HOME JOGOK
Johannis elnök, a nép szopránja
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 15:33 GMT +2, 2015. november 5.Ha választási kampányában basszusként alakított, ma drámai hatásokra törekvő közepes tüdejű koloratúrszoprán.
Johannis elnök hamar kifogyott a témákból. Ötlettelensége és víziótlansága abban nyert kifejezést, hogy olyan területen nyilvánult meg leginkább, amelyhez államelnökként sok köze nincs, de végül is ez az a terület, az egyedüli terület, amihez ért: a napi politika. A tegnapi nap híres Johannis line-ja ez volt: "A fost nevoie să moară oameni ca această demisie să se producă. Dacă s-ar fi impus respectarea normelor, niciunul nu ar fi trebuit să moară."
Az első mondat azt jelenti, hogy emberek kellett adják életüket, hogy ez a kormány lemondjon. Ez egy kiválóan ízléstelen mondat. Mintha utcai harcok lettek volna az Egyetem téren a kormány leváltása végett. Olcsó reklámszlogeneket írnak így, ilyen kiszámított többértelműséggel. Ez a magyarázható így is, úgy is, lényeg a hatás típusú blöff, amit mondatonként fizetett PR-osok találnak ki. Mert ugye, az emberek mégsem azért haltak meg, hogy a kormány végre lemondjon.
Másrészt, és ez legalább ennyire lényegi: a kormány lemondása csak közvetve van kapcsolatban az utcai eseményekkel. Itt az események láncolata, a kormány belső hangulata, a politikai kommunikációs helyzet mind legalább annyira fontos, mint a bukaresti tragédiából kinövő rendszerellenes proteszt.
De Johannis mégis hajlandó olyat mondani, amitől azt reméli, hogy a gyász és indulat energiáit még inkább át tudja fókuszolni másokra. Beszédírója érzi, hogy itt talán túl messze ment, és jön egy maszatolós, erőtlen korrekciós kísérlet, ami még inkább aláhúzza az első kisszerűségét.
Ma is van fejlemény. Egy bombasztikus bejelentés, hogy tudniillik Johannis elnök kormányalakítás előtt először (hangsúly azon, hogy először, amit persze a romániai magyar média be is szop), szóval először találkozik a civil társadalom képviselőivel. Természetesen nem igaz, hogy vezető politikusok korábban nem tartottak volna konzultációkat a civilekkel. Legutóbb például Victor Ponta találkozott több sztár-szervezettel. Persze csöppet sem lényegtelen, hogy kik ezek a civilek, mert a civilek között vannak kényelmes és vannak kényelmetlen civilek, vannak az ő civiljeik és a mi civiljeink. Az sem mellékes, hogy milyen mandátummal vannak jelen a civilek, és az sem, hogy ez a találkozó miben határozza meg azt, hogy kit nevez ki az államelnök kormányfővé. Hozzá kell tenni, hogy a hasonló találkozók akkor eredményesek, ha bizonyos szintig elő vannak készítve, különben ingyen ebéden és hírügynökségi híreken túl nem sokkal kecsegtetnek.
Tudom, nagyon egyszerű és hálás egy politikust két mondatára és egy bombasztikus bejelentésére egyszerűsíteni. Mégis, logikámban Johannis pont ennyire őszinte, konzekvens és tisztán kommunikáló politikus, és pont ennyire nagy politikai vizionárius, mint amennyire ezekből a flash-ekből kiderül. Számomra ez a két mondat és a megtévesztően parfümös civilofília az, ami miatt Johannis nem hiteles. Ha választási kampányában basszusként alakít, ma Johannis drámai hatásokra törekvő közepes tüdejű koloratúrszoprán.
Nyilván megértette, hogy most az utcának kell udvarolni, mert ők azok, akik adott pillanatban számon kérhetik őt is. Most először van igazán olyan helyzet, ahol már nem Johannis dönti el, mennyire megy közel és mennyire marad távol a kényes kérdésektől, mert azok eljöttek hozzá kopogás nélkül.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!