2017. június 27. keddLászló
32°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Mit várhatunk egy politikai vezetőtől?

utolsó frissítés: 13:17 GMT +2, 2015. május 7.

A pillanat legérvényesebb válasza: semmit! Esetleg: nem sokat... A politikusok lesajnálása a szezon egyféle must have-je. A politikát méltatni, politikusokat elismerni annyira abszurd, hogy még csak nem is tabu.

Annak idején, Antal Árpád kapcsán azon töprengtünk, vajon a nemzeti emelkedettség tudatállapotában lévő székelyekre milyen hatással lenne, ha polgármesterüket kiiktatják a bukaresti hatóságok? Akár a DNA, mert ők mostanában gyorsan mozdulnak, és kreatívok is. Ha Antal Árpádot kiiktatják, vajon a szentgyörgyiek kimennek-e az utcára a polgármesterükért? Ha kimennek, kint is maradnak? Vagy esetleg találnak-e más módot szolidaritásuk kifejezésére?

A vélemények persze megoszlanak. Vannak, akik szerint Sepsiszentgyörgy polgármestere annyira népszerű és annyira hitelesen jeleníti meg azt, amit a város magyarjai gondolnak, hogy az emberek barikádokat is emelnének érte. Mások úgy vélik, a szentgyörgyi magyarok legfeljebb addig követik a vezetőjüket, amíg nem kell átlépniük szűk politikai komfortzónájuk határát. Ez a határ a himnuszéneklés és más szenvedélyes, de alapvetően veszélytelen cselekedetek. Persze ezek a dolgok mindig az „akkor és ott” helyzetekben derülnek ki, és ki ne remélné, hogy az itt felvetetteknek nem lesz próbája. Ha mégis, a hasonló konfliktusok menetében sok múlik a véletlenen, a románokon, a DNA vagy más hatóságok hitelén, vagyis nemcsak a virtus pillanatnyi állapota számít.

Adja magát a kérdés, hogyan reagál Csíkszereda polgársága Ráduly Róbert és Szőke Domokos kiiktatási törekvésekor. Vajon mennyit tud az átlag székely a DNA működéséről? Arról, hogy a dossziék hogyan állnak össze, arról, hogy milyen a SRI és DNA kapcsolata, arról, hogy ki irányítja most Romániát? Hogy ennek van-e köze a régió biztonságpolitikájához, az oroszokhoz, az amerikaiakhoz stb. Ki tudja, milyen érdekek és algoritmusok határozzák meg a DNA ügyrendjét? Vagy eleve a felvetés is elhibázott? A DNA egyszerűen csak teszi a dolgát, hat a világra, mint ahogy 500 éve hat Botticelli habokból születő Vénusza?

Egy átlagosan tájékozott polgár valószínűleg nem tudja mérlegelni azt, ami történik, mert eleve nagyon kevesen is értik a nagy romániai összefüggéseket. Én spec nem értem. Mondjuk kicsit zavar is.

Hogy indokolt volt-e kommandósok bevetése Csíkszeredában? Azt tudni vélem, hogy nem. És nem mellékesen súlyos szemantikai tisztázásra szorul, hogy mit jelent a korrupció fogalma a DNA olvasatában. Például a hivatali mulasztás, vagy az el nem számolt benzinköltség korrupciós dolog-e? Ha nem, miért szerepel a DNA csíki vádlajstromában? Nem tűnik pont emiatt erőltetettnek az egész? Vagy, más irányból: az, hogy felvetéseket fogalmazok meg a DNA munkájával kapcsolatban, korrupciós ügy-e, mert tudniillik feltételezett korruptakkal szembeni eljárást kérdőjelezek meg, ki tudja, milyen anyagi vagy szimbolikus javak feltételezett reményében? Mert ha valaki valakiért valamit tesz, az csak haszonszerzés reményében történhet – legalábbis ez a világkép kezd meghonosodni mostanában.

Vajon az, hogy ügyészségi dokumentumok szivárognak ki a sajtóba, és nem tudni olyan belső vizsgálatról, amely ennek a dolognak utána menne, milyen viszonyban van a korrupcióval? Vagy az igazi vagy kamu dokumentumok szivárogtatása a nyomozás módszertanának része?

És akkor ismét a címben szereplő kérdés: mit várhatunk egy politikai vezetőtől? Meddig menjünk el azokért, akikre szavaztunk?

Persze vezetője válogatja, de többen valószínűleg nagyon messze el tudnának menni. És meddig mennek el? Addig, amíg érzik azok védelmét, akik rájuk szavaztak. A hivatalos képlet az, hogy te rám szavazol, én vigyázok rád. A működő képlet más. A működő képlet: te rám szavazol, én vigyázok rád, de te is vigyázol rám.

Gyorsan hozzá kell tennem, nem utcai harcokra, öngyilkos merényletekre és gyújtogatásra gondolok. És arra sem, hogy olyanokat védjünk, akik nem érdemlik meg. Inkább arra, hogy tegyük elég bátorrá a vezetőinket ahhoz, hogy szabadon cselekedjenek. Romániában most elég nehéz bátornak lenni, és szabadon cselekedni is egyre nehezebben megy. És ez nem etnikai kérdés.

Egy politikai vezető realitásérzéke könnyen torzulhat, az önkormányzati emberek viszont arra vannak kárhoztatva, hogy tudják, milyen a közösségi hangulat. És valószínűleg nagyon gyakran felteszik maguknak a kérdést, meddig menjenek el a közösségért, mennyit konfrontálódjanak, mennyi befektetést eszközöljenek, hány szerződést írjanak alá, hány konfliktus vállaljanak fel. És ha a közösséget maguk mellett tudják, többet mernek. A politikai vezetőktől annyit várhatunk, amennyit ők várhatnak tőlünk.