HOME JOGOK
Az előírásos libcsi ismérvei
Kelemen Attila Ármin utolsó frissítés: 16:38 GMT +2, 2013. május 29.Előírásos libcsinek lenni egy szerep, ami némi készséggel relatív egyszerűen megtanulható. Ha előírásos libcsi akarsz lenni, akkor először is azt kell megtanulnod, ki az ellenség.
Ha előírásos libcsi vagy, istentagadónak kell lenned.
Az ateizmustól sok mindent remélhetsz, például azt, hogy racionális, pragmatikus, a reális társadalmi problémákkal szembesülni merő, ezáltal igazi értéket teremteni tudó lény vagy, akit nem térítenek el tévhitek, nem amortizálnak le babonák. Az ateizmus úgy véd az irracionálistól, mint betonbunker a szellőtől. Az ateizmus jó, bátor, intelligens és hasznos a társadalomnak, és ez vagy te: ateista.
Feltéve, ha előírásos libcsi vagy, és az egész társadalmat fel akarod emelni. Ennek érdekében avangelizációt (ateista evangelizációt) folytatsz. Istenben hinni csak valami félreértés lehet, amit te tisztáznál is seperc alatt. A hívők nem akarnak szabadok lenni, pedig ez lenne a kötelességük! Te szabad vagy, minden előítélettől mentes, itt vagy kéznyújtásnyira, szellemed fénye finom kontrasztba helyezi a dolgokat. Ha előírásos libcsi vagy, mérhetetlenül intoleránsnak kell lenned a vallásos hit minden formájával szemben.
Értelemszerűen nagyon messze kell lenned a klasszikus liberalizmus szellemétől, ami így is összefoglalható: mindenki azt hazudik magának, amit akar, amennyiben nem gátol másokat abban, hogy a maguk során ők is azt hazudjanak maguknak, ami jól esik.
Ha előírásos libcsi vagy, úgy érzed, nem hagyhatod, hogy az emberek hazudjanak maguknak, hiszen te sem hazudsz önmagadnak. És ez az a pont, ahonnan már semmi nem választ el attól, hogy előírásos konzervatív légy.
Ha előírásos libcsi vagy, megveted a hagyományt.
Szerinted a hagyománynak nincs köze az élethez, mert nem a jelenről szól, hanem a múltról. Előírásos libcsiként tudod, hogy a jelen nyitja a távlatokat, nem a múlt, amely csak lezárja azokat. Hogy millióknak a múlt a jelene, az csak valami félreértés lehet, amit seperc alatt tisztázhatnál is. A múlt szerinted az, ami régi, a jelen pedig az, ami most van. De te mint előírásos libcsi meg tudod állapítani, hogy abban, ami most van, mégis mi a beszüremkedett múlt, ami mindeközben persze, lényegében nincs is. Vagyis az előírásos libcsi el tudja dönteni azt, hogy abból, ami most van, mi az, ami mégsincs.
Ez persze nagyon messze áll attól, ami a klasszikus liberalizmus szelleméből következik, hogy mindenki választhat magának jelent, vagy bármilyen más idődimenziót, akár többet is, vagy ki is hagyhatja az egészet, és ebben nincs más autoritás, csak önmaga vagy azok, akiket autoritásnak választ.
Ha előírásos libcsi vagy, tudod magadról, hogy nagy kultúrafogyasztó vagy.
Sokat tudsz, sokat tapasztalsz, sokat látsz. Az elit része vagy. Van kulturális opciód, jelenléted és elvárásod önmagad és mások irányába. A színvonalasat a színvonaltalan, az igényeset a giccs fölé helyezed. A kultúra érték, ezért véded, elsősorban attól, ami bomlasztja, banalizálja, a giccs felé taszítja. A kultúra magas; ami rombolja, helyettesíteni próbálja vagy tagadja azáltal, hogy nem vesz róla tudomást: alacsony.
A kultúra intézményekhez, autoritásokhoz, kultúrpolitikákhoz, büdzsékhez, vitákhoz és körökhöz köthető, és ezek a körök a te köreid, mert te, másokkal, a tömegekkel ellentétben, a kultúrán belül vagy. Aki a körön kívül van, annak vagy rossz, vagy fogyatékos vagy nincs kultúrája. Ha előírásos libcsi vagy, kulturálisan kiválasztottnak tartod magad, és ez az a pont, ahonnan semmi nem választ el attól, hogy előírásos konzervatív légy. A klasszikus liberalizmus szelleme szerint a kultúrák nem összemérhetők, legfeljebb csak hatalmilag, statisztikailag, történelmileg vagy piacilag, de ezek egyike sem abszolút mutató.
Ha előírásos libcsi vagy, szívesen hallgatsz másokat.
Ez a nyitottság jele, értsd, én nyitott vagyok téged meghallgatni. Hallgatni azt jelenti, csendben lenni, miközben a másik beszél. Én hallgattalak meg, én tudtalak le, nálam a fölény. És akkor most én beszélek: jogom van hallgatni magamat és mindenki másnak joga van hallgatni engem. És ez a pont, ahonnan már semmi nem választ el attól, hogy előírásos konzervatív légy.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!