2017. október 19. csütörtökNándor
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
kelemen.transindex.ro

HOME JOGOK

Bundáskenyér

utolsó frissítés: 17:13 GMT +2, 2014. december 22.

Ma reggel újságírókat hívott bundáskenyerezni Kelemen Hunor. Mit árul el az újságírókról egy ilyen találkozó?

A tények

Kolozsvár belvári pub, körülbelül 20 újságíró, Kelemen Hunor és Hegedüs Csilla. Médiavezetők, tudósítók vegyesen. Második nekifutásra lehúzzák a zenét. Az asztalon, amit körbeültünk, negyedes palackozott víz, egy másik asztalon bundás kenyér és paradicsomos-sonkás bruschetta. Nem hegyekben, nem is mezőkben, inkább csak kis foltokban. Nem az az eset áll fenn, amikor a sajtót jól akarja lakatni, meg akarja vesztegetni a politikus.

Az első vagyok a késők között, 10:02-re érkezem. A beszélgetés informális, vagyis minden nyilvános. Ha valami mégsem az, csak tájékoztató jellegű pontosítás, akkor ez jelezve lesz. Összesen 3-4 ilyen zárójel hangzik el, de egyikben sem szerepel annak a neve, aki megszervezte a Kennedy gyilkosságot.

Kelemen Hunor majd Hegedüs Csilla első körben a minisztériumi munkáról beszélnek: hogyan vette át, milyen projektekre lett pénz, milyen stádiumban van a kulturális örökség törvénytervezet, az új filmtörvény stb. Összesen 5-6 tematika merül fel, olyan 10 perc lehet az egész. Ezt követi a politikai rész, ami másfél órás. Kelemen Hunor a DIICOT-terrorizmus ügyet szerválja, de a kérdések érintik Johannis beiktatását és a Markó Attila ügyet is.


Helyzetértelmezés

A mai találkozó egy nehezen magasztalható pillanatban történt. Markó Attila egyértelműen jelezte, hogy nem bízik a román igazságszolgáltatásban. Ott a himnuszéneklési-ügy és a DIICOT-terrorizmus történet. Mert a romániai igazságszolgáltatás valami egészen bizarr lázban ég. Az államfő előtt az új megfigyelési törvény, aminek a titkosszolgálatok biztos nagyon tudnak örülni – erről amúgy nem esett szó a találkozón. Johannis beiktatásakor fogadja az ortodox fő áldásait, beiktatási beszédében ködös utalásokat sem tesz a nemzeti kisebbségekre – erről esett szó.

Annak ellenére, hogy az informális közeg adott, nincs tőzsdéje a gondolatoknak. Az újságíró kérdez, a politikus válaszol, de nem megy körbe a szó. Az újságírók viszonya miatt lehet? Nem tudom. De néhány kérdés kivételével a szakma vezetői a felszín legfelszínét karcolják. Ki kompenzálja propagandista státusát, ki fontoskodik ráérősen, ki preciőz, ki pedig simán semmi. De kit érdekel?

Kit érdekel mi felé megyünk? Figyelem a kérdéseket, a reakciókat arra a mondatra, hogy jelenleg Romániában mindenkinek pillanatok alatt lehet ügyet kreálni, hogy az ügyészek az egyedüliek, akik nem felelnek szakmai buktáikért, hogy kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az etnikai színezetű ügyek véletlenek lennének. És összesen 3-4 újságíróban érzem, hogy pontosan tudják: bioszar van a palacsintába. Amúgy unalom, unalom és megint unalom. Csak alig pár újságíró esetében látom, hogy rendszerben látja a történéseket, érzi a tétet és főleg: pontosan tudja, hogy a dolgok nem fognak itt, ennyinél megállni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!