HOME JOGOK
A Bethlen Gábor Alap szindróma
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 08:45 GMT +2, 2014. február 13.Minden évben eljő az időszak, amikor intenzív idiótasági érzet kínoz. Az történik tudniillik, hogy a Bethlen Gábor Alap rabolja az időmet, én meg hagyom.
Ennek ellenére minden évben pályázunk, mert ezzel is úgy teszünk, mintha létezne valamiféle normalitás. Hiszünk az ötleteinkben, elképzeléseinkben, még akkor is, ha tudjuk, a kuratóriumok megfontolás tárgyává sem teszik, amit leírtunk.
Mindent összevetve: Bethlen Gábor Alap szindrómánk van. Ez azt jelenti, hogy belemegyünk abba, hogy idiótákat csináljunk magunkból azért, hogy ne tűnjünk idiótáknak. Demonstratíve pályázunk, pedig jobban tennénk, ha nem pályáznánk. Agyrém. Hogy lehet ebből kitörni?
Két ötletem van. Az egyik a Lúzer Alap létrehozása. Hívhatnák balosan mondjuk Bibó István Alapnak. Szerintem találó a név. Olyanok pályázhatnak ide, akik tudják, hogy a Bethlen Gábor Alapnál nem nyerhetnek, de a Bibó István Alap téríti a pályázatíró cég, a munka- és postaköltségeket. Kis költségvetés, nagy társadalmi haszon, mert akkor lenne rend, és nem éreznénk minden évben morálisan-szakmailag kifosztva magunkat.
A másik javaslatom – az idén tesztelem – hogy az ötleteinket olyan barátainknak mondjuk el, akikről tudjuk, nagy valószínűséggel nyernek. Ez jó mindenkinek, mi is elégtételt érezhetünk, társadalmi haszon is van, a barátainknak is segítünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!