HOME JOGOK
Ki a vastagabb? Eredményhirdetés
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 16:58 GMT +2, 2015. április 21.Olyan vizeken evezek, amiket nem szeretek. Téma: az újságírás állapota. Bármin szívesebben merengek, mint ezen.
1. a könnyű és hálátlan (átlagosnak lenni)
2. a nehéz és hálás (politikai, gazdasági propagandát művelni)
3. a könnyű és hálás (ügyelni a divatra, témában, fogásban, szavakban és felpiszkálni a frusztrációkat)
4. a nehéz és hálátlan (a királyi út)
A legkevesebbet a könnyű és hálás megoldást választókról beszélünk. Mindannyian szeretjük a sikert. Hányan olvasták? Hány like? Hány embert akasztott ki? És a Debreczeni Hajnalka ügyként forgalomban lévő történet könnyű és hálás. (És csak elenyésző mértékben szól arról, aki a nevét adta.)
Három síkon folyt a felháborodás. Az egyik, és szerintem legfontosabb, hogy Debreczeni Hajnalka túl sok pénzt keresett. A másik, hogy nem dolgozott meg ezért a pénzért. A harmadik, hogy állása összeférhetetlen az RMDSZ-es kommunikációs szerepével. Ha egy mondatban kellene összefoglalni: Debreczeni Hajnalka politikailag lett kinevezve és emiatt lehetett az, hogy (1.) sok pénzt kapott (2.) túl kevés munkáért.
Egy néhány száz lejt kereső, megélhetési gondokkal küszködő újságíró számára, aki még a politikai nyomást is megérezte, elgondolkodtató lehetett, hogy Debreczeni Hajnalka mennyi fizetést kapott a rádiótól és az RMDSZ-től, ráadásul szimultán. Az eldönthetetlen, hogy vajon Debreczeni keresett túl sokat, vagy az újságírók kapnak általában túl keveset. Mert ahhoz képest, hogy mennyit dolgozik és milyen nyomás nehezedik a romániai magyar újságíróra, nagyon keveset keres. És ez valószínűleg így is marad. A vállalkozó nem érdekelt abban, hogy többet fizessen, kicsi a piac. A politikusok meg, hát, maradjunk annyiban, megfelel nekik a dolog, de ismerek esetet, mikor változtathatna rajta, de cinikus számításból mégsem teszi.
Szerintem senki sem keres túl sokat, mindenki túl keveset, de erről persze lehet vitatkozni. Segítene egy körkép, hogy mennyit keres, aki sokat keres és mennyit, aki keveset, és a dolog máris árnyaltabb lenne.
A másik állítás, hogy Debreczeni Hajnalka nem dolgozott meg ezért a pénzért. Hogy ez áll, vagy sem, nem tudhatjuk. Nagyon párhuzamos kell ahhoz lenned, hogy ne lásd, hogy Debreczeni Hajnalkának politikai elintéző ember szerepe volt. Vagyis nem a gyártásban volt munkája, hanem egyféle politikai back-upja volt a magyar szerkesztőségeknek egy, tegyük hozzá, nem túl kedvező politikai konjunktúrában. Számon lehet kérni, hogy miért nem járt be dolgozni, de vajon ez a kérdés így értelmes-e, ha nyilvánvalóan nem is a műsorgyártás volt a feladata? A melója nem a munkaköri leírással kezdődik és nem az írott jelentéssel ér véget. Így az sem tudható, hogy a munkáját a lehetőségek szerint jól végezte, vagy sem. Ezt úgy 3-4 ember tudja megítélni, de ők a dolog természete miatt erről soha nem fognak beszélni.
A harmadik bírálat, hogy a dolog összeférhetetlen azzal, hogy ő az, aki Kelemen Hunor kommunikációs ügyeit intézte. Háát, a dolog nem néz ki jól, az tény. Nem szerencsés belső embereknek tisztségeket adni, szerintem nem hatékony és támadható is, lásd a szóban forgó esetet. Viszont nem precedens nélküli, de erről később.
Ami különös, hogy ez miért most és miért Debreczeni Hajnalka kapcsán lett téma. A válasz abban keresendő, hogy miként lehet a Debreczeni-esetből szimbolikus tőkét kovácsolni. Sokféleképpen. Kettőt emelnék ki. Az egyiket értem, a másikat nem.
Amit értek, az Sipos Zoltán (Sipi), egykori munkatársam esete. Valószínűleg azért könnyebb őt megértenem, mert személyesen is ismerem, hosszú évekig dolgoztunk együtt. Ő az egyik erdélyi oknyomozó oldalnak, az Átlátszó Erdélynek a szerkesztője. Sipi a Debreczeni Hajnalka ügyet a szerkesztőségekben, és nem csak az ellenzéki szerkesztőségekben jelenlévő egyféle “proteszt valami” kanalizálási lehetőségének tekinti. És minthogy a fizikusokkal ellentétben az újságíró olyannak írja le az univerzumot, hogy az legyen kerek, az oknyomozó kolléga a sztoriból valamiféle erdélyi Watergate-ügyet próbált kikerekíteni.
Sipi viszont ejti azt a nagyon izgalmas szálat, hogy Debreczeni Hajnalka “dekonspirálása” mögött milyen román médiás- és politikai játékok vannak. Az ügy a román médiában indult, füles alapján. Pedig ez a szál azért sem lenne mellékes, mert ezáltal közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy mi is volt Debreczeni Hajnalka dolga a rendszerben, és miért szúrta egyes román felettesei szemét. Sipinek ezekre nincs rálátása, nehézkes és veszélyes terep, és nem is annyira hálás, mint az ő közelítése. Így inkább a hangulati elemekre összpontosít. A csúcs, amikor közzétesz egy szenzációs hangfelvételt, amiben a kolozsvári magyar adás főszerkesztője, Rostás Péter István megpróbálja levenni a feszültséget a szerkesztőségről. A hangfelvétel amúgy semmit olyat nem tartalmaz, ami adalék lehetne az ügyhöz, viszont valamelyik ”morális csúcstartó” az érintett tudta nélkül rögzítette a szerkesztőségi ülést, és talált valakit, aki látott fantáziát abban, hogy az irreleváns, de szexi anyagot közzétegye. A hangfelvétel publikálásával az Átlátszó privacy-t egyértelműen sértett, ezen túl semmi érdemi infót nem hozott.
Amit nem értek, a Sipi által az ügy kapcsán megszólított Stanik István szerepfelfogása. Ami szerintem visszás. Valószínűleg Sipi nem nézett utána annak, hogy Stanik István mennyire releváns adatközlő ebben az ügyben és hogy az a felháborodási hullám, ami Debreczeni Hajnalkát kisodorta, nem lenne-e cunami Stanik István esetében.
Stanik Istvánt valami miatt nagyon irritálja a tévés-rádiós, kommunikációs tanácsadós Debreczeni Hajnalka. Láttam Facebookos megnyilvánulásait, innen tudom, hogy nem hagyja nyugodni a téma. De kicsoda Stanik István, aki jelenleg a közszolgálati rádió munkatársa? Stanik István több mint egyszerű rádiós munkatárs. Ő a romániai magyar média energikus egyénisége, aki remek, de tegyük hozzá, magas politikai propaganda-indexű médiaprojekteket jegyzett az RMDSZ és RMDSZ-es politikusok költségén. Az RMDSZ kommunikációjában hosszú ideig fontos és meghatározó szerepe volt. De a viszony 2011-ben megromlott. És nem csak azért, mert egykori szponzorával, Verestóy Attilával konfliktusba került, hanem azért is, mert az RMDSZ akkor új elnöke, Kelemen Hunor nem támogatta szövetségi pénzből Stanik István legújabb médiaprojektjét.
De menjünk vissza az időben. 2003-től Stanik István hol formális, hol informális módon az RMDSZ kommunikációs tanácsadója volt. 2007-től 2010-ig Stanik István a román közszolgálati televízió igazgatósági tagja. 2007-től 2011-ig a közszolgálati rádió kisebbségi szerkesztőségét vezeti. Kinevezései politikai kinevezések voltak (Ugyanúgy, mint a jelenleg EMNP-s színekben szereplő Boros Zoltáné, aki televíziós főszerkesztő és rádiós igazgatótanácsi tag volt és bárki másé, aki magyar emberként ezekben a hatóságokban jelen van). Ha elmondható, hogy Debreczeni Hajnalka sok pénzt keresett, pályázatot kell kiírni a jelzőre, ami Stanik István bérezési szintjét minősíti.
2008-ban a rádiónál 99.138 lejt, a tévés igazgatótanácsnál 37.468 lejt keresett. Ez összesen évi 136.606 lej. (Havi 11.383)
A következő években a nagyságrend hasonló (Részletek itt!). Hogy a televíziós igazgatói tanácsülések mennyi munkával járnak, nehéz megmondani, de a kevés és nagyon kevés között lőhető be. Ami pedig a rádiós melót illeti, heti 6 óra magyar műsort és 6 óra német műsort kellett gyártania. A két szerkesztőség legalább 10 emberrel rendelkezett, így el lehet képzelni, mekkora volumenű munka hárult Stanik Istvánra. Ezért nem értem Stanikot, aki mostanában nagyon ideges. Pedig a sors kegyeltje. Nála több pénzt, kevesebb munkával egyik romániai magyar politikai PR-os újságíró sem keresett.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!