2017. április 24. hétfőGyörgy
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Képmutatók és képmutatók. A Facebook-profilkép vitához

utolsó frissítés: 12:15 GMT +2, 2015. november 16.

A vádak: miért a trikolórt, miért most, miért nem máskor, miért nem mást is.

Nagyon sokan tették ki a napokban a francia trikolórt profilképként. És sokan magyarázkodtak is emiatt. Volt, aki gyorsan le is cserélte. Miért? Mert többen képmutatónak nevezték, és megijedt attól, hogy netán az. A vádak: miért a trikolórt, miért most, miért nem máskor, miért nem mást is.

Egykori magyar tanárom írja pár órája: Az jár a fejemben, hogy az ember menthetetlen! Elég csak a mindenféle hozzászólásokat olvasni, hogy lássuk, amint a gyászt elfedi a butaság, a primitívség, az okoskodásnak álcázott arrogancia, a gyűlölet! Megint csak Vörösmartynak van igaza:

"Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!"

Vajon az, aki nem tette ki a fekete képet a bukaresti tragédia után formálhat jogot arra, hogy szolidarizáljon Párizzsal? Vagy annak, aki nem tiltakozott a keresztényeket és békés muzulmánokat ezerszám lekaszaboló Boko Haram miatt, van erkölcsi joga most szolidarizálni tized-, huszadannyi áldozat miatt? Véleményem szerint van, nagyonis van, és ezt három érvvel próbálom igazolni.

1. Az ember nem úgy van felépítve, hogy szolidaritása homogén legyen. Nem vállalhatsz mindenkivel egyformán közösséget, mert akkor nem volnál működőképes. Nem lenne értelme a felelősség fogalmának, ha minden szörnyűségért egyformán éreznél felelősséget. Csányi magyarázza egy interjúban: “A közösségek méretének van biológiai optimuma, egy emberpár, vagy leginkább a család. De úgy tűnik, jól működő közösségeket hozhatnak létre 30-40 főből is. Az emberben olyan erős a közösség utáni vágy, hogy valamiféle kötődés kialakulhat milliós létszámnál is, mint a nemzet vagy akár Európa. A közösséghez tartozás érzése pedig változó erősségű, a hűségfaktor, az önérdek feláldozásának értéke szintén. Egy százas skálán is lehetne ábrázolni, jobbára persze valahol az alsó tartományban mozogna.”

2. Leginkább azokkal azonosulsz érzelmileg, akikkel van, vagy lehet közös történeted. Ha elfogadjuk azt, ami a humán etológiában közhely, hogy az altruizmus és a közösségvállalás lépcsőzetes, a család irányába a legerősebb és a hálózati lépcsők léptéke szerint csökken (mert az ember így működik), Párizs sokkal közelebb van Szudánnál. (Bukarestben pedig nem terrortámadás volt; aki analógiát létesít Párizzsal, lazán kezeli a változókat.)

Röviden: Párizs inkább a részed, mint Szudán. Vannak képeid, történeteid ezzel a várossal, van képzeted erről a városról, talán fel tudod idézni párizsiak arcát, Párizs hangulatát. Még akkor is, ha nem jártál ott. De jó esélye van annak is, hogy ismerőseid is élnek a környéken, sőt, könnyen meglehet, hogy jártál is arra. Ismersz francia szavakat, volt valami interakciód legalább egy atomjával a francia kultúrának. Viszont, ha azt hallod Bauch, Borno, Gombe, Yobe, Taraba, Adamawa, Abuja vagy Nassarawa, ezekhez nagyon valószínű, hogy nem tudsz kötni, kívül van azon relevanciakörön, amin belül Párizs benn lehet. Átélésed, szolidaritásod is gyengébb. Ha nincs történeted, nincs érzelmed. Így működik ez, így vagyunk felépítve, és valószínűleg nem véletlenül így. Azok számára, akik szerint nem vagyok elég empatikus a világ bajai iránt, figyelmébe ajánlom a következő oldalt: List of number of conflicts per year.

A szakértőkön kívül hányan ismerik legalább a nagyságrendjét annak, hogy hányan halnak meg évente fegyver által? Én elismerem, rosszul saccoltam.

3. Történeteken keresztül azonosulhatunk távolabb eső történetekkel is. És ilyen szempontból a széles szolidaritás megnyilvánulása Párizs irányába a tanulás része lehet. Nem okvetlenül, nem mindenki esetében, de egy erős szimbolikus tartalmú közösségvállalás egy olyan kollektív élmény lehet, ami megnyithatja az utat más hasonló élmények irányába. Valószínűleg sokaknak, sokunknak Párizs kellett ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk például Szudánhoz. Mert mindig valamin keresztül, ami közel van érthetünk meg valamit, ami távol van. A közösséget vállalás és szolidaritás tanulás következménye. A belső körökből tágul kifele.

Ezért gondolom nagyon komolyan azt, hogy ha valaki szeretet, humanizmus és szolidaritás olimpiai versenyt lát a Facebook-profilkép dologban, és egy ilyen diskurzusban próbálja leleplezni a profilképcserélők lehet, esetlen, lehet, felszínes, de nem okvetlenül esetlen és felszínes humanizmusát, a maga során boldog nyertese lehet a fogvicsorgatás versenyszámnak. Vive la France!