HOME JOGOK
J'accuse: Vásárhelyi Forgatag
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 15:56 GMT +2, 2013. augusztus 17.A vásárhelyi rendezvény kasztrálása nem egyedül Dorin Florea érdeme, mert segítettünk neki mi, magyarok is.
A rendezvény alapötletét az évek során nagy léptékű sikerrendezvénnyé váló Kolozsvári Magyar Napok adta. A marosvásárhelyi EMNP úgy találta, ez a rendezvény adaptálható lokálisan is, és íme az első tévedés, merthogy a helyi viszonyok több óvatosságot és politikai érzéket vindikálnak. Egy fésülten nackó polgármester joggal kérdezhet rá egy hasonló rendezvény létjogosultságára egy olyan városban, amely lakosainak közel fele magyar. A 20%-os kolozsvári modell nem adaptálható a 45%-os Vásárhely esetében, mert itt sokkal jobban kell figyelni az interetnikus üzenetre is.
Olvasom Portik Vilmos bukta utáni facebookos reakcióját. Így kezdődik: “Igen, én is az asztalra akarok csapni. Hangosan, határozottan, a kikezdhetetlen igazságunkat a szemébe mondani, s addig ismételgetni, amíg megérti a mi igazságunkat.” Így indul tehát az a szöveg, amely célja szerint kiállás kíván lenni a rendezvény és a szervező csapat mellett. De az idézetben ott van az is: ha nem érti meg a román, hogy ehhez jogunk van, akkor többször és hangosabban kell neki ismételgetni. Ilyenkor nem a többször és nem a hangosabban lehet a megoldás, hanem a másképp – és itt széles a lehetőségek tárháza.
Ha a Vásárhelyi Forgatag az idézetben visszacsengő attitűdű magyar erődemonstráció akar lenni, ez eleve predesztinálja arra, hogy a városvezetés ne könnyítse meg a megszervezését, és ez szerintem valahol még érthető is. Több szervezővel beszéltem, akiktől azt kérdeztem, hogy mi a rendezvény szimbolikus célja, és hát elég nagy volt a katyvasz. A rendezvény ködösen fogalmazta meg önmagát, a szervezők sem vágták összhangban a miérteket. A “mutassuk meg, hogy vagyunk”, és a „legyen már valami ebben a városban” voltak a fő motivációs okok.
A Vásárhelyi Forgatag nem hiteles és csöppet sem kreatív interetnikus párbeszéd témában, és a programot nézve, nem nagyon meggyőző a tekintetben, hogy komolyan lett véve az a deklarált cél, hogy a magyarok meg akarják mutatni magukat a románoknak. Itt most nem arra gondolok, hogy hány magyar zenekarra kell jusson hány román zenekar, mert nem ettől lesz valami interetnikus. A „közösen”, a „főleg számukra, a rólunk-nekik” programok aránya és az „inkább csak magunknak” programok meggyőző arányáról van szó.
Attól, hogy a rendezvény a kellő lokális korrekciók nélkül lett belőve, a politikai buktának még nem kellett volna ekkorának lennie. E tekintetben az érdem Peti Andrásé, az RMDSZ új városi vezetőjéé, aki néhány hónapja alpolgármester is. Peti a rendezvényszervezés legkritikusabb időszakában ment nyaralni, kikapcsolta a mobilját, és hát remélte a legjobbakat.
Politikai krédója, a „nem szabad rosszban lennünk Floreával” jegyében a tanácsüléseken ajándékba adta a városi RMDSZ-frakció szavazatait Floreának, így a Vásárhelyi Forgatag kitárgyalásakor politikai eszköz nélkül maradt. Peti nem tűnt annak a szuverén egyéniségnek, akinek ereje, ötletei, stratégiája és víziója lenne a marosvásárhelyi magyarok érdekképviseletével kapcsolatban, aki konzekvens lenne és értené a román politikai csíziót. Peti hol volt, hol nem volt.
Nem tudok akkora cinizmust feltételezni Peti András részéről, hogy a célja az lett volna, hogy minimalizáljon egy olyan rendezvényt, amelynek kezdeményezője az EMNP. Azt viszont el tudom képzelni, hogy ez az ügy is úgy múlik el Marosvásárhelyen, hogy a helyi RMDSZ nem vonja le a szükséges következtetéseket, vagyis semmi okunk nem lesz arra, hogy abban reménykedjünk, legközelebb másképp lesz.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!