RMDSZ egyik legnépszerűbb politikusát, Horváth Annát, ha függetlenként indul polgármesternek. Az érv: az RMDSZ ne sajátítsa ki magának a jelöltet. A dolog azért ostoba, mert ha Horváth Anna nem nyeri el a kolozsvári polgármesteri széket, és nem RMDSZ-logó alatt indul, eleve nem lehet városi tanácsos sem. Vagyis kikerül abból a tanácsból, ahol a leghatékonyabb lehet.
Miért írom le ezeket? Azért, mert, mint korábban megpróbáltam szemléltetni, összefogás és összefogás között különbség van. Ha MPP-vel ment az összefogás, az EMNP-vel miért nem? Valószínűleg azért, mert Szilágyi Zsolt olyan túl cuki ahhoz, hogy az RMDSZ összefogjon vele.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!