HOME JOGOK
Orbán Viktor és a székely autonómia
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 10:33 GMT +2, 2014. augusztus 1.Magyarországi politikai rendszerelméleti kiáltvány helyett nem lett volna stílszerűbb arról az autópályáról beszélni, amiről Anna néni meg van győződve, hogy Orbán Viktor felépíti nekünk?
Amikor ezt a történetet hallottam, nagyon viccesnek tartottam. A kedves drága Anna néni a Duna TV-t nézi, amióta van Duna TV, és semmi, de semmi mást. És ezt a mézeskalács világot képezi le számára a Duna TV. “Orbán Viktor megoldja”. Szóval Anna néni történetén nagyot nevettem, de amikor Orbán Viktor tusnádi beszédének passzusait olvastam, már nem nevettem.
Azóta ez a beszéd darabokra lett szedve, csúsztatásai, felszínességei fel vannak dolgozva, védeni is védik, de inkább a “valószínűleg azt gondolta, hogy” technikával. Itt említeném Székely István értelmezését. Szerintem az üzenetek iránt érzékenyebb demokratikus érzelmű konzervatívok sem lángolnak a lelkesedéstől, mert tudják, konzervatívnak lenni sokféleképpen lehet, és egy olyan korszak kezdődik, ahol jaj annak, aki nem jól, hanem rosszul konzervatív. Úgy sejtem, nem is annyira a liberális beállítottságúak lesznek a célkeresztben, hanem azok, akik nem elég jó konzervatívok. Ha a konzervativizmus állami ideológiává válik, leegyszerűsödik, formalizálódik, versenytéma lesz, és kompromittálódik.
Röviden: elég fura volt ez az Orbán Viktor beszéd. Az államférfi éthosza nem az érzékeny demokratáé volt. Hogy a demokrácia és a liberalizmus leválasztható egymástól, maradjunk annyiban, nagyon merész állítás. Vagy hogy a munka és a szabadság egymással szembeállítható, ez is egész, egész egzotikus. Számtalan jelzőt is kapott Orbán Viktor. De nem ezek a kegyetlen jelzők ütnek igazán, hanem, hogy bírálóinak fontos része azt is el akarta mondani: a beszéd színvonala és lila színezete ellenére, second hand állításai ellenére, Orbán Viktor mégis egy nagyon okos ember. A legvérmesebb bírálói is kényszert éreznek arra, hogy adjanak Orbán Viktornak egy kiutat. Akik a legjobban gyűlölik Orbán Viktort sem hiszik el jó szívvel, hogy tusnádi beszédét a miniszterelnök betűhíven vallaná is. Szerintem Orbán Viktor abban a tudatállapotban van, hogy saját ideológusa kíván lenni, pedig erre lennének megfelelőbb emberek, és amikor egy politikus saját maga ideológusának tartja magát, hamarosan szobrokat állítanak neki. Egy darabig.
Engem inkább az foglalkoztat, miért kellett ezt a beszédet Tusnádon mondani? Miért nem lehetett volna inkább valahol Magyarországon. Miért kellett egy “magyarországi politikai rendszerelméleti kiáltványt és innovációs projektet” itt, nálunk megfogalmazni? Nem lett volna stílszerűbb inkább annak az autópályaépítésnek a részleteiről beszélni, amiről Anna néni meg van győződve, hogy Orbán Viktor felépíti nekünk?
Nem akarok ironizálni, de Orbán Viktor foglalkozhatna velünk is, ha már itt jár. És nem arra gondolok, hogy hátba veregeti azokat a romániai magyarokat, akik jó Fideszesként viselkedtek, hanem általában, velünk, halandó, gyarló romániai magyarokkal. Tusnádi beszédei lehetnének helyzetjelentések például azzal kapcsolatban, hogy személye és a magyar diplomácia milyen stratégia mentén, milyen eredményeket ért el abban, hogy közelebb vigye a székelyeket az autonómiához. Hogy partnerei által és a néppárti csatornákon keresztül, a gazdasági együttműködések által, és – miért ne – Orbán Viktor offroad természetű privát zsenije által, hogy kerültünk még közelebb az autonómiához. Ezt várjuk Orbán Viktortól, nem igaz?
Hogy meséljen arról az intelligens és lázas igyekezetről, ami által Orbán Viktor és a magyar diplomácia elérte, hogy Băsescu elnök belássa, a székely autonómia a válasz. Vagy ha nem is látta be, de kicsit puhult a retorikája. Vagy ha nem is puhult, sok román értelmiségi már másképp vélekedik. Vagy ha nem is, Brüsszelben új idők kezdődtek, mert a magyar diplomácia annyira érzi Brüsszelt, és annyira ott vagyunk mi is a magyar diplomácia szempontjai között, hogy Brüsszel meg van nyerve.
Vagy ha nem is, az erdélyi magyar társadalom erősebb lett a magyar kormány ideológiailag elfogulatlan, teljesítményalapú támogatáspolitikája miatt. Vagy ha nem is, legalább meg lett próbálva, és az autonómia elegáns tematizálása folyamatosan napirenden van, és készülnek a mindenféle szakértő vélemények, stratégiák és lobbianyagok. Vagy ha nem, számos kudarcról számolhatunk be, de folyik a munka, a nemzetstratégia dolgozik, keresik a fogást az autonómia érvényesítésén, és előbb vagy utóbb meg is lesz, mindenki érzi, mindenki tudja.
Vagy ha nem is, beszélhetne arról, hogyan működött együtt a romániai magyar politikusokkal, Antal Árpáddal, Tamás Sándorral és Borboly Csabával, hogyan osztották le a feladatokat, és hogyan képviselték a székely autonómia ügyét Bukarestben, Brüsszelben, a világ vezető fővárosaiban, ha csak formálisan is. Itt most nem a magyarországi választásokra való mozgósításra és a mögötte álló politikai bizniszekre gondolok, hanem a székely autonómia összmagyar képviseletére. És Orbán Viktor elmondja: idén kicsit haladtunk, jövőre is fogunk, rendületlenül, hajrá.
De ez a jelentés idén is, mint korábbi években is, elmaradt. Orbán Viktor tusnádi beszéde nem nálunk, Erdélyben releváns, hanem Magyarországon. A pannonpolitikai porcukorréteg Orbán Viktor erdélyi jelenésein pedig már annyira nagyon vastag, hogy repedezik. Orbán Viktornak nincs beszámolni valója székely autonómia témában, és nem is volt soha. Orbán Viktor nem gyógyíthatatlan, kényszeres, fanatikus autonomista. Talán mert az az állam fogékony arra, hogy autonómiákat biztosítson, amely kellőképpen liberális szellemiségű?
Jelenleg Magyarországnak annyira nincs érdekképviseleti ereje Romániában, hogy konzuli irodákat sem tud nyitni, sőt, diplomáciai feszültségeket generál. Ez valószínűleg nem kedvez a székely autonómiának, Magyarország nemzetközi megítélése sem nagyon kedvez a székely autonómiának, és az sem, hogy a magyar nemzetpolitikát kegyvesztési ciklusokban mérik.
Kár, pedig milyen jó lenne, ha Orbán Viktor elhozná a romániai magyaroknak az autonómiát, az autópályát és így tovább. Pragmatizmusával, vizionárius politikájával, lángészi adottságaival, karizmatikus, hiteles magyarságcsodáló lázával, félelmetesen hatékony diplomáciai érzékkel. Elhozza? No, elhozza? Anna néni szerint minden rendben. Jó fej ez az Anna néni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!