2017. aug. 20. vasárnapIstván
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

A marosvásárhelyi smasszerek

utolsó frissítés: 13:34 GMT +2, 2015. április 8.

A derék marosvásárhelyi magyar intelligencia műbalhétól műbalhéig él. Az állapotnak vannak őrzői, és vannak elítéltjei. A smasszerek az őrzői.

Marosvásárhely egy önmaga ellen forduló város. Mi ennek az oka? Három szövegben keresem a választ. Az elsőben, ami itt olvasható, arra próbálok reflektálni, mi a vásárhelyiek önértékelési torzulásának a mintázata. A következő szövegben az lesz a téma, milyen kitörési lehetőségeket ajánlok a vigasztalhatatlan vásárhelyi állapotból. Most pedig a marosvásárhelyi bestiárium azon típusait írom le, akik fenntartják a rendszer agresszív tehetetlenségét, és egyféle kognitív fegyházba terelik a város jobbra érdemes magyarjait.

*

Nem kell nagy megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy feltűnjön, kik azok, akiket a legtöbbet foglalkoztat a középszerűség. Na kiket foglalkoztat leginkább? Azokat, akik a legjobban rettegnek tőle. És kik rettegnek leginkább a középszerűségtől és mindattól a dicstelenségtől, ami ezzel jár?

*

Marosvásárhely azoknak a magyaroknak a lelőhelye, akik hosszú hosszú ideje nem kaptak esélyt saját városuktól, ezt jól meg is szokták, és így nem is remélnek. A értelmiségiek egyféle safe mode-ban működnek, magyarázatokat már nem keresnek, idealizálják a múltat, és a románokra úgy gondolnak, mint minden bajuk absztrakt forrására, akikkel viszont politikailag nem szabad érdemi módon konfrontálódni. A várost meghatározó belmagyar politikai feszültségek okai:

1. az erősen kontraszelektált, súlyosan stratégiátlan lokális politikai osztály
2. a lokális elit általános és széles víziótlansága
3. a rendje és hagyománya annak, ahogyan Marosvásárhelyen, a magyar társadalmon belül státust lehet építeni

Kik a sikeres vásárhelyi magyarok? Három alaptípust azonosítottam: A băştinaş, A pojáca és A csiszolt kaki. Vegyük sorra.

A băştinaş a régi vásárhelyi előkelőség leszármazottja. Nem bízik a románokban, és nem bízik a nem vásárhelyi magyarokban sem. Formális és tekintélyelvű. Büszke polgári szokásaira, és el sem tudja képzelni, hogy létezik olyan normalitás, amit nem ő testesít meg. Elutasítja, hogy belenézzen Galilei távcsövébe, mert ott úgysem látna semmit, vagy ha mégis, az csak valami csalás lehet.

Ha valaki nem vásárhelyi értelmiségiként mégis ebben a városban telepszik le, be kell vizsgáznia a vásárhelyiségből. A felkészülés azzal kezdődik, hogy ki kell derítsd, miből kell felkészülni, és hát ez sincs ingyen. A távolról jöttek előtt két lehetőség áll: az egyik, hogy neofita vásárhelyiekként megpróbálnak vásárhelyibbek lenni a băştinaşoknál. Ezért remekelnek helytörténetből és ezért hódolnak lépten-nyomon a város egykori, axiomatikusan kikiáltott, mégis igen ködös nagyszerűsége előtt. A másik alternatíva ennek a teljes ellentéte, tisztázni, hogy nem vagyunk vásárhelyiek, a város nem identitásunk része, és hogy nem veszünk részt a játékba. Ez a látszólag hippi magatartás a játék továbbjátszásának burkolt formája.

Hogy a băştinaşok mivel veszik rá az érkezőket arra, hogy nyomorult bevizsgázóknak érezzék magukat, nem tudom. A falvakban tartják számon több nemzedékre, hogy kinek az őse mikor telepedett le. Talán az őshonosokban is van valamiféle falusias gyanakvás, de nem csodálkoznék azon, ha valami egész másról, sokkal banálisabbról lenne szó.

A másik smasszer típus a pojáca. Nagyravágyó és hiú. Megértéséhez elég annyit tudni, hogy munkásságának motorja saját fontosságközpontjának keserves ingerlése. Fáradhatatlan, mert kényszeres. Ott van mindenhol. Ahova nem hívják meg, meghívatja magát. Ha akkor sem akarják meghívni, ha kéri, jön hát a bosszút. Nagyon jó a bosszúban. Jobb nem kikezdeni vele.

Ha egy jól hangzó mondat elmondható, elmondja, ha később kínos lesz és letagadható, elhatárolódik önmagától. Szereti az olyan szavakat, mint erkölcs, érték, szabadság, és mindig van egy-egy divatos panelje, amitől azt várja, hogy általa korszerű ember benyomását keltse. Nincs az a frenetikus részegség, amibe ne kerülhetne: magamagától. Szakmai identitása nem tiszta, kis intézményi valami, kis politikai valami, kis civil valami. Nagy a katyvasz, hogy mikor milyen státusból mondja azt, amit mond. Ez amúgy a gyenge pontja.

A pojáca veszélye abban rejlik, hogy agresszív. Gyűlöli azokat, akik a riválisai, és mindenki a riválisa, aki nem fizet neki valamiféle szimbolikus védelmi pénzt. Kulturális-civil-politikai maffiózó. Az egész rendszer legfőbb motivációs piócája. Sokat beszél, ha más nem, ő majd élvezi magát. Felszínesen, felelőtlenül és nagy lendülettel kritizál, beszól – többnyire irreleváns vagy torzan értelmezett részleteket ragad ki. Elejtett, kétértelmű, befejezetlen mondatokkal kompromittálja ellenfeleit. Ez az erőssége. Azért működik, mert Marosvásárhelyen nem tehetsz olyat, hogy intellektuálisan kompromittáld magad. Viszont egy fél mondattal, aminek nincs is állítmánya, bárki kompromittálhat téged.

A csiszolt kaki. Csiszolt kakinak lenni a legsikeresebb marosvásárhelyi közéleti érvényesülési forma. Nincs az a csúcs, amit egy jól csiszolt kaki ne vehetne be a veretes vásárhelyi hierarchiában. A csiszolt kaki fényes, formás és puha. Mikor van dolgod csiszolt kakival? Kicsit fellengzős, kicsit mondén, és mindig egyetért veled. Mint ahogy egyébként mindenkivel. Van érzéke a hallgatáshoz. Aki hallgat, soha nem sieti el a dolgokat, és soha nem késik le a dolgokról. Ráérez a pillanat tetszetős igazságaira, és mint saját véleményt szívesen megosztja veled – feltéve, ha tudja, hogy összhangban van a te véleményeddel. A csiszolt kaki senkinek nem árt, róla mondják azt, hogy alázatos, érzékeny és szerény. Valójában gyáva, képtelen bármiféle szolidaritásra, súlyosan teljesítményhiányos, és kong az ürességtől.


A következő részben: Menekülés a börtönből.

Címoldali illusztráció: Ollyy via Shutterstock.com